Máról holnapra: Újesztendő, milyen kendő?

2006. január 4., szerda, Archívum 2003–2007

Esztendő fordultán akár akarja az ember, akár nem, valami leltárt, számbavételt mégis elkészít önmagában, s ha meglátásait másokkal is megosztja, az csak azért van, mert egyazon csónakban evezünk, ugyanazon háborgó vizek kiszámíthatatlan sodrásain.
Mit lehet mondani az Úr 2005-ös esztendejéről? Reménykedésünk, hogy az új század és évezred elhozza a világ nyugalmát és békéjét, valahogyan makacsul nem vált be, s még azt is mondhatnánk, hogy az Ember sorsa az eddigieknél is kiszámíthatatlanabbá vált. Nyugtalan és forrongó a világ. Talán soha, az általunk megismerhető történelemben nem esett még annyi katasztrófa és csapás a világon, mint az elköszönő évben, s hogy ne csupán a messzi földrészeken tomboló hurrikánok és tengerárak leltározása jusson minékünk, a bajok meglátogatták szûkebb szülőföldünket is, a természet szörnyû próbára tette Székelyföld egyes tereit - a minékünk talán legkedvesebbeket! -, hadd érezzük hatalmát, s vessünk számot saját kicsinységünkkel.
Az emberi szolidaritás mégis csodákat mûvelt, s ez talán megnyugtató, vigasztaló is lehetne annyi baj közepette, ha nem tudnánk pontosan, hogy a bajok garmadájáért mi magunk volnánk a felelősek.
A természet erőivel nem szegülhetünk szembe igazán, de önnön természetünket mégis a jó irányába igazíthatnánk, ha lenne bennünk erre hajlandóság. Úgy tûnik, kevés van. A világot háborúk, eszméletlen terrorszándékok szaggatják, s fajunk bölcsessége sehogyan nem akar arra a szintre jutni, hogy belássuk: egymás nélkül, egymás ellenében semmire nem mehetünk.
De jöjjünk közelebb, jöjjünk haza! A 2005. esztendő újra cáfolta, hogy a természetes emberi jogok olyannyira természetesek lennének egy magát demokratikusnak mondó országban, hiszen sem az önigazgatás törvényes formáit, sem a méltányos közösségi elbírálást nem sikerült még elérni. Pedig ez csak emberi jóérzésen, bölcsességen és jószándékon múlik. Mégis biztató az, hogy e törekvés megvalósításában gyarapodik híveink és támogatóink tábora. Akkor is biztató, ha számuk még nem elégséges.
A magyarság számára különleges jelentőségû esztendő következik most: a szabadság és a nemzeti függetlenség eszményének emlékéve. Lehet, sokakban nem kelt már mély és pusztíthatatlan érvényû katarzist, hogy fél évszázaddal ezelőtt egy kis nép vére árán megkísérelte bizonyítani: nincs drágább a szabadságnál, nincs szentebb a nemzeti érzületnél. Türelemmel és együttérzéssel kell erre végre mindenkit megtanítani. Hogy önmagát becsülő és fölemelt fejû nációvá válhassunk végre.
Újesztendő, lyukas kendő? - mondja a beletörődő népi szólás, de a mi véleményünk mégis az: magunk szőhetjük egésszé és hibátlanná jövőnket.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép