
,,Nem tudom, mi az az erő. Az azonban biztos,
hogy létezik? és akkor mutatkozik meg, amikor
pontosan tudjuk, mit akarunk?
és a végletekig elszántak vagyunk,
hogy ne adjuk fel a célig.?
Alexander Graham Bell
1999 decemberében, amikor Bodor István végre hazalátogatott a magyar NB I-ből - a Győri Rába ETO, majd a Szombathelyi Haladás - a találkozás kirobbanó örömében így sóhajtottunk fel: az a föld, melyből több száz borvízforrás fakad, az a föld, melyen Apáczai Csere János, Bod Péter, Mikes Kelemen, Kőrösi Csoma Sándor, Benedek Elek, Barabás Miklós, Dózsa György, Gábor Áron bölcsőjét ringatták? az a föld ma örvend, ha valaki hírét viszi a nagyvilágba? az a föld mindig visszavárja, hazavárja gyermekeit.
Hosszan elbeszélgettünk a magyar NB I-et megelőző brassói évekről, az NB I-ről, a beilleszkedés gondjairól, bajairól, a profi élet nehézségeiről, örömeiről és természetesen a terveiről is. Eszünkbe sem jutott az aranymondás: Az ember tervez, s az Isten végez. Tény viszont, hogy még a következő év nyarának elején vaskos levél érkezett szerkesztőségünkbe. Feladója Bodor István
A felbontott borítékból egy Rio de Janeiro-i képeslap és három fénykép hullott ki. A képeslapon a labdarúgó világ legnagyobb stadionja, a Maracana látható, előtérben egy sportcsarnok (balra) és egy szabadtéri úszómedence (jobbra). A fényképen Bodor Istvánt látni a Puma márkájú mezében a Maracana előterében (1.), a Copacabana - a világ legszebb strandja - sétálóján (2.) és az egykori brazil válogatott, Zico futballcemtrumában.
Ekkor úgy éreztem, Bodor István nem élt hiába. Sportszerû, céltudatos, munkaszeretetre, szerénységre alapozott életmódja egy előre beprogramozott tervet követve viszi előre élete szekerét. Nincsen itt semmi véletlen, semmi melléfaragás, mert István mindenkinél jobban tudja, mit akar, hová akar jutni. Ritkán látni, találkozni ilyen céltudatos sportemberrel. Szinte sajnálni tudtam, hogy miért kellett belekeverednie abba a brassói kitérőbe, ahol egy rémálmokat kergető edző minden önkényét el kellett viselje. Aztán arra is gondoltam, lehet, hogy feltétlenül kellett István életéhez ez a kitérő, mert ,,így edződik az acél?? Lehet?
Az évek gyorsan peregtek egymásután. Bodor István magyar állampolgárként becsukta - sportszerûen, barátságos légkörben, a kölcsönös tiszteletadás keretei között - maga mögött a magyar labdarúgó felsőház kapuját. Három évet töltött a magyar labdarúgás legjobbjainak körében.
Ma itthon él szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön.
Tanulj meg győzni!
- A Maracana után hogyan alakult sorsod?
- Az évet még kifociztam Szombathelyen, sőt, 2001-et is ott kezdtem meg, de a tavasz folyamán már kirobbant az ellentmondás az edző és köztem, ennek az ellentmondásnak középpontjában az én 30 évem állt. Erőteljesen nyomult előre az utánpótlás, kopogtattak a csapat ajtaján, bebocsátást várva. Ez így van rendjén, ezt nekem is el kellett fogadnom, s kezdtem megbarátkozni a távozás gondolatával. Nem akartam szegre akasztani a focicsukákat, s gondoltam, eladom még a bőröm, hogy kihozhassam magamból az utolsó csepp lehetőséget is a foci terén. Jelentkezett is Kecskemét, egy NB II-es csapat? Ahogy beléptem az öltözőbe, éreztem, hogy itt nem lesz hosszú a tartózkodásom. Így is történt, bár egyéves szerződésem volt, 2002 telén sportszerû körülmények között megváltam a csapattól.
- Kecskemét után?
- A Kecskeméten szerzett tapasztalatok erősen kihatottak a későbbi életemre. A szeptember 11-i, Amerika elleni terror akciót itt, Kecskeméten egymagamban éltem át. S akkor, ott, azokban a hátborzongató percekben született meg bennem a gondolat: talán több van az életben, mint a foci! Mindazok mellett, hogy a sportnak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget utazhattam, le egészen Dél-Amerikáig, mégis úgy döntöttem, hogy most a sporttól függetlenül, saját költségemen lemegyek Thaiföldre, a Mosoly Országába. A rengeteg szép élmény mellett itt éreztem igazán át, hogy milyen szerencsés helyen születtem, hogy milyen jó szüleim vannak, s milyen jó nevelésben részesítettek. Az édesanyai szeretetet sehol sem lehet megkapni, de a békés, nyugodt együttélés példáját sem, melyet édesapámtól kaptam. A lényeg az, hogy rájöttem, amit idegenben, most éppen Thaiföldön kerestem, az otthon már megvan. Megmozdult valami bennem, valami erő, s én engedve ennek, Thaiföldről egyenesen Sepsiszentgyörgyre vettem utam 2002 januárjában.
- Emlékszem, remek kondícióban érkeztél, akár már másnap is focipályára léphettél volna. Nem tetted. Mondd, nem keresett meg senki a szentgyörgyi focitudorok közül?
- Nem. S ezért hálás is vagyok, hogy nem próbálták meg rám erőltetni a focit, pedig lett volna még bennem némi vonzódás a játék iránt, és tudtam is volna segíteni, bár akkoriban már egyre gyakrabban gyötört a gondolat, hogy mást is kellene már csinálni. Na, de ezt a témát még ne zárjuk le, mert ennek az érmének van egy másik oldala is, s azon a szurkolók állnak. ?k ismertek, szerettek, s bizony elvárták volna (ezt többször is tudtomra hozták), hogy pályára lépjek, hogy segítsek a már gyengélkedő együttesnek, a szentgyörgyi labdarúgásnak. Mindenképpen jólesett, jólesik nekem, hogy a szurkolók velem kapcsolatosan csak a jót, csak a szép emlékeket őrizték meg, ezek szólalnak meg bennük valahányszor beszélgetünk, valahányszor érdeklődnek sorsom alakulása felől. Itt mondom el, nem lettem üzletember, maradtam, aki voltam, egyszerûen csak felismertem egy lehetőséget, és élek vele.
- Mi az a felismert lehetőség?
- Számomra egy volt a fontos, valami olyan legyen a megélhetésemet biztosító kereseti lehetőség, ami fontos az emberek egészségének. Kerestem, kutattam, s ahogy lenni szokott, amikor keres az ember, talál is. Így találtam rá 2002 februárjában egy amerikai cégre, melynek üzenete nekem szólt, hiszen csapatmunkát kínált egy olyan közösségben, melyben rengeteg volt sportoló dolgozik. Remek találkozás volt, hiszen százszázalékosan érvényesíthetem a sportpályán szerzett tapasztalataimat. Ez a csapatmunka egy egészségmegőrző program és egy önfejlesztési program is.
- Egészségmegőrző program - részletezd egy kicsit.
- Gyógynövény-kivonatú termékek fogyasztását javasolja, helyezi előtérbe. Ezek a termékek, ha nem használnak, nem is ártanak. De megnyugtatok mindenkit arról, hogy igenis használnak. Egészségesen tartják a szervezetet. Amit mindenképpen jó tudni: az emberi természet csodálatos, na persze, ha megkapja a megfelelő táplálékot. Nos, ezt a táplálékot adják meg a mi termékeink, gyógynövény-kivonataink, hiszen valamennyi táplálékkiegészítő.
- Az önfejlesztési program?
- Alapeszméje: tanulj meg győzni! Vigyázat, nem az ellenfelet kell mindenképpen legyőzni, legyûrni, hanem önmagunkat, a bennünk rejtőző negatív gondolatokat, fogalmakat. Tehát nem egyetemi tanulmányokra alapoz, hanem olyan egyének példájára, akikre fel tud az ember nézni, tőlük tanulni, az ők tapasztalatait átvenni, hasznosítani úgy, hogy közben megőrizzük saját egyéniségünket. Ezek az egyének már letették névjegykártyájukat az élet nagy asztalára, már megvalósítottak, megalkottak valami maradandót, ők már túljutottak a fent említett győzelmen, s ennek a győzelemnek a tapasztalatait át tudják adni, ösztönözni tudják a mi akaratunkat. Ez az önfejlesztő program egyébként mindenkinek szól, mindenekelőtt azoknak, akik vállalják is ezt.
- István, úgy tapasztalom, hogy az újra itthonban megtaláltad a helyed.
- Én is úgy godolom, s ez nagyon jó érzéssel tölt el. A barátok közt élni, értük dolgozni, hát kell ennél jobb és nemesebb hivatás? Ha nem késő még, hadd kívánjak mindenkinek sikeres, boldog új esztendőt.
Áros Károly