Elemér nagyon szerette a nőket. Életkorra, csúnyaságra és nemzetiségre való tekintet nélkül, három váltásban udvarolt minden nőnek, aki a szeme elé, lőtávolba került. Kitûnő szexbomba-hatástalanító lehetett volna belőle, ha lett volna egyáltalán ilyen veszélyes szakma. De nem volt. Munkahelyén állandó udvarlása idegesítette nem csak a hölgyek egy részét, hanem főnökeit is, akik nem nézték jó szemmel ilyen irányú tevékenységét. Mindenki azt mondta: Ez így nem mehet tovább! Végül Elemér is belátta, hogy ez így tényleg nem mehet tovább! Beleegyezett abba, hogy elvonókúrára megy.
Be is vonult egy olyan intézetbe, ahol garantálták, hogy a kúra végére egyszer s mindenkorra leszokik a nőkről. Ígéretet kapott arra, hogy a környezetében levő asszonyok és hajadonok segíteni fognak az elvonókúra véghezvitelében. És lőn.
Az elvonókúra abból állt, hogy mihelyt megjelent a szobájában (a kórházban) egy hölgy, olyankor - gyógyszerként - enyhe hánytatót adtak neki, s egy nagy adag brómot, amitől elment a kedve a nőktől. Na, ettől aztán nemcsak lelombozódott, hanem ráadásul rosszul érezte magát, és hányingere is lett. Minél jobban nézett ki a hölgy, aki meglátogatta, annál nagyobb adag gyógyszert adtak be neki. Napestig jöttek a szebbik nem képviselői látogatóba. Elemér meg kapta nyakra-főre a hánytatót és a brómot. A hatás nem maradt el, lassanként kialakult a feltételes reflex. Ha meglátott egy csinosabb hölgyet, már kezdte rosszul érezni magát, bár a gyógyszeradagját csökkentették. De az elvonókúra tovább folytatódott. Mikor már a nyugdíjba készülő takarítónő sem tudott bemenni a szobájába takarítani, mert Elemérnek felfordult tőle a gyomra, akkor női fehérnemût kezdtek mutogatni neki: melltartókat és bugyikat. A fütyijét meg fésûvel és nagyítóval kereste, ha pisilnie kellett.
A kezelést már rég nem a csinos, szőke asszisztensnő végezte, hanem egy férfi ápoló, és Elemér félve nézett ki az ablakon, nehogy valami nő arra sétáljon, mert olyankor szédülni kezdett, és rögtön le kellett feküdnie.
Az orvos azt mondta, hogy: most már hazamehet, Elemér. És megírta a kibocsátó cédulát.
Búcsúzáskor csak annyit mondott:
- Na, Elemér, remélem, hogy végérvényesen leszokott a nőkről.
Elemér hálásan és hosszasan szorongatta az orvos kezét, és csak annyit válaszolt:
- Bizony, doktor úr, most már nagyon utálom a nőket.
Majd csendesen hozzátette:
- De ha tudná, mennyire tetszenek a férfiak!
(Kuti János)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.