
Fejér Ákos emléke-emlékezete úgy él miközöttünk, mint a céltudatosság és a törhetetlen akarat múlhatatlan példája.
Hetvennégy esztendőt élt, s ebből legalább fél századot építéssel, építkezéssel töltött. A szó közvetlen és átvitt értelmében egyaránt. Ama Gyimesbükkön született 1928 szeptemberében, mely a Gyimesek vidékének legkeletibb magyar nagytelepülése, de az ide-oda való igazgatás szomorú eredményeként máig Bákó megyéhez tartozik, gerjesztvén örökös konfliktusokat a helyi, megyei hatalmasságok beolvasztó szándékai és a székely csángómagyarok nemzetükhöz, hitükhöz való töretlen ragaszkodása között. Fejér Ákos nem volt csángómagyar, hanem csíkszépvízi származású, örménymagyar fogantatású, de családja elkötelezett hûsége örökre a székelységhez csatolta őt és az övéit.
Felmenői között római katolikus kanonokok, kiváló, a népért élő orvosok, a közért adakozó és áldozatokat hozó üzletemberek, értelmiségiek voltak, kik identitásukat nem ünnepélyes nyilatkozatokban, de tettekben vallották meg. Ezt örökölte Fejér Ákos is, ezt a mentalitást, ezt a szüntelen cselekvőkészséget. A csíkszeredai líceum elvégzése után (Segítő Mária Gimnáziumnak hívták akkorjában) a háborús nyomorúság és a hányattatás évei következtek: Csíkszereda, Zsil-völgy, Brassó, újra Gyimes, majd Háromszék, hol élete végéig teljesítette önként és örömmel vállalt hivatását, a nevelést. 1953-ban lett Lisznyópatak igazgatótanítója (egész további életében nagy-nagy szeretettel és ragaszkodással tért mindig vissza ide, hétesztendei ,,napszámoskodása? színterére), majd Mikóújfalu és Sepsiszentgyörgy következett. Egy iskola, mely méltán viseli ma az ő nevét, s egy másik, egy városi, ahonnan 1988-ban nyugdíjba vonult. Ám közben szívós szorgalommal elvégezte a testnevelési tanárképzőt a fővárosban, s úgy lett alkotó mindenese a mikóújfalusi iskolának, hogy a sporttelep kiépítése mellett valami egészen újat, egészen egyedit kezdeményezett, tanulóinak, azok diákpajtásainak meg akarta mutatni a világot. Elsősorban a szülőföldet, aztán Európát, majd egy kicsit a keleti végeket is, ahová zágoni Mikes Kelemen és nagyságos fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc került örökös emigrációba.
,,Megnyitottam előttetek Európa kapuit? - vallotta büszkén, egy olyan korban tette ezt diákjaival, amikor a szomszédos Magyarországra rokonokat meglátogatni is szinte kísértésszámba ment. De ő megtette, s kerékpározó diákjaival egyre messzebb merészkedett: a honi tájak után következett Magyarország, majd Szlovákia, Ausztria, Németország, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Oroszország, Lengyelország, Törökország. Életre szóló, nemzetet becsülő ragaszkodásra adott indíttatást tanítványainak, kiket mindenkor szerénységre, szívós és törhetetlen kitartásra nevelt. Soha nem fölényeskedve, hanem a szigorú szeretet nevében.
Tanítványai, kerékpárosai soha nem fogják elfelejteni őt, s harminchárom évek elmúltán is emlékeznek a kezdetekre, a nagy túrák indulására, mik valóban ,,megnyitották előttük Európa kapuit?. Van, ki közülük ma már Magyarországon, Svédországban él, van, aki a mikóújfalusi temetőben nyugszik, emléküket kopjafa őrzi - az összetartozás múlhatatlan jeléül -, de ezt az összetartozást Fejér Ákos tanár úr testesíti meg igazán. Még haló poraiban is.
Egy személyes emlékkel fejezném be írásomat - sok-sok személyes emlék közül tallózván ki ezt az egyet! -: Lisznyópatakon töltvén együtt egy kedves hétvéget, elvitt a csodálatos környék legjobb, igen bővizû forrásához, s így mutatta be a fölfakadó, ömlő kristálytiszta vízeret: ,,Látod, ezt itt Rákóczi-forrásnak mondják, bár valójában senki nem tudja, miért? De kell lennie egy magyarázatnak. Talán az lehetne, hogy a Rákócziak életet és hitet adtak a népnek.?
Ahogyan ? is. Két kiadvány őrzi nevét és emlékét - számos közlemény, okirat, emléktábla mellett - egy füzetben és egy saját szerkesztésû, szép, fokos könyv. Ne feledkezzünk meg ezekről se.
Csak akarni kell. Fejér Ákos, 1928-2002. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, Benkő Levente előszavával.
Fejér Ákos, Megnyitottam előttetek Európa kapuját. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2005.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.