Be nagyok vagyunk! Megnőttünk! Nem érdekel semmi. Céltalanul lebegünk a semmiben. Ne szóljon bele senki semmibe. Nem tudjuk, mi lesz. Minden jó, ahogy van. Fő, hogy buli legyen. Elszívjuk a szál szivarat. Nyugtat. A világ összes baja fáradt fejünkön. Mit tegyünk? Kávét iszunk. Nem bírjuk a nagy terhet. Hogyan? Iskolába kell járni. Jaj!
Végre két óra. Megyünk a kávézóba. Jaj, de jó. Mindenki itt van. Rá kell gyújtani gyorsan. Másként az életnek értelme nincsen. Kit érdekel, hogy még van olyan is, aki nem szívja? Divat. Mindenki ezt teszi. Anyukát, apukát becsapjuk. Mi vagyunk a kis aranyszaró gyerekek!
Buli van! Igyunk. Mindegy, mit, csak igyunk. Lányok, fiúk, mind igyunk. Sokat. Még igyunk. Amennyi belénk fér. Hányunk. Süppedünk. Végre. Nem szól senki semmit. S a szüleink? Falun, bárhol, csak messze. A torz zene ritmusára kábultan vonaglunk egyetlen masszaként. S amikor nem tudunk már eléggé magunkról, fogjuk az első jóképû akárkit. Elvonulunk. S szüzességünket áldozzuk. Aztán újra meg újra.
Kávézóban újra. Megdumáljuk, ami ma történt velünk. Legjobb esetben. Felületes traccsolás. Egyéniségekről szó sincs. Három-négy jó baráttal mindent megbeszélünk egy finom szál cigi melegében.
- Én le akarok szokni! - Jaj, mi aztán nem segítünk. - Hát, hogy ilyet. - Nesze, egy szál cigi-bigi. Szíjad! - Kérlek, ne cigizz. Szépen kérlek. Könyörgöm. Esedezem. Nem használ.
Tengődünk. Egyik napról a másikra lézengünk. Semmi dolgunk. Semmi vágyunk. Célunk sincs. Nyakig a trutymóban vagyunk. Egyetlen leőrölt büdös füstös massza lettünk.
Mit várunk az élettől? Minek ébredünk egyik napról a másikra? Miért létezünk? Nem tudjuk. Semmit sem tudunk. Ilyenek vagyunk. Ki a hibás? Az eltévedt fiatalok? Az elveszett szülők?
A szülők: a pénzszerzés vakító rutinjába fulladnak. Halmozzák a pénzt. Mámorosan, lapáttal hordják haza. A gyerekeknek megadnak mindent pénzben mérve. A szeretetet is pénzcsomagolásban adagolják. Dolgoznak. Eltartják a családot. Hazaérnek. Lefekszenek a kanapén. Haszontalan, könnyû mûsorokat bámulnak. Horkolnak hassal felfelé a tévé előtt. Holnap ugyanez. S aztán újra meg újra.
Sodrok az életemből egy cigit. Elszívom. Büszkén süllyedek. Elszívtam már a becsületem. A lelkiismeretem büdös füstként táncol ki orrlikamból lelkemmel együtt.
Mi lesz belőlünk? Gusztustalan, modortalan diplomás munkás. Szüleink büszkeségei. A jövő reménye. Leszünk, iszunk, eszünk, s főként cigizünk. Hol vannak az örök és igaz emberi értékek? Mindent helyettesít valami! A simogatást az erőszak. A türelmet az indulat. Az alázatot a felület. A szelíd, őszinte kérést a vad üvöltés. A szeretetet már minden helyettesíti.
*
Ni, gesztenye! Rugdosom magam előtt egy ideje. Most veszem csak észre. Szép s mégis furcsa. Régen, nagyon régen még gyûjtöttük is. Babát készítettünk. Faleveleket gyûjtögettünk. Éltünk. Rajzoltunk is? talán?
Sh!rkan
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.