Egy Andrei Postelnicu nevû úr állát fogva metszően néz ránk a címként kiemelt szavak fölött, és egy földgömb is van a kobakja mögött, amellyel a szerkesztő valami világraszóló felfedezést óhajt a Gömb lakóinak a tudomására hozni. Ez a bizonyos úr a Financial Times újságírója. Gondolhattuk volna, hogy valami híresség az, mert ilyen remek címet, amit jegyzetünk számára kölcsönvettünk, csak ilyen nagyságok tudnak kigyöngyözni. Írásának első mondatai aztán ezt a hangütést erősítik zajossá. Megtudjuk, hogy a román kézilabdások szentpétervári győzelme, minden bizonnyal felmentett bennünket - mármint őket, románokat - az alól a konspiratív találgatások alól, hogy Magyarország kézilabdás győzelme esetén ez az expanzióra hajlamos szomszédságunk mûve lett volna.
A cikkíró szerint egy bizonyos nyugalmi idő után ismét megjelentek a ?90-es évekre jellemző nacionalista hisztéria jelei, a csak - hangsúly a csak szón! - szóval a csak magyar nyelvû oktatás igénylése esetében az óvodától az egyetemig.
Nofene, méghogy csak anyanyelvükön akarnak tanulni ezek a magyarok! Ezt értjük ugyan, de hogy szerzőnk ezt melyik ujjából szopja, és honnan nyalja, egyszerûen nem értjük. Van olyan romániai magyar, aki csak magyarul akarja taníttatni a gyermekét?
Postelnicu úr hamis premisszája a továbbiakban hamis építményt fiadzik. Szerzőnk majdnem elsírja magát, mikor rádöbben arra, hogy a csak kizárólag magyar nyelvû oktatás éppen a magyar közösséget gyengíti. Egy olyan egyetemi végzős, aki csak magyarul tud, csak egy szûk munkaerőpiacon tud érvényesülni, csak Hargita és Kovászna megyében kereshet állást - kesereg miattunk. A román nyelvet nem ismervén, végzőseink elszalasztják azokat a lehetőségeket, amelyeket Románia egésze számukra kínál.
A szerző gazdag példatárát tovább nem gargarizáljuk, infantilis eszmefuttatását nem vesszük át.
A szerzőnek az a példálózása, hogy az Egyesült Államokban sem lehet meglenni angol nyelvtudás nélkül, helytálló. Mindaddig, amíg ezt a modellt, ezt a mintát a hazai állapotokra nem alkalmazza, s nem tesz egyenlőségi jelet a román és az angol nyelv közé. A román nyelv számunkra nem éppen angol. Postelnicu úr tudhatná, hogy az általa említett régiók magyar lakói - egyébként Erdély egész magyarsága - nem holmi bevándorló jövevény, hanem őshonos, őslakó, ha úgy tetszik. Mintegy ezer év dokumentumokra alapozott adatai, Erdély helynévanyaga, és annyi egyéb azt bizonyítja, hogy Erdélyben nem mi, hanem mások a jövevények.
Jobb lenne tehát, ha kölcsönösen tanulnók és tisztelnők egymás nyelvét, s egyesek nem rémítgetnék honfitársaikat azzal, hogy a magyarság belepusztul a csak magyar nyelvû oktatásba.
És ha ebbe kell belehalni, a mi vesztünk. Hagyjanak csak bennünket, hogy pusztuljunk, vesszünk az anyanyelvû tanulásba, ami mellé csipegetünk azért annyit a román nyelvből is, hogy a szerzőnk aggodalmát eloszlassuk.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.