Máról holnapra: Mélyrepülés

2006. január 16., hétfő, Archívum 2003–2007

Néhány arasznyira távolodva szilveszter mámorától a megyei nyugdíjpénztár amolyan józanítóként nyilvánosságra hozta a tavalyi háromszéki bérviszonyokra vonatkozó összesítését. Akárcsak az előző években, az adatok most is lehangolóak: nem csak azért, mert a megye foglalkoztatottainak negyede a lehető legkisebb fizetésért dolgozik, illetve azért, mert a fél százezer alkalmazott több mint fele nevetségesen keveset, bruttó 500 új lejnél kevesebbet vitt haza havonta, hanem főként azért, mert a 2005-re számított, mintegy 604,3 új lejes megyei átlagbér derekasan lemaradt az országos középértéktől. Utóbbi 916,5 új lej, ami ugyan szintén nem sok, de a 312,2 lejes különbség számunkra kínosan kellemetlen. Évek óta egyre jobban mélyül az országos és a megyei bruttó átlagbér közötti szakadék, s a legutóbbi adatok is azt igazolják, hogy az eddigi, hárommillió lejt meghaladó különbség mostanra már megkövesedni látszik. Magyarán, a bérből és fizetésből élők többsége egyre nehezebben tudja előteremteni a kenyérre- és számláravalót, ez pedig csak tengődő túlélés.
Ilyenkor újólag feltehető a kérdés: miért van ez így? Miért ennyire alacsony az életszínvonal az ország legkisebb megyéjében? Kinek a felelőssége ez? Miért nem élénkül valamelyest itt is a gazdaság, miért kell a munkanélküliség és a bérviszonyok tekintetében egyaránt a kullogók között lennünk, hasonlóan egy-egy agyoniparosított keleti or­szágrészhez vagy bányászatba, vaskohászatba belerokkant vidékhez? Vajon tizenöt év alatt nem lehetett volna tenni ez ellen? Önkormányzatok, politikusok, önmaguk és választóik ámításába bele nem fáradó tisztségviselők, örökös bársonyszék-tulajdonosok nem mulasztottak el valamit?
Hiszen egy település, egy város, egy megye magától nem fejlődik. Nem csak stratégiákról kellene álmodni, befektetőket kellene vonzani, és - miként egy minapi, önkormányzatok számára tartott fejtágítón is kiderült - ebben a folyamatban meghatározó az önkormányzatok szerepe. Előrelátásuk nélkül nincs ugyanis jövő. Úgy kellene vonzóvá tenniük ezt a térséget, hogy olyasmit ajánlanak a vállalkozóknak - telket, adókedvezményt -, ami a tőkét mozgatóknak igen értékes, viszont a helyhatóságoknak nem kerül sokba. Ráadásul nem olcsó munkaerőben, éhbérért dolgozók regimentjében kellene gondolkodni, hanem olyasfajta értékteremtésben, aminek ára van. Vagyis nem rabszolgamunkában. Mert a mostani viszonyok közepette senki sem kérheti számon egy-egy cégvezetőtől, hogy embereinek miért csak minimálbért fizet. És nem kell feltétlenül vadkapitalizmusra, kizsákmányolásra gondolnunk, lehet, a megye jelenlegi gazdasági környezete csak ezt teszi lehetővé. Az olcsó, a korral bajlódva lépést tartó munkaerő melegágyává lettünk, miközben gazdasági szakemberek arra is figyelmeztetnek, előbb ki-ki bizonyítsa be, hogy tud hatékonyan és eredményesen dolgozni, és csak ezután kérjen magasabb bért...
Helyben járunk tehát, miközben a Székelyföld néhány csücskében már leköröztek bennünket. Az EU kapujában tovább folytatódik Háromszék gazdasági mélyrepülése.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-01-14: Archívum 2003–2007 - :

Vegyes