Gyarapodó magyarokRiport: Haraly nincs a világ végén

2006. január 17., kedd, Archívum 2003–2007

Egy angol portát vásárolt
A térképről épp nem kell lelépni, hogy Haralyba jusson az ember, e Gelencéhez tartozó apró falu azonban valóban a peremek peremén van, a többi medence széli, a havasok lábához húzódott faluhoz képest is az egyik legfélreesőbb települése a székelységnek, s ez mindjárt kiderül, ahogy Zabolán az ember letér az országútról, és az aszfalttól búcsút vesz valami egészen másért, amelynek a darabosság, a buktató döcögősség a fő jellemzője. A riporter a gübbenőből gödörbe és a gödörből gübbenőbe bukó út láttán csak hálát adhat a január eleji fagynak, mint fő útmesternek, hogy a pár nappal korábbi csúszós sárba kövekkel vetekedő keménységet lehellt, el is egyengetve némileg azt. Egyszóval járható a különben akadályversenynél nem különb csapás a kisfalu felé, s bár nem sok jót ígér a Haraj feliratú tábla - valahol árkon-bokron, de a helyesíráson is túl bolyongunk -, s még kevésbé felvidító, hogy Zabola szemlátomást ide hordja ki minden szemetét és szennyét, mintegy kimutatva, van jómódjának kevésbé látványos oldala is. No de az olyan, amilyen út végül csak befut a hegyre kapaszkodó Haralyba, mely a jóval szerényebb felső és középső rész előtt, némi reklámérzékre valló módon, a gazdagabb fertályát tárja az érkező elé. A medence lapályának szegélyére nagy raktárt rendezett be a volt kollektívistállókban egy nyugati, svájci használt bútorral kereskedő helyi vállalkozó, kicsit beljebb kimondott villaszerû építmények lakóik városi gusztusáról árulkodnak. Kézdiek hétvégi időtöltésének telepe is a havas alji apró falu.
Pár további benyomás, az első impressziók fajtájából: toronyként trónoló ódon harangláb a központban, mellette a parókia üres, csupán beszolgáló lelkésze van a falunak Gelencéről. A központi üzletben cigányrajkók vásárolnak garasokért, egy bácsi furcsállkodva kérdez vissza: méghogy angol telepese lenne Haralynak, miként a riporter fülébe jutott? Ugyan, kérem! A bolton és találkozásokon keresztül szájról szájra terjedő napi újság, hogy megérkezett édesanyját eltemetni a Svédországba elszármazott közismert orvos, de hogy még angolról is szó lehetne, ez már kicsit sok a megbolygatott nyugalomnak és eseménytelenségnek. Végül a falufelelősnél köt ki mindenki, ott keresendők a szokatlan kérdésekre a szokatlan válaszok, oda fut be minden értesülés, és csakis oda kell irányítani minden kívülről jövőt. A riporter tudja, a legingoványosabb talajon lépked, hiszen akarva-akaratlan itt engedi-engedheti ki kezéből a kezdeményezést.
Szőke Tibor gyakorlott és készséges kalauz, amiért illesse köszönet: valóban járt egy manchesteri gyermekgondozó intézet képviselője a faluban, mi több, meg is vásárolt egy felszegi portát. A terepszemle csinosan felújított, de hétvégi háznál nem nagyobb tanyát mutat a fenyvesaljba húzódva. A falufelelős nem sok kivetnivalót talál abban, ha az angliai fogyatékos gyermekek itt töltenek majd nyaranta pár hetet, s a település urbanisztikailag is gyarapodik egy korszerû igényekhez igazodó, komfortot nyújtó fertállyal. No, de érdemes megnézni valamivel lennebb azt a faragott szarvas­fejjel díszített portát is, ahová Olaszországból hazahozott pénzt fektetett be a szemnek is szóló szándékkal a gazda. Példája annak, hogy segít kikapaszkodni a szegénységből a nyugaton megkeresett jövedelem. A történet különben nem mindennapi: Olasz­országba férjhez ment leány, a férj cégénél munkát találó székely anyós szerepel benne, utóbbi rendhagyó csattanóként. Hányan ábrándoznak ilyen munkaadóról manapság! Szembeszökő továbbá, hogy újabban fûrészgyáracska nyílt egy felszegi udvaron, a valamikor Kézdire ingázó fiatal gazda merészebb tervkovács, kárpótlását, bánat­pénzét forgatta egy kis üzletbe - megbírja a második boltot is a falu? - és ipari vállalkozásba. Érdemes megjegyezni: bárhová kukkant be a riporter, mindenütt bekapcsolt tévékészülékekből ömlik a mûsor, s nem ugyanaz. A tányérantennák jóvoltából itt, a székely világ végén is fogják a főbb román mûsorokon kívül a magyarországi kínálat pár csatornáját is, s miként Tarcsiéknál az iskolával szemben, a fiatalok a maguk szobájában érdeklődésüknek megfelelő mûsort kísérnek figyelemmel, míg a házigazda a sporteseményeken csüng.
No, de a mezőgazdálkodásra térve, mindjárt ízelítőt kap a riporter abból, ami közbeszéd tárgya lett nemrég: a Duna TV Gazdakör címû adásában korszerûen felszerelt fejőházat mutattak be - apropó uniós csat­lakozás és zárt rendszerû fejés, ugyebár -, s a riport nem akármilyen visszhangot vert Haralyban, jeleképpen annak, hogy valami hasonló szükséglet itt is körvonalazódik. A falufelelős már azt is tudja Kovács László gelencei szaktanácsadó mérnöktől, hogy 50 százlékos önrész mellett folyósít nyertes pályázat esetén támogatást a Sapard-program. A baj csak az, hogy egy hûtőtank ezerliteres, s itt alig gyûl össze 150 liter naponta, azaz a gazdaságosság merőben más volument igényelne. Mindegy, falugyûlés témája lesz hamarosan az ötlet, hátha kiokoskodnak valami épkézláb megoldást, a számigálásba egyéb tényezők is bevonandók. ,,A lakosság - 250 lélek, melynek ötöde cigány - fele nyugdíjas? - közli az adatok tudója, s ez valóban eleve megszabja a mozgásteret, meg a bevethető erőt és a szóba jöhető jövedelmeket.
Nem mintha a faluból hiányozna a tőkeerő. Ha szerényebben buzogva is, de felszínre tört a vállalkozó típusú embert termő forrás itt is - egy ilyen példáról lesz szó az alábbiakban.
Előnnyel indult
Fejér József a szerencse kegyeltje, azt hiszem, nem is annyira azért, mert túl sokra vitte volna, hanem inkább, mert ami lehúzó, hátráltató tényezőt fel szoktunk sorolni, ha mezőgazdálkodásunk a Székelyföldön kerül terítékre, attól őt mind megóvta jó sorsa. Nem szûkölködik szaktudásban, végzettsége szerint mezőgépész, nem idős, mindössze 48 éves, és erejének teljében nincs híjával a segítségnek, mi több, két felnőtt és egy iskolás fia dolgozik vele vállvetve, ha az idénymunkálat megkívánja. A portára belépve mindjárt a gépek királynője, a traktor ötlik a látogató szemébe, mellette az 1300-as Dacia gépkocsi szintén gépszeretetre vall, a házba lépve pedig a napjainkban terjedő belsőépítészeti kisforradalom terméke, az előszobával egyesített központi helyiség fogad, melyből minden egyéb nyílik, s melyben megfér egymás mellett a főzősarok meg az ebédlő, és a vendéget is le lehet ültetni benne anélkül, hogy konyhába kirekesztve érezné magát. Itt nyilván falat kellett áttörni, belteret módosítani a nagyobb kényelem és mentalitásváltás érdekében, s íme a háziakból nem hiányzott hozzá az igény és munkakedv. Mindez oly ellentétben áll a kis falu külső utcaképével, a hagyományosan rendezetlen és a befektetésszûkösség ezer nyavalyájában szenvedő útviszonyokkal, vízelvezetéssel, járda- és csatornázáshiánnyal stb., hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül.
Ami a gazdát illeti: a talpraesett, a falu talán leglendületesebb gazdaságát vezető ember nem szokott riporterhez, nem tudja, meddig mehet el vele bizalom dolgában, de nem utasítja el az érdeklődést. Nagyvonalakban az derül ki a beszélgetésből, hogy a gazdaság kezdi kinőni az örökölt porta kereteit, lennebb, a falu közepén egy nagyobb telken építenek, lerakták már a bővítés alapjait, de mivel csak azoknál tartanak, óvatosan fogalmaznak a tervről. Egy tehenészet vagy egy disznóhizlalda is lehetne belőle kedvező esélyek esetén, számottevőbb támogatással. Bankkölcsönről viszont a gazda hallani sem akar, nem bízik benne. Anélkül is sikerült a gelencei gépállomástól, melynek ?95-ig, megszûntéig alkalmazottja volt, megvennie, amire indulásként szüksége volt: traktor, pergető, eke, pótkocsi, szalmaprés, s ami érdekesebb: egy kombájn. Igaz, ezt négyen közösen. Inkább maguk használják, másoknak nem jut belőle, ,,nem a legjobban mûködik, s bár a mienket tudjuk learatni?. Búzát, árpát, krumplit termeszt főleg, búzából, ,,mikor kimérték volt a földeket, akkor termett a legtöbb, a hozamok elérték az 55 mázsát, de tavaly, a sok eső sem használt neki, a felázott talajon aratni sem lehetett idejében, s amíg vártuk, hogy száradjon, a jég elverte?, s helyettük is kicsépelte, úgyhogy gyenge volt a termés. Jobban sikerült a pityóka, 85 áron szinte három vagonnyi lett, betakarítás után már adott el belőle, de az ár meredek növekedése hatására - 8-9 ezer lej körül van kilója - most az előnyösebb vásárra vár a maradékkal. ,,Jó magból jó lesz. A sógoromtól hoztam volt Dálnokból direkt magpityókát, ő a hollandoktól vette. Legalább két-három évente cserélni kell, mert különben gyengén terem.? Előfordult, hogy ,,egy vagonnal sem jött ki: apró volt fölöttébb, a régi mag büntetése, a ragya is megverte, a betegség is beleült?. ,,?sszel burjánirtóval permetezem a tarlókat, már tapasztaltam, hogy úgy nem perjésednek el a földek, s fele annyi burján sem lesz, mint nélküle.? Az árpa mellett zab terem még, takarmány az állatoknak, de a ,,törökbúzát nem tudtam leszedni, megették a vaddisznyók. Annyin vannak, hogy ölnek meg. Kivált zabola felé semmit vetni nem lehet. Fel kellene hagyni az egészet kaszálónak, még azt is feltúrják, tavasszal alig tudjuk elsimítani.?
A vaddisznókról sok a mesélnivaló.
- Lemerészkednek egész az aszfaltig, le Imecsfalva felé a farmig. Amit megszeretnek, azt elpusztítják. Volt egy 40 áras darabom törökbúzával, a legnagyobb fiam egy hónapig őrözte, kinn aludt a traktorban, a lámpával világított, korpát hordtunk a közepibe, azt meggyújtotta - de hiába. Úgy belékaptak abba a darabba, nem szedtünk semmit. Ott aludt éjjel háromig, őrözte, mégis! Egy éjjel nem ment ki, a felét kitúrták. Itt, hátul kukoricáról szó sem lehet! Abban az esztendőben vagy hatan vetettünk - egy sem szedett semmit. A kollektív időkben is volt belőlük, de nem ennyi. Azt mondják, akik látták: reggel 30-40 megy egy csukorékban, mikor térnek vissza az erdőre. Az öcsém lenn lakik, s a tavaszon, ahogy a másfél hektár pityókát elültettük, másnap reggelig az egészet mind kitúrták. Megették az ültetett pityókát. Egyéb nem volt a mezőn, ő legelőre (mások előtt) kiültette - s reggelre mind tacsra tették.
A gazdaságban ,,két tehénke, két borjúcska s vagy tizenöt darab juh van?. Kiderül, hogy a disznókból viszont volt tizenöt is, s azok tenyésztését a lennebb épülő ,,farmján? szeretné beindítani. A ló kiegészíti a traktort:
- Azért kell, mert traktor csak egy van. S pityókaültetéskor vagy akármikor a gyermek nekem mindent le tud hordani, lehozza a mûtrágyát, a pityókát, lefuvarozza az embereket pityókaszedéskor, olyankor cigány napszámosokkal dolgoztatunk, eltart egy hétig is. A napszám? Kétszázezer lej volt, s kétszer enni.
- Miben reménykedik?
- Hát, ha menőbb volna a gazdaság, annak fognánk neki. Nekem járt az eszem, odale van hat hektár egy bogba, abból négy az enyém, kettőt bérelek, számítottam oda egy ügyes farmot építeni, hogy nagyba fogjak neki. Csak olyan szigorú lett minden, s drága!
A földbérlet - hat-nyolc mázsa búza a hektár bére - nem vált be, mert ,,a tavaly úgy jártunk, épp csak a százalékot tudtam kiadni, s olyan emberek is voltak, hogy nem adták át a kuponjaikat, a segélyt, ami járt a föld után. Az még pótolt volna valamit a vegyszerbe, mûtrágyába. A pénzt? Csak ne kéne motorina s alkatrész! Erre megy el a pénz. Mikor mindennap kell két, két és fél millió motorinára! Vagy gumira. Tízmillió egyetlen traktorgumi. Úgy van beosztva, minden évben egyet veszek? - neveti el magát.
Van-e fogalma arról, mi lesz itt, ha a föld olcsósága - pillanatnyilag 20 millióért jobb hektárt lehet venni - idevonzza a gazdag nyugatiakat? ,,Csakugyan! Húszmillió annak semmi! A modern gépeket behozza, s azokhoz ember sem kell. Négy-öt embernél több nem kell nekik a modern gazdaságban.?
Vásárolna, hogyne, unszolják jó ideje, azt a két hektárt vegye meg, neki szívesen adnák, románnak kevésbé - de nem szánta még rá magát.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép