Egy sikeres előadásKultúra: A Csárdáskirálynő Sepsiszentgyörgyön

2006. január 7., szombat, Archívum 2003–2007

Sepsiszentgyörgyön harmincöt esztendők után újra bemutatták a színház hajdani sikerdarabját, a Csárdáskirálynőt. Az előadás több szempontból is meglepetés; azt eddig is tudtuk, hogy a színészek tudnak mozogni - a koreográfia teszi összetéveszthetetlenné az elmúlt esztendők szép kritikai elismeréseket hozó előadásait -, azt nem, hogy ezek a fiatal és kevésbé fiatal színészek viszonylag elfogadhatóan, sőt, jól tudnak énekelni is? A kettőhöz járul a spektákulum egyik nagy hozadéka, Bartha József orfeumi díszlete, amely tükörfalaival mintegy megnöveli a teret, s alkalmat teremt a felszabadult, könnyed, helyenként önfeledt színészi játékra. Keresztes Attila felfogásának kibontását ez a díszlet nagyban segíti. Kissé parodisztikusra veszi a figurát, ez nem is tûnik fel - főként az elején - annyira, hiszen a ,,boldog békeidőket? felelevenítő és végképp elparentáló darabban eleve sok a Kálmán-operettjeitől addig sem szokatlan humoros elem, ami miatt a színészek mindig is, minden korban rajongtak a Csárdáskirálynőért, s ami el nem múló sikerének záloga. A komikum kiváló játéklehetőséget teremt, s ezzel adottságaiknak megfelelően élnek is, a paródia a befejezésnél csúcsosodik ki, a karlsbadi színben, ahol a mûfaj íratlan szabályai szerint minden megoldódik, a bonyodalmak során sokszor valószerûtlen boldog vég azonban már-már apokaliptikus világvége-hangulatba torkoll. A bombázások jelzik, hogy ez a világ, a boldog békeidők, a monarchia világa mindenestől a múltté, ezért aztán Keresztes sötét víziója nem idegen a háború alatt íródó s bemutatott operett szellemétől. Van még Keresztesnek egy bûbájos ötlete, behoz egy néma szereplőt, egy arlechin­szerû figurát, aki mozgásával, mimikájával reagálja le a történteket. Péter Hilda ebben az első látásra hálátlannak tûnő szerepben is bizonyítja tehetségét. A piros frakkos clown egyfelől szerencsésen erősíti fel a parodisztikus elemeket, másfelől meg lereagálva a történteket, mintegy idézőjelbe is teszi a darabban először egymás tükörképeinek tûnő szerelmi történetet, amelynek során a látszólag hasonlító Csár­dáskirálynők élesen elüt­nek egymástól. Az egyik a pénzt, a karriert választja, a másik - noha választhatná ezt is! - (nem szeretnénk, ha ez most gúnyolódásnak tûnnék) a tiszta szerelmet. Kicsid Gizella és Váta Loránd jól mozognak, jól is énekelnek, mindenestől hozzák a figurákat. Az előadás sikeréhez viszont több is kell: eltalált, remekbe szabott mellékszereplők sora. Közülük számunkra Diószegi Attila Bóni grófja volt az igazi meglepetés. Kissé mackós, ám önfeledt, mórikáló játéka a Csárdáskirálynő egyik leghálásabb szerepének rejtett értékeit is képes kibontani. Ez a bohém tahó érzelmes ember is, ami az operettekben igazán nem ritkaság, de a színészek általában a helyzetkomikumok brilliáns sorozatára helyezik a hangsúlyt. Jelenetei Stázival (Ferenczi Gyöngyi) különösen figyelemreméltóak? Az előző, harmincöt évvel ezelőtti Bóni, Botka László szintén szerepel, most az öreg, gyagya herceget játssza, irigy­lésreméltó humorral és lendülettel. S most jön a rejtett háromszög: az egykori, magas körökbe kerülő ,,csárdáskirálynő?, D. Albu Annamária s két partnere, egykori szerelme: Szabó Tibor és az orfeum legendás főura: Kőmíves Mihály hármasának, egymást erősítő jeleneteinek sora, melyben mindhárman eddigi tehetségük oldalait felvillantva - túlzás nélkül állíthatóan - brillíroznak?
Mindezek alapján jósolhatjuk meg a sepsiszentgyörgyi Csárdáskirálynőnek a közönségsikert.
S egy rejtett háttérvita is nyugvópontra juthat. A színházi kísérletezések helyi ellenzői ugyanis egyfolytában azzal érvelnek hosszú esztendők óta, hogy egy dolog a szakmai siker, s nagyon szép, hogy a színház hazai és külföldi fesztiválokról és vendégjátékokról számolatlanul sepri be a díjakat, elismeréseket, tapsokat, s más dolog a város, a hazai közönség, akiknek sokszor már elegük van a bûvészkedésekből-mûvészkedésekből, fel szeretnének szabadulni a színházban, és másra vágynak.
Ha a vádakban van igazság, a Csárdáskirálynő sikere, gondoljuk, megnyugtathatja az aggodalmaskodókat és a vádaskodókat. Az pedig, hogy Keresztes Attila spektákuluma minden erőltetettség nélkül illeszkedik a színház elmúlt évekbeli nagy kritikai és fesztiválsikert aratott előadásainak a sorába, jelzi, hogy a Bocsárdi-féle átgondolt, eltökélt és következetes színházépítésnek megvannak a maga hozadékai: ez a társulat ma, túlzás nélkül, bármire képes, anélkül, hogy feladná a színházi avantgarde kötelező aszkézisét, s ripacskodva keresné hálás, avagy hálátlan közönsége kegyeit?
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-01-07: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta