Gyarapodó magyarokRiport: Hittel és - hitellel

2006. január 11., szerda, Archívum 2003–2007

Az alsó-háromszéki lapályon fekvő Barátoson nyilván másak a gazdálkodási feltételek, mint körös-körül a medenceszéli völgytorkokba telepedett, egyik lábukkal a síkra, másikkal a hegyaljakra támaszkodó falvakban. Barátos és a hozzá hasonló helységekből álló mezőföldi falubokor a nagyobb egységek, kiterjedtebb táblák létrejöttének kedvez még a mai felaprózottság körülményei közt is, ezért talán nem meglepő, mikor Márk András gazdával szóba elegyedve, mindjárt beszélgetésünk elején kiderül: közel száz hektárt mûvel. Ennek ugyan csupán töredéke van birtokában, de szakszerû és tőkebefektetéstől nem idegenkedő gazdálkodási stílusa már önmagában is vonzza a sajátjukat bérbe adni kívánókat - és ma, mint mindenütt, itt is több az ilyenszerû gondját másokra átruházni kívánó, mint az azt vállaló ember.
Hogy is van ez? Hogyan néz ki Barátoson a kor és hely fura paradoxona, mely szerint a valójában kevés föld mégis túl sok az emberi munka- és vállalkozó kedvhez képest? A demográfiailag kivérzett és szinte koldusbotra juttatott falvakban a vagyonszerzés, birtoképítés körülményei merőben elütnek a klasszikus verseny feltételeitől. Az érvényesülés egy sajátos receptje a Márk Andrásé. Itt a képletbe, igaz, beiktatandó még egy tényező: a jól értesültség. Márk András pillanatnyilag alpolgármestere a községnek, a jogszabályismeret úgyszólván a kenyere, a hatósági segélylehetőségek felől tájékozódni első kézből tud, s rálátása mellett befolyása is más a faluban és a megyében, mint a nem elöljárórendû polgárnak.
Kölcsöngépek
- Mekkorának kellene lennie véleménye szerint egy családi gazdaságnak?
- Amekkorát az ember és a felszerelés ereje megbír. Én már kezdem gépileg nem bírni, mert közel száz hektáron dolgozom összesen, és oda már egy traktor nem elég. Kellene még egy, de nincs. Egyéb gépem is lenne, megkezdve az ekétől a betakarítógépekig minden megvan. Silózókombájn, gabonakombájn, vetőgép, ültető, permetező, minden, ami egyszer kell. Hogyan szereztem? Elég hosszas folyamat volt, de nagyobb részét mind kölcsönnel. Úgy kezdődött, hogy téeszbontáskor összetársultunk az unokatestvéremmel, és egy kollektívistállót megvettünk közösen. Azt benépesítettük fejőstehenekkel, volt nekem három, neki kettő, az öt, még vásároltunk tízet - tizenöttel indultunk. 1995-ben különváltunk, jelenleg nekem negyven van, ebből huszonkilenc fejős, a többi növendék. A kölcsönt az illyefalvi LAM Alapítványtól vettem fel, a mai napig is van kölcsönöm tőlük. Miben előnyösebb, mint a bank? A traktort például állami kölcsönnel vettem, egy részét az állam állta, már nem tudom, hány százalékát. A LAM-nál a könnyebbség az: mentem, igényeltem, és megadták. Nem kellett házat, földet zálogba lekötni. Maga a gép volt a garancia, azt vették volna vissza, ha nem tudok fizetni. De nem fordult egyszer sem elő. Igényeltem először, 1992-ben 1000 dollárt, mintha 2600 lejes dollárárfolyamon, azt felosztották három vagy négy évre, s évente három részletben kellett törlesztenem. A napi árfolyamon. Volt, hogy ráfejtünk, mert a dollárárfolyam megugrott, de olyan is, hogy kedvezett nekünk a hullámzás, javunkra sült el. Most, legutóbb egy fejőgépre kaptam tőlük kölcsönt. Azelőtt a magyar államnak volt egy támogatása a LAM-on keresztül kizárólag csak földvásárlásra. Korábban nem tudtam földet vásárolni, birtoklevél kellett volna hozzá, azok kiállítása évekig késett. Közismert dolog, előbb telekkönyveztetni kell mindent. Akkor mondták: a magyar állam adja, de csupán telekkönyves föld vásárlására. Mennyit vettem? Én akkor hét hektárt. Felvettem a kölcsönt dollárban, telekkönyveztettük a földeket, át kellett íratni egyszer a nevemre, akkor megkaptam az ár hetven százalékát, a többi harminc meg kellett nekem legyen. A hetven százalékot törleszteni kellett, de kedvezményesen, kamattámogatással. A bankkölcsön? Nem állítom, hogy sokkal többe kerül, bár nyilván ez is igaz. Viszont sokkal több utánajárást igényel. Papírbürokrácia! Elmesélem, silozókombájnt akartam venni, mondom, lemegyek, megnézem. Illyefalvára. Kérem: akkor nap hoztam a pénzt! A bank igazolásokat kér, hetekbe-hónapokba telik. A LAM aznap ideadta a pénzt. Igaz, ez sem megy mindenkinek, én régi kuncsaftjuk vagyok, volt garanciám, meghosszabbították ügyesen a szerződést. ,,Mennyi kell?? Megtoldották szépen, azt hiszem, harmincmilliót vettem fel. Hoztam a pénzt, és másnap megvettem a kombájnt. Mennyi idő alatt kell visszafizetni? Az az összegtől függ. A földes hitelemet öt évre kaptam. Hogy előnyösnek tartom-e? Nekem előnyös volt. Egy része nem tartja annak. Én, ha rá is fizetek, de tudom, amikor az a pénz kell, akkor tőlük kapok. A földdel úgy jártam, ha nem veszek fel kölcsönt, megvette volna más előttem. Vannak itt ,,haverok? Vajnafalváról, pénzes emberek, annyit pengetnek le, amennyit csak kér a tulajdonos. Felvásárolják. Azért is lépett a magyar állam szerintem, hogy segítse a székelységet.
- Idegenek is vásárolnak a barátosi határban?
- Igen. Románok. Nagyobb a bukszájuk, vastagabb. Jobban állnak pénz felől. ?k fogják felvásárolni az összes földet, ha nem fogunk össze. Ha nem lesz, aki besegítsen. Tíz hektárokat vásárolnak fel most is, mi nem férünk hozzá. Bérbe is ők veszik a földeket. Például itt a felső erdőkerület főnöke, Cosneanu. Semmi kifogás, mert rendes ember, minden, de vagy százhetven hektárt bérel itt. Csak Kovásznáról egy másik, Dorel Sorescu nagy területet bérel Barátoson és Nagyborosnyón. Határosak vagyunk, ugye. Visszatérve: nekem a kölcsön bejött, a földes hitelemből egy részlet van még hátra, a fejőgépesből több. Eddig még mindig időben törlesztettem. Önerőből nem tudnék megélni. Teszem azt, ha kellene ötezer dollár, én azt ebből a gazdaságból nem tudom előteremteni. Nem beszélve arról, milyen volt a termés ebben az évben: ötször jött le az árvíz egymás után! Több mint háromszáz hektárt öntött el a Kovászna vize. Ötször! Visszatérve: a tehénvásárláskor vettük volt fel az első kölcsönt, másfél millió lejt még 1992-ben a kovásznai mezőgazdasági banktól. Kedvezményes hitelről volt szó, tizenvalahány százalékos kamattal. De az úgy megfejt, hogy! Esztendő nem telt el, szinte nyolcvanszázalékosra ugrott a kamat. Rá voltunk kényszerítve, hogy állatokat adjunk el, különben nem győztük volna fizetni. Akkor fordultunk aztán a LAM-hoz.
Tej, tej, tiszta tej
Márk Andrást a továbbiakban a gazdálkodás mikéntjéről faggattuk.
- A száz hektárból olyan negyven körül van a szántó, a többi kaszáló és legelő. Abba, amit mûvelek, takarmányt teszek, silókukoricát, zabot. Burgonyát. Vagy két esztendőben volt cukorrépám is, de nagyon munkaigényes, ezért kihagytam. Idén jóformán semmi sem jött be. Ha zéróban le tudom ezt az évet zárni, a béreket kifizetni, meg leszek elégedve. Na, a silókukorica bejött, szép termés volt, ahol a víz meg nem járta. Egyebütt, oda jutottunk, alig tudtuk az őszön betakarítani a felázott földek miatt. Két traktor húzott egy fél pótkocsi silót! Úgy összetörtük a földeket, most sincs mindenütt megszántva. Ha még egy ilyen év lesz, meg leszünk lőve komplett. A tavalyi év már jobb volt. Bejött a pityóka, jó termés lett, de a végén oda jutottunk, nem volt piac. Több mint két vagon pityókát a tehenekkel etettem fel. Ha visszaszámolom, nekem ezerötszáz lejt hozott a pityóka kilója. Az idén, ha az meglett volna, azért komoly pénz járna. Hétezer-ötszáz, nyolcezer lej egy kiló krumpli. Idén megcsömörlöttem, egy hektár burgonyát ültettem. Azt is a víz megrendezte. Eladni nem tudtam belőle, mert az embereknek kellett adnom bér fejében, mivel senkinek sem lett.
Kikkel dolgozik a gazda?
- Kapálnivaló? Az nincs, mert vegyszerezünk. Időszakos munkásaim vannak, állandó alkalmazott egy gépész, aki karbantartja a gépeket. A traktorral főleg a fiam jár. Mezőgazdasági líceumot végzett Kézdin, hajtási engedélye van, ketten gazdálkodunk. Az alkalmazott idősebb nálam négy évvel, komolyabb munkákat végez, silóz meg csépel. Reggel öt órakor kelünk, vagyunk összesen öten. Van ugyanis még három napszámos munkásom, egy bákói csángó, egy málnási és egy gyergyói fiú. Állandóan itt vannak, bár nekem ténylegesen csak kettő kéne, de ha már egy ember beválott, nem küldöm el. Nehogy tavasszal kapjak egy részegest vagy valamit. Aki a csordával künn ül nyáron éjjel-nappal, inkább fizetem télen is, valamit adok neki, s megvan! Családjuk nincs, ott laknak a volt téeszirodában, amit megvásároltam volt hatodma­gammal még korábban. Oda béköltöztettem őket, a feleségem főz nekik, minden este jönnek a neccel, viszik a levest, ételt, ami kell nekik. Volt egy család Zágonból, de elment, azoknak nem kellett főzni, csak a nyersanyagot adni, húst, pityókát, cukrot, ezt-azt. De elmentek, ezeknek pedig főzni kell. Cigányok? Van Teleken jó pár család, de azokkal dolgoztatni nem lehet.
A gazdaság a tejre alapozódik. Ha megtermelem a zabot, a búzát, az nekem mind takarmány az állatoknak. Egyedül a pityókát termeltem eladásra, de mint említettem, idén lemondtam róla. Az is olyan: ha nekifogsz pityókázni, száz hektáron kell ültetni, mint ahogy a nagyok csinálják Kézdin, a felvidéken. Az tavasszal elmegy, megköti a szerződést, megvan a piaca, s ősszel jön a ko­csi, és direkt a mezőről viszi el. Így kicsiben nem érdemes. Én, ha az állattenyésztésre álltam rá, azt kell csináljam! Volt cukorrépám és pityókám is, de annyifelé nem lehet szakadni. Ha az unióba belépünk, csak így kell hogy legyen. Ha tehenet tartok - tehenet tartok! Ilyen tejgazdaság nincs a faluban, de már harminc-húsz tehenes van. Hogy kedvezőek-e a feltételek? Másutt, Teleken és Pákéban is akadnak hasonló gazdaságok. De szerintem alkalmasabb az ország északi felében, hallom, hogy Mára­marosban olcsóbb a tej. Igen, mert ott a tehenet elcsapja, az kimegy a hegyoldalba, s jóllakik, este ingyen hozza haza a tejet. Itt viszont be kell fektetni!
Az ár gyenge. Hallom, magántermelők a városon 14-15 000-ért adják. Mi állami segéllyel együtt sem kapunk annyit, szûkön a felét, ha megadják. Nyáron hatezer-ötszázat fizettek a 3,5 zsírfokosért. A gyár, a Covalact. De én egyelőre az unokatestvérem helyi kis tejgyárának adom le. Nincs megfizetve a tej. Most fellépett a brassói Prodlacta tejgyár. A barátosi szarvasmarhatartó egyesület kapott egy hûtőtankot a holland testvérektől, a tanács helyiséget biztosított, s a gazdáknak a Prodlactával szerződésük van, 8850-et fizet a négyes zsírfokú tejért. Jobban jönnek ki, mint én, aki egyelőre az unokatestvéremnél maradtam. Tagja vagyok a szarvasmarhatartó egyesületnek, a részemet befizettem, de egyelőre nem mentem át. Ígérte az unokatestvérem, hogy oda emeli ő is az árat, ahova a Prodlacta. Nem tudom, mi lesz. Hogy nem zárják-e be a gyárat? Talán nem, mert átáll tradicionális sajtfélékre, tejtermékekre, s akkor megkegyelmeznek neki.
Hogy nálam érintkezik-e a tej a levegővel? Igen, mert nem zárt rendszerben fejek. Bidonos fejőgépeim vannak, abból töltöm a kancsóba és viszem be a tejgyárba. Saját hûtőtankom még nincs. De mondtam az előbb, a most vásárolt fejőgépemmel már zárt rendszerben is tudok fejni. De ez nem elég, kocsi is kellene, hogy átvihessem a tejgyárba. Egyelőre nem értünk el oda, hogy tisztábban fejjünk, mint tettük kézzel. Aki a fejőgépet nem tartja karban, annak a teje még szennyezettebb, mintha kézzel fejne. Mert én a kezemet megmosom, a tőgyet megtörlöm, ha a tej levegővel érintkezik is, tiszta lesz. De a fejőgépet, ha nem mossák ki megfelelően, rögtön erjedni kezd, és szagot vált. Én kéthavonta szinte hárommillió lejt költök csak vegyszerre, mosogatószerre, amivel a fejőgép vezetékeit kimosom. A tej a legkényesebb élelmiszer. Ha az öntudat nincs ott, hogy azt a vezetéket mindennap kitakarítsd, akkor rosszabb, mint azelőtt. A nagyanyám a kilencven évet megérte, kézzel fejt, és nem halt meg. De annyi esze volt, hogy azt a sajtárt fejés után ügyesen a kertbe egy lécre kiakasztotta, hogy a víz folyjék ki belőle. Ha a mosogatóléből egyetlen milliméter a fejőgépben marad, az reggelre olyan büdös, hogy véged van! Idővel az unokáink belejöhetnek, de az ilyen emberekkel, mint a maiak, elég nehéz! A fejésnél én és a fiam mindig ott vagyunk. Este is, reggel is. Fejés és etetés nincs, hogy mi ott ne legyünk.
Támogatások? Egyelőre gyengék. A földekre vonatkozóan most végre tisztáznák, hogy ki veheti fel: nem a tulajdonos, hanem aki megmûveli. Folyik az összeírás, a bérlő kapná a támogatást. De jelentkeznek a problémák, sok tulajdonos is bédiktálja magát, holott neki nem járna. Traktorvásárláskor is hogy jártam: tavaly meglett volna a pénzem, de nem fértem hozzá. Ott is csak az kap, aki csúsztat. Elsőnek voltam felírva Szent­györgyön, telefonálnak, menjek az aktákkal, mert a traktor raktáron van. Mikor másnap megyek: hát elfogyott. Akkor miért telefonáltak? - kérdem. Elfogyott - azt mondja. Megharagudtam, és nem vettem, na. Ugye, hatvan százalékát a román állam szubvencionálja, negyven lenne az önrész. Ezt nekem a LAM kipótolta volna. De felmérgelődtem, és azóta nem foglalkoztam vele.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép