Iskolánknak megadatott az, hogy szép és nagy legyen. Kívülről nézve is szép (lehetne szebb is), de az iskolában sétálni megnyugtató. Minden olyan rejtélyes, de mégis könnyen el lehet igazodni eme csodás Mikesben. A folyosón sétálgatva sokszor úgy érzem, mintha Mikes Kelemen kacsintana nekem. Egy biztos: furfangos egy ember, majdnem mindenhol ott van. Olyan, mintha minden lépésemet kísérné. Sőt, a fogászati rendelő mellett - ez a népszerû hely, ahová sokan nagy lelkesedéssel járnak - Mikes Kelemen családfája nézegetésével, tanulmányozásával is szórakozhatunk, ha éppen arra várunk, hogy sorra kerüljünk.
Iskolánk nem is tudom, hány méter, de egyszerûbb, ha leírom, hogy háromemeletes. De ez az épület nem ilyen egyszerû felépítésû: van neki még padlása és pincéje is. Nem tudom, hogy egyesek számára mennyire hihető, de a pincének sokkal fontosabb a szerepe, mint a padlásnak, hiszen ez az a hely, amely befogad minket, és megengedi, hogy a diáktanácstagok szórakoztató programokat találjanak ki, ezeket megbeszéljék, és ha minden oké, akkor meg is valósítsák. Ezt úgy kell elképzelni, hogy körülbelül húsz aranyos, értelmes és tanult, civilizált gyerek lemegy a DT-pincébe, melynek ajtója mindig nyitva áll előttünk - kivétel, ha nincs hozzá kulcs -, mindenki szépen helyet foglal, és akkor kezdődik a diskurálás fontosabbnál fontosabb dolgokról. Ezt az egészet a diákságért tesszük, hogy ne legyenek úgy elpunnyadva. (Egyik nap - amikor éppen DT-gyûlésre mentem, amely számomra ismeretlen okból kifolyólag elmaradt - leültem a lépcső mellett egy kiemelkedő valamire. Nem tudom, hogy mi volt velem, de képzelődtem, vagy lehet, hogy mégsem? Az volt a lényeg, hogy egy ajtót láttam - a képe még most is előttem -, és ez az ajtó nem akart eltûnni. Mit akarhatott? Vajon azt akarta, hogy bemenjek? Lehet, hogy egy új világba, talán egy új iskolába vezetett. Ki tudja? Lehet, hogy maga Mikes Kelemen küldte a barátságos ajtót, melyen betûk voltak összevissza, egymásba gabalyodva. Lehet, hogy ez a sok betû, melyet Mikes küldött az ajtóval együtt, üzenni akart valamit. De sajnos, a betûk nem akartak összefüggő szöveggé összeállni, és ami a legrosszabb, hogy egy idő múlva nem csak álltak összegabalyodva, szótlanul, hanem lassan, homályosan fel-le és körkörösen kezdtek ficánkolni. Ez a mai napig rejtély számomra, s még senkinek sem mondtam el.)
Fontos megemlítenem egy másik - számomra kevésbé fontos - helyet, ahová nap mint nap járnak a tanárok. Most már könnyen rá lehet jönni, hogy a tanáriról van szó. Itt a tanárok nagyon jól érezhetik magukat, hiszen nem egy lerobbant kuplerájról van szó, nem is egy kis koszos lyukról, hanem egy fényes és tágas teremről. A tanároknak, illetve tanárnőknek fontos, hogy energikusak legyenek, hiszen rengeteg diák jövője függ attól, hogyan tanul. Ezért nagyrészt a tanároké a felelősség, éppen ezért biztosítani kell nekik a megfelelő és kényelmes környezetet. A tanáriban - ha jól tudom, bár nem igazán járok oda - laminált padló van. És hogy ne fázzon, és mindig jókedvû legyen, perzsaszőnyeggel takarták be. Abban viszont biztos vagyok, hogy a naplókat hol tartják. Ahogy belépsz a tanáriba, jobbra kell menni, és ott vannak valamilyen polcokon. A naplók sokat unatkoznak, főleg éjjel. És hogy ne unatkozzanak, szívesen jókedvre deríteném őket. Például játszanék velük. (Egy éjjel a naplók társaságában, nem is lenne rossz...)
Iskolánk folyosóin tengernyi virág lelt otthonra. És ennek örülök, mert a növények sok oxigént bocsátanak ki, és nagyon szépek. Magabiztosan állnak, és zöld ruhájukban pompáznak. Az iskola a rengeteg virágnak köszönhetően valóságos dzsungel, főleg a második emelet. Szerintem a virágok is büszkék arra, hogy egész életüket a Mikes Kelemen Főgimnáziumban tölthetik el.
György Tünde
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.