ÁlláspontKözélet: A meg nem bocsátható bûn

2005. december 21., szerda, Archívum 2003–2007

Kétségtelen, hogy történelmi léptékben mérhető bûnt, de akár úgy is mondhatnám, merényletet követett el nemzeti közösségünk sorsának alakulásában az Európai Parlament (EP) december 15-i döntésével. Nemrég a Székely Nemzeti Tanács ülésén még két fekete dátumáról beszéltünk újkori történelmünknek, december 5-ről és szeptember 27-ről, amikor a magyar törvényhozás az elsők között feltétel nélkül szavazta meg Románia csatlakozását. Ugyanezen az ülésen egy sikertörténetről is beszámolt Csapó József elnök, hogy sikerült elfogadtatni nem kis lobbitevékenység árán az EP-vel a következő két határozatot:
1. A nemzeti kisebbségeket érő mindenféle erőszak és diszkrimináció felszámolása.
2. Az erdélyi magyarság védelmére, a szubszidiaritás, az önkormányzás elveit tiszteletben tartva, kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani.
Az önkormányzás a közérthetőség érdekében autonómiát jelent. Tehát Romániának lépéseket kell tennie az erdélyi magyarság autonómiájának biztosítása érdekében. Ez egy olyan alapvető határozata jelenkori történelmünknek, mely mellett még a mindenkor igen ügyesen és sikeresen lavírozó román politika sem tudott volna egykönnyen elsiklani, de besegített neki a hazai magyarság érdekképviselői szerepében tetszelgő RMDSZ. Nem nyúlt a magasra adott labda alá, hanem azt nyomban lenyomta, s ily módon próbálta eladni torzszüleményét, a kisebbségek jogállásáról szóló, magas szakértelemmel összeállított antidemokratikus, alkotmányellenes törvénytervezetét. Gál Kinga, az EP képviselője úgy értékelte, hogy kaput nyitottak a romániai magyarság számára, de ha annak képviselői mégis egy kis lyukon akarnak besurranni, akkor lelkük rajta. Minden nemzet képviselői maguk döntik el, hogy miként használják ki a felkínált lehetőséget. Csak emlékeztetőül jegyzem meg az egykori szocialista magyar kormányfő szállóigévé vált azon kijelentését, hogy ,,merjünk kicsik lenni?. Az RMDSZ is ezt az utat követte, s belekezdett egy hatalmas ,,küzsdölődésbe?, hogy átpasszírozza a koalíció és a román parlament zegzugos zsákutcáin ,,nagy szülöttjét?, a minimalista kisebbségi törvényt.
Köztudott politikai gyakorlat, hogy ha az ember (legalábbis Romániában) valamit is el akar érni, akkor sokat kér, hogy valamicskét kapjon. Nos, az RMDSZ, mint a magyarság sorsa alakításának mindentudója, keveset kért, azon meggondolásból, hogy azt legalább megkaphassa. Abból a kevésből meg a két ház szakbizottságai elkezdtek lefaragni, így elképzelni sem nehéz, hogy mi fog belőle megmaradni.
Közben a Velencei Bizottság (VB) is jelezte, hogy súlyos diszkriminatív tételeket tartalmaz az RMDSZ által saját érdekekre szabott kisebbségi törvény, de ezt a szövetség elhallgatta, s azt hajtogatta, hogy a VB áldását adta rá, s pusztán kisebb korrekciókra van szükség, amit sebtében meg is tettek.
De nem elégedtek meg ennyivel, ,,nemes küzdelmüket? a törvénytervezetük átpasszírozására kivitték az európai porondra is, s nem kis meggyőző munka árán sikerült elérniük, hogy az EP december 15-i ülésén az önrendelkezést kulturális autonómiára változtatta, mely szerves része a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetnek. Tehát mertünk ismételten kicsik lenni. Egy bő év leforgása alatt megkerült a harmadik fekete dátuma is nemzeti közösségünknek, mely a legfeketébb: nem mások sötétítették be, satírozták gyászosra, hanem a közülünk valók, nemes küzdelmükben, önös célokat követve. S mindezt még sikertörténetként tüntetik fel!
Köztudott, hogy az RMDSZ politizálásában mindig a szórványt részesítette előnyben, s ott eredményeket is ért el. Közösségi házakat hozott létre, a magyarságnak gyülekezési helyet biztosított, s apró megnyilvánulási lehetőséget is. Ez mind jó, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy tizenöt év politizálás alatt a tömbmagyarságról viszont megfeledkezett, Székelyföld területi autonómiájának elérését meg elfektette, bár programjának szerves része volt. Anatómiai fogalommal élve: rossz orvos az, ki a vérkeringési zavarokkal küzdő végtagokat gyógyítja, s nem a szívet, hogy az tudja ellátni vérrel a végeket is.
Gazda Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-12-21: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Rotary-ajándékok