Bakk PálEmlékezet: Csíksomlyói töprengések

2006. január 11., szerda, Archívum 2003–2007

2.
Hasonlóképpen életre szóló az az üzenet, amit mint pályakezdők tanárainktól kaptunk Mécs László megfogalmazásában: ,,Legyünk bár szétszórva százféle határban, / Gyûjteni fogunk mégis mézet egy kaptárba.? Imádkozás, emlékidézés és halk beszélgetés közben észre sem vettem, hogy megérkeztünk Csíkszeredába. A főgimnázium impozáns épülete elé érve őszinte büszkeséggel mondtam el ifjú útitársaimnak, hogy itt léptem életemben először - a csíksomlyói Majláth Tanítóképző Intézethez vezető - Szék útjára. Közben az áramló sokaság, hazai meg külföldi keresztalják és csoportok három irányból közelítettek Szék útja irányába. Először szüleimtől hallottam erről az útról. Hírnevet szerzett székely elődeink taposták ezt egykor, a legendás szabadsághős, Gábor Áron, az Ázsia-utazó nyelvzseni, dr. Bálint Gábor, az anyanyelvi oktatást iskolaépítéssel erősítő Pál István, Márton Áron püspök, a nép jövőjének elkötelezett Adorján Imre képviselő vagy a néprajztudós Domokos Pál Péter, nemkülönben többen családom felmenői közül is. Fél évszázaddal előbb a Szék útjának két oldala még nem volt beépítve. A főgimnázium palotaszerû épületétől a Csík­somlyóig elnyúló terület egységét alig két-három épület törte meg. Bennem még annak az enyhén lejtős, kavicsos Szék útjának az emléke él, amelynek két oldalán a virágos rét tarka szőnyege terült el Csíksomlyó festői panorámája előtt, előtérben a Hargitára néző monumentális kegytemplom, mögötte a Kis-Somlyó sziklás ormán álló, fehéren ragyogó Szent Antal kápolnája, tőle jobbra pedig a Nagy-Somlyó hegykúpja, mint őrt álló óriás magasodik, csúcsán időtlen felkiáltójelként a veszély idején a lakosságot figyelmeztető lármafával.
Gondolataimból Mária-énekeket játszó fúvószenekar zengő akkordjai zökkentettek vissza az ünnep varázslatos hangulatába. Falus­feleimmel s fiatal plébánosunkkal, Farkas Árpáddal együtt a Szent Katalint ábrázoló zászló mögé állva megtaláltuk helyünket a hullámzó tömegben. Az áramló, több százezres sokaság az összetartozásnak valamiféle kimondhatatlan érzését keltette bennem, valamiféle lelki sugárzás áradt belőle. A hatalmas tömeg nem fért volna el a kegytemplom előtti téren - így volt ez a negyvenes években is -, tehát a Kis- és Nagy-Somlyó közti nyeregbe épített hármas oltár előtti térségben kereste helyét. Egyházi énekek mint karmester nélküli óriás kánon szólamai kavarogtak a szélrózsa minden irányában. A hegy alján felcsendülő Ékes virágszál, kit Szent Anna szült dallamára a távolból válaszolt az angyaloknak királynéja? Az énekek áhítatos dallamába beleszóltak a sorok élén haladó székely harisnyás legények felvirágzott csengőinek a hangjai. A szabályos, nagy kézmozdulatokkal, ütemesen rázott csengők fokozták az ünnep felemelő hangulatát. Az áradat a Kis-Somlyót koszorúzva haladt a hegy nyerge felé. Sokan a Kis-Somlyó sziklás oldalán, az idő által kimart, éles köveken kapaszkodtak fel a csúcson álló Szent Antal-kápolnához, mások a Kálvária meredek oldalán igyekeztek feljutni.
Csíksomlyón a Bocskor család házához közeledve egy felcsíki fúvószenekar harsogó dallamát visszhangozta a kegytemplom és a Nagy-Somlyó. Nagyasszonyunk, hazánk reménye? A tömeg annál a sornál kapcsolódott be, hogy mi lesz belőlünk, hogyha Te elhagysz? Zengett a Szék útja. Eközben a kegytemplom tornyában felzúgtak a kereszteket fogadó harangok érces hangjai, betöltve az egész alcsíki medencét. Az egykori tanítóképző épületéhez közeledtünk. A kegytemplom és a vele egybeépült ferences rendház homlokzatával szemközti teret teljes hosszúságában az egykori tanítóképző épülete zárta le. Az idők folyamán többféle rendeltetése volt: Csíkszék székháza, gimnáziumi bentlakás, mûködött benne tanítóképző két szakaszban is (1948-ig), jelenleg pedig egészségügyi célokat szolgál. Ez a mûemlék épület négy éven át életem egyik legkedvesebb otthona volt, népnevelővé válásom szellemi mûhelyének tartom. Most mintha magam előtt látnám egykori ifjú barátaimat, valamint kedves tanáraimat, akiktől nemcsak ismereteket szerezhettem, de példájukkal, jellembeli tartásukkal kiteljesítették azt, amit a családban kaptam. Szívesen emlékezem Angi Dénes igazgatónk példázataira. A tanító falun betöltendő társadalmi feladataival, szerepvállalásával kapcsolatos számos jó tanáccsal látott el. A tanító felelős a rábízottak neveléséért, alapismeretekkel való felvértezéséért, valamint a helyi néphagyományok életben tartásáért. Útravalói közül jól megjegyeztem azt a tanácsát is, hogy addig senki se készüljön megismerni távolabbi tájakat és országokat, amíg nem ismerte meg alaposan szülőföldjét, annak kultúráját. Több példával is alátámasztotta ennek fontosságát. Dr. Kocziány László tanárunkhoz kapcsolódó emlékeim főleg a vasárnapi tevékenységekkel kapcsolatosak. A népmûvészet és a mûemlékek iránt érdeklődő négy-öt bentlakó preparandistával - jómagam sohasem hiányoztam a csoportból - vasárnap délutánokon sorra látogattuk a szomszédos csíki falvakat, hogy megismerjük azok szellemi és épített örökségét. Ilyen alkalmakkor előfordult az is, hogy valamelyik osztálytársunk családja vendégül látott. A csíki szőttes abroszon a terítékhez tartozott a kis pálinkáspohár is, de az erős gabonapálinkából tanárunk csak kisujjnyit engedélyezett tölteni diákjai számára. Estére értünk haza. Dr. Sántha Alajos tanár úr, az intézet szubrégense mosolyából észrevehettük, hogy nem csak emberismerete csalhatatlan, de szaglása is? Tény, hogy ezek a rövid honismereti túrák számos mûvelődéstörténeti ismerettel gazdagítottak. Szigorú, de igazságos emberként tartom számon Sántha tanár urat, aki osztályfőnökként szívesen vett részt csíksomlyói osztálytalálkozóinkon minden alkalommal. Számos kellemes emlék fûz hozzá, akárcsak Petres Kálmán régens úrhoz és Angi Csaba tanárunkhoz. Tisztelettel kell említenem Ferencz József és Kovács Dénes tanárom nevét. Korán elköltöztek az élők sorából, a csíksomlyói temetőben alusszák örök álmukat. Nagy hatást gyakorolt rám zene- és énektanárunk, Boros Valér ferences szerzetes, virtuóz orgonamûvész, aki a kegytemplom kántora is volt. A csodálatos hangú tenoristával és karmesterrel utoljára 1964-ben Nagyváradon találkoztam mint a székesegyház kántorával. Délutánonként, a vecsernyék szertartása után kérésünkre igazi kívánsághangversenyeket rögtönzött. Szívesen játszotta a klasszikusok mûveit, Bach-prelúdiumokat, Liszt, Beethoven, Verdi, Schubert és Vivaldi legkedveltebb mûveit. Néha figyelmeztetnie is kellett csoportunkat, hogy ideje hazamenni, ha nem akarjuk kizáratni magunkat az éjszakára.
Emlékeim szemelgetése közben a zarándokok zsongó áradatával az egykori intézetem kapujához értünk. Bepillantottam az udvarára, valamikor alkalmi színpad állt az épület déli szárnyához építve, s azon adtuk elő 1946-ban, a pünkösdi búcsú délutánján a passiót. A világosítást, a fényhatásokat, az előadás mûszaki oldalát Kovács Dénes tanárunk irányította, a prológust, a jelenetek közötti összekötő szöveget, valamint az epilógust dr. Kocziány László írta, az egész előadás zenei aláfestését harmóniummal oldották meg, igazgatónk fia, Angi István csíkszeredai diák - a későbbi zeneesztéta - emlékezetes hegedûjátékot produkált. Újabb, emlékezésre alkalmat adó objektum előtt haladunk tovább. Kőkerítés mögött a zárda épülete. Utolsó évesekként éjjelizenét szerettünk volna adni a zárda növendékeinek azon az utolsó május elsején. A szervezkedés igazgatónk hallgatólagos engedélyével történt. Bízott bennünk, s elvárta a megfelelő, diákhoz illő viselkedést. Különösen szép, langyos éjszaka volt akkor. Holdfényben, létra segítségével, hangszereket cipelve mászott át a népes ifjú társaság a magas kőkerítésen, vigyázva a kerítésen belül gondosan ápolt virágágyások épségére. A zárda bejárata előtti kis téren helyezkedtünk el. Az idilli hangulatban, romantikus környezetben felcsendülő ének- és zenekar hangjait a kegytemplom és a Kis-Somlyó visszhangozta az éjszakában. Közben a zárda emeleti szobáinak ablakaiban mint tétova, apró csillagfények villantak meg a gyufaszálak fényjelei. Másnap megtudtuk, hogy milyen nagy haragra gerjesztette a zárda főnöknőjét az a néhány, a virágágyások szélén hagyott lábnyom? De éjjelizenével köszöntöttük hazafelé menet az igazgatónk családját is. Elhangzott a Serkenj fel, kegyes nép, de még a Gyere, Bodri kutyám kezdetû nóta is.
Emlékek fûznek a fedett borvízforráshoz, de a vidék köveihez is, amint éppen kapaszkodom fel a Kis-Somlyó sziklás oldalán. Véráztatta kövek és sziklák különben ezek, török, tatár és más betolakodó népek elleni küzdelemben sokaknak vére áztatta. A Szent Antal kápolnájához érve feledem fáradtságomat, lelki megnyugvást érzek a viszontlátott környezetben. A völgyben ezüstkígyóként csörgedez a Somlyó patakocskája, látványa újabb emlékeket idéz fel bennem. Program nélküli vasárnapok esetében már szombat délben eltávozást kértem egészen hétfő reggelig, hogy meglátogathassam rokonaimat a közeli Csíkmenaságon. A szombati ebéd után hát tavasszal és ősszel gyalog, télen pedig sítalpakon indultam Menaság irányába a Somlyó pataka völgyében. A szûk szurdokvölgyben haladtam, a kis ér vize csörgedezett, amint a völgy elzáródásánál az erdei itatóvályúkba szakadt. A bokrok között nesztelenül haladva nemegyszer szomját oltó őzikében vagy szarvasban gyönyörködtem. A vályúk mögötti völgyet egy meredek hegyoldal zárta le, azon felkapaszkodva egy kis sima platón találtam magam. Ennek közepén egy tölgyfa kereszt állt. Azt tartották, hogy a búcsúra jövő pottyondi és menasági zarándokok ezen a kis síkságon reggeliztek, hazafelé menet pedig itt uzsonnáztak. A kereszt mögötti síkságról meredek lejtő vezetett Pottyond irányába, a Hosszúaszó nevû völgybe. Ezen a hirtelen lejtőn leérve, a szélesedő völgyben igyekeztem Pottyond felé, a vele szinte egybeépült Csík­menaságra. Első utam alkalmával, alighogy leértem a meredek lejtős hegyoldalon, a völgyben éles szemû, magas, középkorú, székely harisnyás embert pillantottam meg, akinek jobb karján egy hosszú nyelû fejszének az éle csillant meg. Meg is tudakoltam, hogy merre igyekszik. - Mena­ságra - volt a rövid válasz. Ekkor megbizonyosodtam, hogy jó úton járok. Bemutatkoztam, és csatlakoztam hozzá. Szinte szótlanul haladtunk a völgy bal oldalán. Egy kis épület rom­jaihoz értünk. A rom előtt mohával benőtt, öreg kőoszlop állt. A fel­iratot elolvasva tudtam meg, hogy Xántus Keresztes, Alcsík királybírója emlékét idézi a kőoszlop, aki az 1694-ben betört bucsaki tatárokkal vívott csatában esett el.
A romnál megpihenve Incze Ágoston bácsit ismét szóra bírtam, aki felvilágosított, hogy a rom egy kápolna maradványa, amelyet a tatárokkal vívott csatában elesett hős székelyek emlékére építettek egykoron. - A királybíró is a kápolna alatt alussza örök álmát - mondotta Ágoston bácsi. A rom környékét szemlélve kérdésekkel ostromoltam útitársamat, aki kezdetben szófukar volt, de később bőségesen kezdett áradni belőle a szó. - Hát csak azt mondhatom el, amit az öregektől hallottam - kezdte csendes hangján, megpödörve bajszát, tekintetével körülpásztázva a hegyeket, fejszével a karján. - Tudod, a kápolnarom helyén esett el Xántus Keresztes királybíró, és ide is temették el, azért építették sírja fölé a kápolnát. Nem messze élt ettől a helytől. - De mégis hol - kérdeztem -, mivel a közelben semmilyen épületre utaló nyomot nem látok. Kérdésemre Ágoston bácsi karjáról leakasztotta hosszú nyelû fejszéjét, és annak nyelével a hegytető irányába mutatva mondta: - Ahajt a nyílásnál, fenn a tetőn, a Szekőn volt a nagy kőházuk, és abban élt az egész család.
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-01-11: Archívum 2003–2007 - :

Megemlékezés