Néhány arasznyira távolodva szilveszter mámorától a megyei nyugdíjpénztár amolyan józanítóként nyilvánosságra hozta a tavalyi háromszéki bérviszonyokra vonatkozó összesítését. Akárcsak az előző években, az adatok most is lehangolóak: nem csak azért, mert a megye foglalkoztatottainak negyede a lehető legkisebb fizetésért dolgozik, illetve azért, mert a fél százezer alkalmazott több mint fele nevetségesen keveset, bruttó 500 új lejnél kevesebbet vitt haza havonta, hanem főként azért, mert a 2005-re számított, mintegy 604,3 új lejes megyei átlagbér derekasan lemaradt az országos középértéktől. Utóbbi 916,5 új lej, ami ugyan szintén nem sok, de a 312,2 lejes különbség számunkra kínosan kellemetlen. Évek óta egyre jobban mélyül az országos és a megyei bruttó átlagbér közötti szakadék, s a legutóbbi adatok is azt igazolják, hogy az eddigi, hárommillió lejt meghaladó különbség mostanra már megkövesedni látszik. Magyarán, a bérből és fizetésből élők többsége egyre nehezebben tudja előteremteni a kenyérre- és számláravalót, ez pedig csak tengődő túlélés.
Ilyenkor újólag feltehető a kérdés: miért van ez így? Miért ennyire alacsony az életszínvonal az ország legkisebb megyéjében? Kinek a felelőssége ez? Miért nem élénkül valamelyest itt is a gazdaság, miért kell a munkanélküliség és a bérviszonyok tekintetében egyaránt a kullogók között lennünk, hasonlóan egy-egy agyoniparosított keleti országrészhez vagy bányászatba, vaskohászatba belerokkant vidékhez? Vajon tizenöt év alatt nem lehetett volna tenni ez ellen? Önkormányzatok, politikusok, önmaguk és választóik ámításába bele nem fáradó tisztségviselők, örökös bársonyszék-tulajdonosok nem mulasztottak el valamit?
Hiszen egy település, egy város, egy megye magától nem fejlődik. Nem csak stratégiákról kellene álmodni, befektetőket kellene vonzani, és - miként egy minapi, önkormányzatok számára tartott fejtágítón is kiderült - ebben a folyamatban meghatározó az önkormányzatok szerepe. Előrelátásuk nélkül nincs ugyanis jövő. Úgy kellene vonzóvá tenniük ezt a térséget, hogy olyasmit ajánlanak a vállalkozóknak - telket, adókedvezményt -, ami a tőkét mozgatóknak igen értékes, viszont a helyhatóságoknak nem kerül sokba. Ráadásul nem olcsó munkaerőben, éhbérért dolgozók regimentjében kellene gondolkodni, hanem olyasfajta értékteremtésben, aminek ára van. Vagyis nem rabszolgamunkában. Mert a mostani viszonyok közepette senki sem kérheti számon egy-egy cégvezetőtől, hogy embereinek miért csak minimálbért fizet. És nem kell feltétlenül vadkapitalizmusra, kizsákmányolásra gondolnunk, lehet, a megye jelenlegi gazdasági környezete csak ezt teszi lehetővé. Az olcsó, a korral bajlódva lépést tartó munkaerő melegágyává lettünk, miközben gazdasági szakemberek arra is figyelmeztetnek, előbb ki-ki bizonyítsa be, hogy tud hatékonyan és eredményesen dolgozni, és csak ezután kérjen magasabb bért...
Helyben járunk tehát, miközben a Székelyföld néhány csücskében már leköröztek bennünket. Az EU kapujában tovább folytatódik Háromszék gazdasági mélyrepülése.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.