Irodalom: Felleg a város felett

2006. január 5., csütörtök, Archívum 2003–2007

(részlet)
(?) Tamás nagy érdeklődéssel figyel rájuk, mert beszélgetésükből a város társadalmi életének teljes képe bontakozott ki. Egészen másképp volt itt minden, mint ahogy magyarországi városokban látta. Mindenekelőtt a politikai klubok itt nemigen számítottak. A függetlenségi kör és a mungó-klikk neve az egész beszélgetés alatt mindössze egyszer fordult elő. De annál sûrûbben volt szó szalonokról. Arisztokraták, dzsentrik, polgári emberek és egyetemi tanárok szalonjai irányították a város életét. Azután jöttek a különböző jótékonysági és vallásos egyesületek. Filléregylet, Mária Valéria Árvaház, Anya- és Csecsemővédő Egyesület, Katolikus, Református, Unitárius, Lutheránus és Zsidó Nők Szövetségei, Bethlen Gábor-, Dávid Ferenc-egylet, Nők Kongregációja. Köze kellett legyen az Olty-Szentgyörgyi-ügyhöz, ezeken a jótékonysági és vallási egyesületeken kívül, az Erdélyi Múzeum és az Erdélyi Irodalmi Társaságnak is, mert ezeknek a tiszteletre méltó mûveltségi intézményeknek a nevei is folyton-folyvást előfordultak. Azután következett a sok ,,asztaltársaság?, ahol a közélet hullámzását szintén élénken tárgyalták meg. Legalább húszat soroltak fel, köztük olyan furcsa nevûeket, mint Muskátli, Ex. O. P., Lóna, Pista bácsi, Megest és más asztaltársaságokat, nem is említve az illusztris ,,kakasok?-at, akikkel Toroczkay a mai este folyamán együtt mulatott.
Mikor a Thália vendéglőből a csendes és teljesen néptelen éjszakába kiléptek, Tamás meg is kérdezte Béltekytől, miként lehetséges az, hogy ez ilyen, alapjában véve jelentéktelen ügy, amely legfeljebb a kaszinó választmányára tartozik, annyi érdekkört tud megmozgatni?
- Ön természetesen hajlandó volna ebből is gúnyt ûzni - fenyegette meg Tamást ujjával Bélteky, aki talán a bor vagy talán az izgalmas beszélgetés hatása alatt szinte természetellenesen felélénkült. - Lehet, hogy kicsinyes dolog ez, de én ebben is ős erdélyi tulajdonságot látok. Itt mindenki be van szervezve a közélet számára, mégpedig kényelmes és kedves keretek között, mint amilyen a szalon, az asztaltársaság s a többiek. Mellékesen jegyzem meg, és erős fájdalommal, hogy a nemzetiségek hasonló intézményei sokkal életképesebbek. ?k védelmi állásokat szerveznek legkisebb társasági szervezetükből is. Mi azt hisszük, hogy nekünk nem kell védekezni. Legalábbis a pesti urak így gondolkoznak! Pedig sajnos?
Bélteky itt mélyet sóhajtott. Erről a kérdésről nem szeretett beszélni. Egyik fő ütközőpont volt közte és Abáty között. Abáty a nemzetiségi kérdésben az úgynevezett ,,erőszaknak? volt híve, ami néhány, soha keresztül nem hajtott, hazafiaskodó kormányintézkedésből állott, ami kint sokat ártott a magyarságnak, bent pedig egyáltalán nem vezetett célra. Bélteky sokkal mélyebbről látta a kérdést. A történelmi ismereteken kifinomult füle hallotta azt a rendszeres, soha meg nem szûnő földalatti munkát, amelynek hatása alatt a talaj mind jobban vékonyult a magyarság lába alatt. Meggyőződése az volt, hogy ezt a titkos munkát nem szólamokkal, hanem megszervezett védekezéssel kell ellensúlyozni.
- Erdélyben évszázadok óta a legkülönbözőbb faji, vallási, mûveltségi és társadalmi érekek ütköznek össze - folytatta Bélteky. - Aki itt valamit csinálni akar, annak számolnia kellett minden érdekkörrel, a legnagyobbtól a legkisebbig. És aki már tudott és akart annyi különböző kis embercsoportot megmozgatni, az ügy mellett vagy ellen megnyilatkoztatni, az meg is valósíthatta, békésen bele is vihette a közélet kincstárába azt, amit akart. Az ellentétek ügyes kiegyensúlyozásán alapszik a társadalmi élet, kedves igazgató úr. Így tanítja ezt ennek a kis országnak történelme. Erdély a maga soknyelvû, sokfajtájú, sokvallású és sok­meg­győződésû népe számára mindig meg tudta találni a békés együttélés lehetőségét. Jöhetett ide tatár, török vagy osztrák. Jöhettek ide az egy-vallásnak véreskezû apostolai. Közéleti bölcsességünk minden erőszakon ki tudott fogni. Mi megmaradtunk sokszínûeknek és sokoldalúaknak, mint amilyen maga az élet. Az ő egységet parancsoló erőszakuk pedig elillant, elfoszlott, mint valami sötét rémálom?
Tamás megjegyezte, hogy mindaz, amit Bélteky olyan szépen kifejtett, csupán a múltra vonatkozik. Ma azonban, úgy látszik, teljesen kihalt ez a közéleti érzés. ? nincs hosszú ideje a városban, de amit idáig látott, az a tespedésnek, a bûnös elzárkózottságnak ijesztő képét mutatja.
A széles Közép utcán át kijutottak a piacra. A sarkon Várnay, Both és Andor búcsúzkodtak. Bélteky és Toroczkay meleg kézszorítással váltak el tőlük. Bélteky még meg is kérdezte Andortól, hogy miért kerüli el a házát. ,,Hanna azóta abbahagyta a zongorát, amióta nem szonátáznak?? Hanna, Hanna! - ez a név még sokáig csengett Andor fülében, amint két barátjával a Főtéren átvágott.
Toroczkay és Tamás közrefogva az öreg főjegyzőt, lassú léptekkel indultak el a Főtér álomba merült, régi házainak mentén. Percekig szót sem váltottak egymással. Csend volt körös-körül, amely eltávozott barátaiknak még egy darabig visszahangot verő lépteit is teljesen elnyelte.
Béltekyről kezdett elszállni az a nyomasztó, gyötrelmes érzés, amely a feleségével való jelenet óta egész este, mint sötét kísértet, a nyakán ült és éles sarkantyúival a szívébe vágott. Talán a már rég nem élvezett bor mámora is segített abban, hogy lelke béklyói meglazuljanak. A Tamással való beszélgetés azonkívül figyelmét egy sokkal általánosabb, mélyebb jelentőségû válságra terelte, amelynek végtelen, sötét vizében az ő egyéni fájdalma lassanként nyomtalanul tûnt el. A kísértetiesen szép térre nézett, amelyen elömlött a holdvilág, s egyszerre az volt az érzése, hogy az ő lelke kitágult mindannak nagy, felmérhetetlen lelkévé, ami itt valaha volt, élt, küzdött és a megsemmisülésbe kanyargott, mint visszahozhatatlanul elvesző, szép muzsika? Az erdélyi sors!? Itt volt a lelkében, itt volt ezen a holdfényben átitatott téren, s itt volt körös-körül a láthatárra íródó hegyvonalakban, melyeknek ritmusa végighullámzik innen messze, s áldott földet ölel át, ahol a magyarság ezer év óta vérét s verejtékét ontja az emberiség nagy eszméinek szolgálatában? Nevezhető-e tespedésnek, bûnös elzárkózottságnak, ha ez az ős alkotóerő pillanatokra ellankad?
Megállította kísérőit, azután maga a széles, aszfalttal burkolt gyalogjáró szélére állt, s kitárt karokkal mutatott rá a titokzatos álomba merült térre. Karjaira felhúzódó, bő, fekete kabátjával olyan volt, mint különös, messziről idetévedt éjjeli madár, amelynek megvilágított arcéle, zöldes fényben csillogó szeme látnoki erővel mélyed el mindabban, ami másnak csak sötéten gomolygó, áthatolhatatlan árnyék.
- Én tudom, mi volt itt!? - mondta suttogó s mégis élesen átható hangon Tamásnak és Toroczkaynak, akiket maga mellé vont. - Én tudom, mit csináltak őseink. Réges-régen itt tenger volt. Olyan mély tenger, hogy még a templom tornya sem látszott volna ki belőle. És ti azt hiszitek, hogy most visszaömlik az ős pusztító árvíz? Csalódtok! Nézzétek az eget, csak múló köd ez felettünk, amely fátylával mindinkább eltakarja a holdat és a csillagokat!?
A kép valóban kísértetiesen igéző volt. A tér fölé gyûlt ködben kialvó, kékes fénnyel pislogtak a csillagok, s a hold nagy, kerek tányérja szétfrecsent, mintha belélőttek volna. A köd burka alatt elvarázsolt csendben nyúlt el a piac. A házak elsüppedve húzódtak meg tetőik alatt, amelyek úgy borultak feléjük, mint koporsó fedele. A tér közepéről áttetsző karcsúsággal emelkedett az ég felé a templomtorony, mint hallgatagon virrasztó síroszlop.
A dermedt némaságban csak Bélteky mozgott, s hosszú karjaival lóbálta az emlékezés lámpását, amellyel minden házban életet tudott felgyújtani. Itt lapozgatta éjnek idején a nagy fóliánsokat Dávid Ferenc. Ott egyszer szószék állott, s körülötte ült a fejedelmi udvar, hallgatva a disputázó hittérítőket. Egyik kapuból főurak, tógás diákok lelkes tömege indult ki, s vállán viszi a drámai hőst, aki másfél század előtt Shakespeare-t játszott ebben a városban. Mennyi élet, mennyi mozgás. Abból a házból vidám muzsikaszó hallatszik. A fényesen kivilágított teremben a fiatal Jósika Miklós táncol. Emitt csikorog a kapu, a szíves házigazda pislogó méccsel kíséri ki tudós látogatóit, s még a ház előtt állva órákig elvitatkozik a históriai tudomány kérdéseiről. És azon az erkélyen nem Deák Ferenc és Vörösmarty hangja hallatszik?? Egyik kivilágított ablakra Kemény Zsigmond arcéle rajzolódik, s feltûnik egy kedves, fiatal lányalak, aki majd később egész vagyonát a tudomány céljaira ajándékozza? Hull a hó, vagy csak a holdfény játéka? Fáklyás szánkók száguldanak végig a téren, s utánuk húzódik a jókedv és az ének ragyogó uszálya? De majd sírnak is itt, azt is csak elfojtva, s Mikó Imre, Gyulay Pál, Brassai Sámuel lezárt redőnyök mögött tervet szőnek a vigasztaló tudomány feltámasztásáról, amíg a tér közepére állított Wacheban leselkedő gyanúval kémlel a fegyveres őrök éjjeli lámpája?
Az öreg, fekete ruhás alak rekedten, zihálva, szinte önkívületben beszélt. A rég eltemetett múlt támadt fel benne, amely este a kaszinói jelenet után csak az ő volt életét hozta elébe, s most melléje társította a város egész múltjának kísérteteit. Tamás borzongva gondolt arra, hogy ez a különös árnyékalak talán nem is élő ember, hanem ennek a mély álomba varázsolt városnak bolygó lelke.
- Ébresztem a halottakat, azt mondjátok ti! - hallatszott tovább a kísérteties hang. - Akikről én beszélek, nem haltak meg, és nem fognak sohasem meghalni. Inkább élnek ők, mint mi. És ez a város rájuk várakozik? Nézzetek csak körül, a csend itt nem a halottak, hanem a bölcs várakozó csendje. Valami készül, valami érkezik. ?k jobban tudják, mint mi? Azt lesi itt felkészülten minden?
S amíg Bélteky beszélt, a ködön át furcsa, alattomos felhők nyomultak előre, mint hosszú, előreküldött óriásujjak. Innen is, onnan is egy időben csúsztak fel az égre hosszan kinyúlva, majd meggörbülve, mintha csak szörnyû végzet mohó marka akart volna a város után nyúlni.
Egyszerre sötét lett. Hirtelen szél támadt, amely nedves, rothadt levelek, s őszirózsák temetőillatát hozta magával.
- Vihar lesz - remegtek össze mind a hárman.
És egészen érthetetlen, riasztó balsejtelem szorította össze szívüket.
Tamás menekülést keresve búcsúzott Béltekytől és Toroczkaytól. Sohan nem érzett nyugtalansággal rohant előre. Úgy érezte, hogy nagy temetőben tévedt el, amelynek sírboltjai kitárultak, s belőlük ellenséges, nyirkos szél szabadult ki. Szeretett volna kijutni innen, de hová? Szeretett volna beszélni valakivel, aki elûzi lelkéről e városnak minduntalan szembeötlő, ijesztő problémáit. De bárhová is menne, mindig ugyanazokat a ránézve idegen és nyugtalanító embereket találná. Most érezte csak, hogy mennyire egyedül és elhagyatottan élt ebben a városban, amely a maga egészében olyan volt, mint kísértetektől látogatott, elátkozott, régi kastély?
Még a máskor zajos Tartiniben is teljesen kihalt az élet. Jó tíz percig kellett várnia, amíg a portás ajtót nyitott.
Tamás óvatosan tapogatózva ment fel a sötét lépcsőn. Egyszerre két fehér, illatos kar fonódott köréje, s egy forró asszonyi test simult hozzá.
- Ki az? - hökkent vissza Tamás.
- A délutáni piros rózsa - suttogta egy hang, amelynek melegsége közvetlen közelről sütött Tamás arcába.
- Te vagy az? - ujjongott fel Tamás. és mintha nagy, piros láng gyúlt volna ki körülötte, amelybe kísértetek, ijesztő múlt és fenyegető jövő mind beleég, ölébe kapta a nevető lányt, s nem törődve a sötétséggel, rohanva vitte fel a szo­bá­jába.
Kuncz Aladár
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép