
Azt sem tudom, hogy is kezdjem, mert már nagyon bosszant az egész dolog, sok-sok éven át keservesen megtakarított pénzünk odaveszése.
Az 1990. november 1-jéig befizetett 1300-as Dacia személygépkocsiról van szó. Én 1990. április 25-én fizettem a sepsiszentgyörgyi CEC-kirendeltségnél, az akkori törvényes utasítások szerint. Nagyon szomorú, hogy Ceau?escu utódai, vezető emberei még közel tizenhat évi tevékenységük után sem foglalkoztak az ügy megoldásával, rendezésével. Hiába írunk, hiába keressük telefonon a parlamenti képviselő urakat, szenátorokat, meg se pirulázzák.
Íme a tények. Mi megpróbáltuk, nagy nehézségek között 2005. május 6-án fölkerestük Markó Béla RMDSZ-elnököt a kézdivásárhelyi RMDSZ-irodában, akinek saját kezébe adtunk át levelet, én, Torró Jenő, Csutak Sándor pákéi lakosok és a torjai Tusa Magdolna, s tíz perc beszélgetés alatt megkértük szépen e sajnálatra méltó eset intézésére. Megígérte. Többek közt azt is beleírtuk, hogy ,,a szövetségi elnök úr is fölhúzza az esernyőt, csak az a baj, hogy annyian tudják élvezni, ahányan beférnek alája, de sajnos, a magunkfajta ember nem fér be, azt ütheti az eső és sütheti a nap kedvére?. Legalább színleg válaszolt volna levelünkre, hogy nem így van? Mindezek után bebizonyította, hogy valóban nem képviselnek minket, mert még a mai napig válaszadásával nem tisztelt meg. Akkor hogy higgyük el, hogy a magyarságnak a parlamentben van képviselője?
Talán nem volt pénze, és azért nem válaszolt? Nem hinném.
Szintén ez a helyzet Frunda György szenátor úrral is: neki is írtam levelet 2005. március 22-én, ő sem válaszolt. Sikerült vele telefonon beszélgetnem, és azt a választ kaptam: tessék elhinni, nagyon sok levél érkezik havonta, vagy kétszáz is, és mindenikre nem tudok válaszolni. Pedig kellene bizony valamilyen formában válaszolni, mert azért küldi a sértett ember a levelet, hogy az ilyen képviselő-szenátor urak képviselnék az oda be nem jutó embereket, és azért választottuk meg, hogy az ilyen problémákat legyen, aki megoldja, de úgy látszik, az a baj, hogy a közönséges emberrel nem törődik senki. Arra kellene gondolniuk, hogy csakugyan megérdemlik azok az emberek, mert választás alkalmával megjelentek az urnák előtt, és hátha rám adták a voksukat, és ha saját pénzemből is, de válaszolok, mert valami bizalmat csak éreznek irántam, azért fordultak hozzám... Mert választás alkalmával szórólapokra stb., stb. van pénz elég, de közönséges ember levelének a megválaszolására se pénz, se idő.
A választás ideje lejárt, és tovább négy évig nincs szükség rád.
A nyár elején Puskás Bálint szenátor urat is sikerült fölkeresni Kovásznán, szintén az RMDSZ-irodában: azt mondta, hogy jogilag nem felel meg. Megkérdeztük - négy károsult, a Torró és a Benke család -, hogy miért nem felel meg jogilag, mi a kifogása a szenátor úrnak ellene? Azért, mondta, mert itt és Strasbourgban is elveszítették a pert. Akkor én elővettem az igazoló iratot, amivel befizettem, és rámutattam, hogy ezeket a sorokat tessék elolvasni, mert nekem erre lenne szükségem: a ,,kamatra? (a nyugtán azt írja, miután megkaptam az 1300-as Daciát, harminc nap után vagyok jogos a kamat felvételére). Hát megkapta-e a Daciát? Nem, akkor nem veheti fel a kamatot. Kérdeztem, akkor miért nem felel meg jogilag? Esetleg azért veszítettük el Strasbourgban is a pert, mert nem ilyen iratot küldtek el, hanem olyant, miszerint van 70 000 lej letétbe helyezve, de nincs rá írva, hogy mire? Ellenben ha ilyen iratot küldtek volna el, mint az enyém, amelyen írja, hogy mire van lefizetve, és még sorszámmal is rendelkezik, amit a brassói IDMS adott, akkor egész biztos, mi lettünk volna a nyertesek, akik a Dacia 1300-ra fizettünk be, és nem azok, akik esetleg félrevezették a külföldi igazságtevőket. Hol az igazságszolgáltatás? Az igazság azé, akinek több pénze van, de ha két-három bírónak az agyát kilyukasztották volna, akkor a negyedik gondolkozott volna, hogy valóban hogyan hozza az igazságot: jogtalanul vagy pedig jogosan?
Múlt év január 27-én a bukaresti rádió magyar adása 15.20 órakor mondta be, hogy az autóra befizetett összeget egy cég kifizetésére használták fel.
Sajnos, nem a magunkfajta ember utasítására vehették ki a CEC-ből a pénzt, de hogy is lehetett 30 000 ember pénzét kivenni? Szomorú, hogy a törvényhozók maguk ellenére törvényt nem szabnak ki, törvényt csak szegény emberre alkalmaznak, a gazdagnak pedig törvény helyett útlevél jár, és mehetsz.
Így próbáltam bemutatni az RMDSZ-elnök és a parlamenti képviselő-szenátor urak segítségét, akikre rá vagyunk szorulva, és tizenöt év elteltével senki nem foglalkozott ezzel az esettel. Ellenben az RMDSZ eredményekkel büszkélkedik. Nos, mi Ion Iliescu államelnök úrnak anyanyelven, magyarul írtunk levelet, s azt a választ kaptuk, hogy írjak az ország nyelvén, románul, mert nincs, aki lefordítsa. Hát hol vannak a mi magyar képviselő uraink? Itt is kitûnik, hogy elnyomás alatt vagyunk, és nincs, aki képviseljen minket, magyarokat. Pedig, gondolom, nem csak magyarok vagyunk, akik Daciára tettük pénzünket, de sem román, sem magyar képviselő nem tett semmit érdekükben.
Kérdésem az lenne: mikor kapjuk meg a Dacia 1300-as személygépkocsit, mert már az árát rég befizettem, és az állam a pénzt tizenöt éve használja? Hol az emberi jog? Ez nem tartozik a korrupcióhoz?
Ne gondolják, hogy éppen olyan könnyen elhagyjuk a keservesen megkeresett 70 000 lejt s még többet, mert én 85 800 lejt fizettem le, és nem loptam, sem pedig a lottón nem nyertem. Ha nem volt jogos, N?stase úr miért ígért százmillió lejt? Ceau?escu elvtárs is letétbe helyeztette a Daciára befizetett pénzt, de öt évre, ha még nem hamarabb, kiszolgálta embereit, nem elhasználta a nép pénzét. A kommunizmust is felépítette a suszter, és most, tizenöt év alatt tönkretették az okosok mind az országot, mind a népet. Így akarnak megszabadulni Románia fiatal nemzedékétől.
Tisztelettel,
Torró Jenő, Páké