Riport: Széttört álmok

2006. január 5., csütörtök, Archívum 2003–2007

(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Évekig a mi gondunk volt
- A KIDA-nak a gyermekfalu felépítése, tizenegy éves mûködtetése nemcsak sok munkájába, de rengeteg pénzébe is került.
Kató Ibolya: - Sokba, de most számszerû adatokkal nem szeretnék előhozakodni. Mind a házak felépítését, berendezését, felszerelését, mind a gyermekek ellátását, az anyák fizetését a KIDA-alapítvány állta 1994-től 1998-ig száz százalékban a házaspárral megkötött szerződés alapján. Az állam ebben az időszakban semmivel sem támogatott, arra hivatkozva, hogy ez egy sajátos intézmény, ilyen nincs Romániában, és nincs mód arra, hogy segítsenek. Külföldi adományozók pénzéből tartottuk fönn, külföldről hoztuk be a ruhákat, cipőket, játékokat, s azt évente kétszer kiosztottuk. A többi költséget, az anyukák fizetését, a gyermekek pénzzel való támogatását, a villany-, víz- és gázköltségeket, illetve az épületek adóját, karbantartását az alapítvány állta. 1998 júliusától a gyermekek megkapták a román államtól a kihelyezési pénzt, ami minden elhagyott vagy árva gyerek után jár. Most, ebben az új rendszerben a román államtól kapják még a ruha- és az élelempénzt. A nyáron több mint 1,2 milliárd lejes befektetéssel házanként leválasztottuk a gáz- és vízellátást, mindenki saját fûtési rendszerrel rendelkezik, mert most már ők fizetik a szolgáltatásokat, és a téli hónapokban, hat hónapon át, kétmillió lej fûtési támogatást biztosít az alapítvány a családoknak.
Egy életen át felelősek leszünk
- A KIDA tehát mégsem vette le kezét a gyermekfaluról, sem a családokról.
- Mi úgy érezzük, egy életen át felelősek leszünk ezekért a gyermekekért, családokért, hisz egy kicsit a mieink is. Továbbra is segíteni szeretnők őket, különböző tevékenységeket szervezünk a gyerekeknek, ami természetesen nem lesz kötelező, de lehetőségként élhetnek vele. Két éven át folyt a zeneterápiás képzés, az ősszel beindítottuk a sportórákat, tavasztól szeretnénk táncházat indítani, különböző kézmûves-tevékenységeket, ha nagyobbak lesznek, esetleg egy nyelvtanfolyamot. Az idő dönti el, mire lesz szükségük.
Csak találgatni tudok
- Szakemberként mi a véleményed, miért centralizálja, szervezi ilyen gyakorlat, pedagógiai elv szerint az elhagyott és árva gyermekek kérdését az állam?
- Csak találgatni tudok, úgy gondolom, hogy nem a törvény szellemét, hanem annak betûjét akarják betartani. Azt viszont, hogy egy civil szervezet nem tarthat fenn hivatásos nevelőszülői hálózatot, amikor erre a tevékenységre engedélye van, mai napig sem tudom megérteni. Mikor mi ezt a gyermekfalut létrehoztuk, nem volt még gyermekjogvédelem Romániában, három éven keresztül úgy végeztük ezt a munkát, hogy nem is létezett állami felügyeleti intézmény. És tizenegy év alatt semmivel sem végeztünk rosszabb munkát, mint bármelyik állami intézmény. Én csak azért sajnálom az egészet, mert egy nyugodt, kiegyensúlyozott, családias, biztonságos, viszonylag jól mûködő hálózat úgymond az utcára került, a családok, a gyermekek élete felbolydult. Olyan lett a gyermekfalu, mint egy hangyaboly, melyre rátapostak. Mindenki izgatott lett, félt, bizonytalanság uralta el. Azon töprengtek, minek lesznek még kitéve. Elveszik a gyermekeket tőlük? Fájdalmas volt, mert még ha nem is tökéletes minden szülő, ha követ is el hibákat, de sajátjának tekinti a gyermekeket, akiktől nehezen válna meg.
Maradnak?
- Az az elképzelésetek, hogy a szülők a gyerekfaluban maradjanak húsz-huszonöt évig, változott-e?
- Addig maradnak, míg a legkisebb gyermek is betölti a tizennyolc évet, és elmegy a családból. A gyermekjogvédelemnek sem volt ez ellen kifogása, úgy láttam, örültek is, hogy maradhatnak a családok. Mi a szülőket nem akartuk hazaküldeni, mert még egyelőre egyiküknek sincs olyan otthona, ahol kényelmesen meglenne a gyermekekkel, és az állam megfelelőnek tartaná a körülményeket. Tizenegy éve vannak itt, s úgy tervezték, hogy huszonöt év múlva kell innen elköltözniük, és nem foglalkoztak a saját otthonteremtéssel. Tehát az szóba sem jött, hogy mi innen kitegyük őket. Ha viszont el szeretnének menni, megtehetik.
- Örökbe fogadhatják-e a gyermekeket?
- Az eredeti tervünk az volt, hogy ez tízéves koruk után történjék meg, már készítgettük a nagyobbakat erre az eseményre, de most, hogy közbejött ez a változás, lemondtunk egyelőre róla, mert az örökbe fogadott gyermek után semmiféle állami támogatás nem jár, a mi családjainknak viszont nincs miből eltartaniuk négy-öt gyermeket, hisz az anya a háztartást vezeti, és csak az apa keres.
- Most mennyi pénzt kapnak a családok? Azt említetted, hogy az anyák fizetését (6 500 000 lejt, amiből 5 420 000 lejt kapnak kézhez) még ti álljátok, ruhára és kosztra mennyit áldoz az állam?
- Naponta gyermekenként 70 000 lejt kapnak élelmezésre, és ruházatra havonta 386 000 lejt, megkapják a 230 000 lej állami gyermeksegélyt, 780 000 lej kihelyezési pénzt, és mi adunk fél évig kétmillió lej fûtéstámogatást. Ez 20-21 millió lej, amiből meg lehet élni. Természetesen, ehhez még hozzájön az apuka fizetése.
- Tervetek még a feleút előtt megtört, hogy éled meg?
- Fájdalmasan. Az életem van benne, minden rezdülésüket ismerem, gondjaikat, bánataikat, sokszor aggódtam a kórházi ágy mellett is értük. Minden iskolai ünnepélyen részt vettem, ahová eljutottam, rendszeresen tanácskoztam a tanító nénikkel is, hogy mit kellene tenni azért, hogy minél jobban segíthessük őket. Egy-egy ünnepi alkalom, a Mikulás-várás, az eltelt karácsonyi ünnepek, a gyerekekkel való beszélgetések elevenednek fel bennem? Ezek természetesen nem szûnnek meg, minden megy tovább, mint régen, de valami mégis megváltozott? Nem ideális ez az állapot, de most ezzel kell együtt élnünk, és ebben kell megtalálnunk azt a lehetőséget, amivel tovább is segíthetjük, de főleg szerethetjük őket.
*
A centralizáló, mindent felügyelő és ellenőrző állam néha segít, néha árt, mint Illyefalván. Reménykedjünk, a tapasztalat okosítja őket is.
Simó Erzsébet
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-01-05: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta