(Részletek)
(?) 1. Ma már világos számunkra: az 1989-es politikai változások és különösképpen az antikommunista fordulat, amelyet az utólagos fejlemények vettek, felkészületlenül érte a kommunizmus ellen csupán a decemberi konfliktus idején radikalizálódott román értelmiségi elitet. Ez azért történt így, mert korábban a legderûlátóbb várakozások is legfeljebb a rendszeren belül kialakuló (gorbacsovi típusú és annak befolyására megvalósított) reformra vonatkoztak, nem számoltak az 1989. december 22-én tapasztalt heves összeomlással. Ennek tulajdonítható aztán az illetéktelenség frusztráló érzése is, amely Romániát a két, egymástól annyira eltérő fő politikai opció mentén megosztotta. Az első opciót egy olyan ,,revizionizmus? határozta meg, amely összhangban állt a rendszer struktúrájában végrehajtható javítások reményével (ezt a vonalat választotta végül a Nemzeti Megmentési Front, és képviselik máiglan politikai leszármazottai), s amely a politikai gyakorlatban sem tudta elkerülni a kommunizmussal való szakítás gyötrelméből eredő gátlásokat. Választási megfontolásokból ez a típusú reformizmus ,,társadalminak? nevezi magát, miközben jobbára a hatalom birtoklását tartja szem előtt, és továbbra is szorosan kötődik az etatista örökséghez és a volt kommunista szerveződési struktúrákhoz, amelyeket alapjában véve folytat és felhasznál.
A másik opció a letûnt rendszerrel való gyökeres szakítást javallta, következetesen ragaszkodva a társadalmi igazságszolgáltatás elvéhez (semmissé tenni a régi rendszer igazságtalanságait, az emberi méltóság ellen elkövetett merényletét), amelyet utána gyorsan kiegészített a ,,restitúció? elvével is. Ez utóbbi a kommunizmus bevezetése előtti jogok, javak és állapotok visszaállítását célozta, és értelemszerûen törvényesnek tekintette a restauratív politikát. Ezt a második opciót tehát különböző igények indokolták, amelyeket a változással szembeni várakozások tartottak össze, s úgy valósult volna meg, mint valamiféle ,,negatív?, ,,visszájára fordított? kommunizmus, amelyben mindent fel kell borítani, ami az előző sémák szerint mûködőként azonosítható.
A közösségvállalás ily módon többnyire egy utópia körül szerveződött, amelybe mindenki kivetíthette saját elvárásait és látomásait, nem pedig egy összefüggő előzetes társadalmi minta körül, amilyen például a neoliberális modell, amelyhez később eljutottak. Ebből adódott, hogy egyazon politikai ernyő (a Demokratikus Konvenció) alatt együtt léteztek a ,,restaurátor? tervek, amelyek a két világháború közötti demokrácia újraélesztését ígérték, és a ,,modernista? vagy ,,szinkronista? tervek, amelyeknek képviselőit inkább az foglalkoztatta, miként lehet a román társadalom értékeit visszakapcsolni a nyugati társadalomba. Sajátos vonásként jelentkezett az úgynevezett történelmi pártok programtól független, különbségtétel nélküli legitimizálása, ami aztán konzervativizmus és liberalizmus, ateizmus és ortodoxizmus, nacionalizmus és nyugati irányultság, baloldal és jobboldal furcsa egyvelegéhez vezetett. (?)
2. Közvetlenül 1989. december 22-ét követően, miután a tévéközvetítésből mindenki láthatta, hogyan vettek részt a tömegek a forradalomban, az írástudók egy része (a kultúrán belül a hatalmi szférával szemben legjobban körvonalazott csoport tagjai) a bûntudat vagy ,,még megalázóbban? a gyávaság érzésével szembesült. Egy olyan értelmiség képviselőjeként, amelynek önmagát nem csupán a ,,köznapi? emberrel szembeni intellektuális felsőbbrendûség és karizma révén kellett volna meghatároznia, hanem a polgári felelősség fogalmai szerint is, az írástudó most érzi, hogy tekintélye meginog az utca névtelenjeinek civil kurázsijával szemben. Alapvetően ez volt az a teszt, amely esélyt adott volna a saját társadalmi szerepe korlátainak tudatosítására, és alkalmat arra, hogy józanul elgondolkozzék, hogyan foglal állást az elkövetkező események kapcsán. Nagyon sokan azonban nem ezt tették, hanem paradox módon ,,visszamenőlegesen? csatlakoztak a forradalomhoz, hogy helyreállítsák tekintélyüket, amelyet veszélybe sodort az, hogy szakadék tátongott a sorsfordító változás és a saját előrelátó politikai cselekvésük (hiánya) között. (?)
Marius Lazar
Fordította: Ágoston Hugó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.