
Szentivánon és Laborfalván, azaz 1900 óta Szentivánlaborfalván érdemes végigautózni. Az Uzonhoz tartozó hosszú faluban ,,levégedes lefelé? megkapó látvány fogad: a porták előtt tíz- és tízszámra a cukorzománcos kürtőskalácscsövek úgy kelletik-kívántatják magukat az édesszájú utazóknak, hogy nemcsak a gyermek és asszonyember pislog a ,,terülj, asztalkám? felé, hanem a férfi is leveszi a padlógázról a lábát, és némi pénzért Székelyföld emlékezetes ízét-zamatát viszi magával.
A szemnek-szájnak kellemes utcai látványt a taligakerék nagyságú, levert héjú, utánozhatatlan ízû és illatú laborfalvi kenyerek kerekítik páratlanná. Aki pedig nemcsak az utakon, hanem valamelyest a történelemben is jártas, a két csodás építőanyagból - a kürtőskalácsból és a taligakeréknyi kenyérből - meg tudja építeni annak az ágyúknak a békebeli mását, amelyeket a falu híres embere, Laborfalvi Berde Mózsa, a háromszéki önvédelmi harcok megszervezésének első embere süttetett anno 1848-49. Aki aztán a forradalom leverése után a halálbüntetését várfogságra váltva, a josefstadti várbörtönben emlékezhetett szülőfaluja kenyerének és a szabadság ízére, olyannyira, hogy időskorában, szabad és módos unitárius vallású magyar emberként hátrahagyta, hogy az örökségéből kétszáz diák számára süttessék ropogós héjú kenyér. Ez volt az akkor sokak által megismert Berde-cipó.
Aki aztán ennél is jártasabb a históriánkban, tudhatja, hogy a falunévben őrzött ,,labor?, a munka jelentésû latin szó is sokak szerint a háromszéki falu dolgos és szorgalmas, a szép kenyerû település lakóira utal.
És még valami: a frissebb sütetû időkből tudjuk, hogy ebben a kedves és szép faluban messze földön híres malom mûködött, amelynek a Szépmezőn termett búzából őrölt nullás lisztje nélkül el sem képzelhető a kürtőskalács s a ropogós héjú, foszlós bélû szentiváni kenyér. És milyen érdekes, miként öröklődhet a szép és jó, a hasznos és közhasznú hagyomány, éppen a szentiváni malom juttatja eszünkbe, hogy ennek híres-neves egykori gazdája, Pál Ferenc ugyancsak gondoskodott a szegény diákokról, s a Berde-cipóra emlékeztető módon segítette őket, sőt, a Rétyi Nyírben található honvédemlékmûnek is ő az állíttatója.
Szóval, Szentivánlaborfalván jártamban szokásom szerint magam is kedvvel verem le a históriánk kenyérhéját, hogy a történelmi ízekhez, aromákhoz közelebb juthassak, és vásárolok is egy kisebb taligakeréknyi, ropogós héjú kenyeret. Az autóban azon nyomban le is kanyarítok róla egy kaszásnak való szeletet, s gondolom, ha már itt vagyok, megnézem, mivé lettek azok a vizes holt árkok, a Feketeügy meanderei, amelyek ellopták a vizet a híres malom alól.
Bár ne kanyarodtam volna be a malomutcába s onnan az egykori pázsitra.
Ennek a falunak a főutcai szép, tisztára sepert, kürtőskalácsos-kenyeres képét alvilágian rondára rongálták, minden bizonnyal ugyanazok az emberek közül való valakik, akiknek csak szép szó illeti a nagyutcai házuk elejét. A teljesen degradálódott pázsit csupa kóró, szemét és mocsok, marhataposásos, traktor- és szekérkerék-vágásos rondaság. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy ennek a tiszta falunak a mocska miként halmozódik hét határt és a holt árkok vizét megfertőző borzalommá.
Ne lenne annyi anyagi ereje ennek a nagy múltú, szép kinézésû falunak, hogy a szemétlerakó telepet a szél, a kutyák és önmaguk elől elkerteljék, s ne lenne akkora hatalmuk az erre illetékeseknek, hogy akik számára még ez a szél szétfútta, kutya-macska széthordta szeméttelep sem megfelelő, s a Feketeügy partjára viszik és ürítik a szemetet, hogy illő bírságolással sújtsák, hogy megvetéssel illessék és kinézzék maguk közül?
A holt árkokról nem is szólok, amelyek egy üdülőparadicsom alapelemei lehetnének, ahol jóízûen el lehetne fogyasztani a szentivánlaborfalvi kenyeret s a kürtőskalácsot.
Ezen a teljességgel tönkretett, egykori pázsiton s a valaha kapitális méretû harcsáknak életteret biztosító víz mellett elmegy az ember kedve s az étvágya. Megcsömörlik. S még a hatalmas, talán a két falu egyesítése előtti időkből a holt árok mentén strázsáló óriásfûzfa mocsokból, szennyből kiemelkedő méltósága sem tudja elterelni az arra járó figyelmét a lába alatt lévő gazról, s a Feketeügy hídfőjénél elhelyezett Feketeügy - Râul Negru feliratú tábla sem, pedig ez igazán dicséretre méltó.
Tessék ennek a szépségnek a szintjére emelni a szeméttelepet is.
Ezért nem a szép kenyerû és cukorzománcos kürtőskalács képét illesztem jegyzetem alá, hanem arról a förtelemről helyezek el egy friss fotót, amely talán a marhákat is megbotránkoztathatja.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.