KármentőKözélet: Könnyező fenyők

2005. december 28., szerda, Archívum 2003–2007

Szívrepesve vártuk, várjuk mindig az Angyal csöngetését, amikor a csodálatos karácsonyfával megjelenik tisztára ,,mosott? és kitárt lelkünk ajtójában, ablakában, becsilingel tiszta szobánkba, és elhozza a szeretet ajándékait.
A mi szeretetteljes várakozásunkkal ellentétben viszont rettegve, talán fejszeél-félelemmel vegyes érzelmekkel, várják a fenyőcsemeték ezt az ünnepet.
Mert a fenyők - ezt biztosan tudom! - szeretnek bennünket?
Az idei karácsonyestén sok-sok (megszámlálhatatlanul sok) fenyő kívánt karácsonyfa lenni, mármint a ,,naivabb? csemeték közül. Nem mindannyiuknak sikerült sajnos eljutniuk erre az áhított szintre. Gyökerükről lemetszve, kidruzsbázva, kivágva eljutottak ugyan a szülőföldjüktől távolabb is, a nagyvárosok forgalmas piacaiig, de nem mindeniküknek adatott meg, hogy barátságos meleg szobákban, csillogó gyermekszemek gyönyörûségére díszbe öltözhessenek, hogy ágaikra fénymadarak, szaloncukrok, aranydiók, aranyalmák, mézeskalács-angyalkák szállhassanak, vagy ,,árnyékukba? kis plüssmacik, Barbie-babák és egyéb csodalények húzódhassanak?
Az idei karácsonyestén szemtanúja voltam a kivágott és kiábrándult fenyők zokogásának. Nem máshol, hanem éppen városunk központi piacán. A leszálló estével, a szürkületben, a szertefoszlott fenyőálmok, a csalódások szívszorító szorításában-csikorgásában, balzsamillatú, mézszínû könnyekkel zokogtak a kisemmizett karácsonyfa-jelöltek?
Az történt ugyanis, a legprózaibb módon, hogy az eladatlan, immár értéktelennek tûnő, busás hasznot immár nem hozó, önkéntes vagy önkéntelen fenyőgyerek-rabszolgákat irgalmatlanul szétdarabolták, falhoz és földhöz csapták, mint Heródes az aprószenteket?
Rémítő volt nézni ezt a mészárlást, amint a feldühödött faárus-fairtók druzsbáikkal (amelynek neve ezúttal nem barátságot, hanem inkább félelmetes hóhérbárdot jelentett!) nekiestek a megmaradt fenyőknek, és irgalmatlanul több helyen is átmetszették egyenes gerincüket, gerinctelenül, embertelenül, nehogy épen maradt fa kerülhessen egy-egy szegény, nincstelen-pénztelen, de karácsonyra, karácsonyfára, szeretetre vágyó jólélek kezébe?
Elgondolkoztam: vajon ilyen kezekbe kerültek az erdeink, fenyveseink? Képesek lesznek egyesek kiirtani az írmagját is minden fának, erdőnek, ha az nem hoz a számukra azonnali és két kézzel fogható, markolható hasznot? Milyen karácsonya lehet az ilyen embernek? Hol van itt lélek? Hol van itt szeretet?
A fenyők könnyeit sohasem feledhetem, legyen bármilyen boldog egy karácsony, egy újév?
Simó Edmund
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép