Puhán, kényelmesen, ráérősen hull a hó, befödi a fehérség ezt a szennyes világot, valahol békét és megnyugvást ad gondokkal turzó életünknek. Egy esztendőben egyszer legalább. Oltszemre megyünk, a Mikó grófok kastélyába, ahol ma sérült és beteg gyermekeket kezelnek, tanítanak, róluk gondoskodni igyekszenek, kiknek ez a hivatala és elhivatása.
És megtörténik a Csoda. Az intézmény tornatermében karácsonyeste van: József Attila mondja a verseit - ő, a szegény, a megszomorított, a mindig kisemmizett! -, népdalok keringőznek a levegőben, és égnek a gyertyák, száz szál gyertya lángja lobétol a szeretetért, a jobbulásért, a megmaradásért, az előmenetelért. Ez szinte hihetetlen mai világunkban, de itt és most mégis hihető, itt és most mégis megtörténik, mert akik ezt a napot, ezt a Kiskarácsonyt megszervezték, elhitették, tényleg hihettek abban, hogy van még szeretet és megértés a világban.
Leülünk barátommal a lesötétített tornateremben - csak a gyertyák világíthatnak, mert szenteste van! -, s figyeljük a Csodát, ahogyan kinyílnak, világítani kezdenek a lelkek, az életre és szeretetre indított értelmek. És nincs sérültség, nincs hátradobottság, csak áhítatra indító értelem és érzület van e teremben. Száz gyermek ajkáról: ,,Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom!?? Itt és most kisül az a kalács, itt és most valóban a szeretet, a jóság lengi be a tereket, kint pedig békésen és gyönyörûen hull a hó, mintha azokért is hullana, kik ezt a gyermekotthont annyi szeretettel és jósággal igazán lakhatóvá, élhetővé tették?
Pál Panniéknak - elnézést, hogy társai nevét itt most nem említem - megköszönném szíves meghívásukat, tudom, hogy évente egyszer ők teszik meg a legnagyobb csodát, elővarázsolják a szeretet és a jóság ünnepét. Amelyben mindenki részesül valahogyan.
Nem szeretem a szélsőségeket, ám tudom, hogy valahol a különlegesség döbbenthet rá a létezés igazi értelmére. A kihívás, a lehetetlen megkísértése. Ez történt most újra a Mikó-kastélyban.
Könnyû szép, felemelő élményeinkről beszélni, nehezebb gyakorolni a példából merített tanúságtétel kötelezettségeit. Gyermekeimre, unokáimra gondolok, s tudom, hogy semmit nem kérnek és várnak el tőlem a szereteten és ráfigyelésen kívül. De azt: igen! Hogy azok maradhassanak, azok lehessenek, amit elvártam és elvárok tőlük hétköznapokon, csendes beszélgetésekben, emberek és magyarok. Keresztények, kik tudván tudják, hogy fajunkat csak a szeretet, a megértés tarthatja fenn.
E lesötétített oltszemi tornateremben valahogy mindezt átéreztem, s tudom, hogy van még Jóság bennünk. Meg is kellene maradnia. A szeretet kalácsából pedig lehet fogyasztani?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.