Reiner Antal emlékezik
A jelenleg Esztelneken élő Reiner Antal egyike volt azoknak, akiket a tizenhat évvel ezelőtti milicistalincselés miatt börtönbüntetésre ítéltek. Reiner csángómagyar. Nagyapja, Reiner Anton német utászkatona volt, aki 1918-ban Szaláncfürdőn maradt, évekig bujkált, majd feleségül vette Eger Ilonát. Fiuk, id. Reiner Anton Csángó Ilonával kötött házasságot. Fiuk, Reiner Antal átjött magyarnak Kézdivásárhelyre. Három évre ítélték el, másfél év után szabadult ki a csíkszeredai börtönből. Az ötvenhét éves férfi -? 1948. december 22-én született - nem tud belenyugodni a sorsába, még mindig nem érti, miért ült a rácsok mögött, ezért tovább harcol, nemrég pere újratárgyalását kérvényezte Monica Macovei igazságügyi miniszternél. Tegnap Reiner Antal esztelneki otthonában a tizenhat évvel ezelőtti kézdivásárhelyi eseményekre emlékezett.
Én mindig haragudtam a Ceau?escu-féle diktatúrára, s amíg a szigetelőgyárban dolgoztam, mindig kikiabáltam magamat csúful. Én nem féltem senkitől. Igaz, nem vettek komolyan, azt mondták, hogy bolond vagyok. Amikor gyûlést tartottak a gyárban, vagy érkezett egy pártos fejes, engem nem engedtek gyûlésbe vagy az elvtárs közelébe, mert tudták, hogy milyen vagyok. Csak akkor engedtek haza a milíciáról, miután a fejes elutazott. Féltek attól, hogy szájalni fogok, mert én mindenfélét meg mertem mondani. Mikor a villanyt vették el esténként, akkor az Ady negyedben laktunk, akkor is kiálltam a tömbház elé, és románul, magyarul kiabáltam, szidtam a kommunistákat, a rendszert. A tömbház előtt kiabáltam: keljetek fel, magyar testvérek, tetszik-e nektek az aranykorszak?! Nem zártak el, nem vertek meg, de másnap mindig hivattak a milíciára vagy a szekura. Mindig csak fenyegettek, hogy így lesz, úgy lesz, ha nem fejezem be a kiabálást. Német származású lévén, ki akartam telepedni Németországba. Nem engedtek ki. 1990. január 15-én értesítettek a megyei útlevélosztályról, hogy mehetek az útlevelemért. Nem mentem, itthon akartam maradni, mert azt gondoltam, hogy megváltozik a világ. Meguntam az útlevélre várni, s ezért szökni próbáltam. 1989. június 12-én elkaptak a román-magyar határon, tiltott határátkelésért tíz hónapra ítéltek. Ezt a büntetést a munkahelyemen kellett letöltenem. Persze, hogy örültem, amikor meghallottam, hogy Ceau?escu helikopterrel elmenekült. A főtérre mentem másokkal együtt. Felmentem a Vigadó erkélyére és onnan kiabáltam románul és magyarul, hogy ne törjék össze a városházát, mert arra még szükség lesz. Egész délelőtt a főtéren voltam, amikor a feleségem három órakor kijött a gyárból hazahívott, hogy ne csináljak valami hülyeséget. Másnaptól a segélycsomagokra vigyáztam, ott, ahol szükség volt a segítségemre.
Én ártatlanul kerültem az Agache-ügybe, még a közelében sem voltam, amikor a villamossági üzlet előtti járdán meglincselték. Én az ügybe úgy keveredtem bele, hogy bûnbakokat kerestek, s lefizettek egy részeges alakot, aki ellenem vallott, megmutattak neki egy fényképet, s ő azt mondta, hogy engem is látott Agache közelében. Én csak 1997-ben kerültem bele az Agache-ügybe, akkor hivattak a megyei ügyészségre. Én egy tyúkot sem tudok megölni, nemhogy embert bántottam volna. Mivel ártatlannak vallottam és vallom magam a mai napig is, Magyarországról, a békéscsabai menekülttáborból hazajöttem, pedig nem volt muszáj, engem sem adtak volna ki Romániának, de én külföldön nem találtam a helyemet, alig vártam, hogy hazajöjjek, habár tudtam, hogy rács mögé kerülök, ezt is vállaltam. Békéscsabán találkoztam egy román szekus tiszttel, aki politikai menedékjogot kért és kapott, holott gazember volt. Négy személyazonossági igazolványa volt. Nálunk Romániában a szekusok voltak a terroristák, és nem léteztek más, külföldi terroristák.
Az 1989. december 22-i rendszerváltás minden volt, csak forradalom nem, egyszerû államcsíny, szervezett formában vezették félre a népet a terroristákkal, akik megmérgezik a vizet, kórházakat támadnak meg. Néphülyítés volt az egész. Tizenhat év távlatából jómagam is másképpen látom az akkori dolgokat, én akkor meg voltam győződve arról, hogy forradalom tört ki. Tévedtem, akárcsak sokan mások. Ha akkor megtörtént volna a teljes tisztogatás, akkor a volt szekusok most nem kapnának tízmilliós nyugdíjakat. Nincs semmi javulás az országban, a szegény emberek még szegényebbek lettek, a volt aktivisták és szekusok pedig átmentették a hatalmukat, most nagy üzletemberek vagy politikusok.
Új pert szeretnék indítani, hogy végre derüljön ki az igazság. Monica Macoveihez fordultam, benne bízom, mert ő igazságos asszony. Megkérem azokat, akik segíteni akarnak, hogy ügyvédet tudjak fogadni, és Bukarestbe mehessek, adományozzanak pár lejt annak érdekében, hogy véghez tudjam vinni e szándékomat. Pénz nélkül nem tudom ezt végigcsinálni. Egyetlen kézdivásárhelyi ügyvéd, Ötvös Zoltán vállalta el az ügyemet. Betegnyugdíjas vagyok, havi 2 350 000 régi lejből élek. Hátha kiderül az igazság itthon, és nem Strasbourgban, ahogy azt Frunda György szenátor megígérte nekünk, az Agache-per elítéltjeinek. Nem történt semmi, ezt az ügyet az RMDSZ kampányfogásként használta, de 2000 óta nem tettek semmit annak érdekében, hogy Strasbourgban napirendre tûzzék az Agache-ügyet. Én nagyon csalódtam az RMDSZ-ben, még a házamra is rá akarták tenni a kezüket. Az élet bebizonyította, hogy nekem volt igazam, amikor nem egyeztem bele abba, hogy másra írassák. Amióta a Hámos László úr által vezetett amerikai emberjogi szervezet kifizette a házamat, senki nem zaklatott, kezdtem megnyugodni, s habár magas a vérnyomásom és szúr a szívem, jól megvagyok itt, Esztelneken a magyarok között?
Lejegyezte: Iochom István
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.