Emlékezet: Üzenet a ködön túlról

2006. január 20., péntek, Archívum 2003–2007

A jelenet emlékeimben egy életre megmaradt: 1958-ban a marosvásárhelyi Székely Színház előtt egy forró hangulatú színiakadémiai előadás után - Ibsen Nórájában Ránk doktort játszottam - a sûrû ködből kilépett egy különös fiatalember, és bemutatkozás helyett a kezembe nyomott egy verseskötetet, aztán eltûnt a ködben. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az a Visky Árpád, aki beírta nevét a könyvbe?
A sors ajándéka, hogy jó pár év múlva megtudtam, ki ő. Mint ahogy megtudta mindenki, akit megperzselt a játékából kisugárzó tûz. Nem voltam barátja, ,,csak? társa a játékban? Együtt hancúroztunk ördögökként a Csongor és Tündében, együtt sétáltunk a Néva partján mint orvostanhallgatók a Kollégákban, együtt ármánykodtunk gerinctelen főnökökként a Jámbor lelkû Szent Flóriánban, és együtt menekültünk fel a hazug, álszent társadalomból egy fa tetejére a Gácsérfejben. A játék titkokat feltáró, egymást gazdagító varázsában felsejlett igazi lénye, amely több, sokkal több volt a rendszert bosszantó szurkálódásainál, gátlástalan fecsegéseinél, amelyekért rajongásig szeretett hivatásától, gyönyörû családjától elszakítva súlyos börtönévekkel fizetett. Amiért a szabadság visszanyerése után élete értelmétől, a magunkat és másokat építő-éltető játéktól is eltiltották.
Ezt nem élte túl. Halálából legenda született. Erőszak végzett vele, vagy ő nem bírta tovább?...
Pontosan húsz évvel ezelőtt temettük Marosvásárhelyen. A rendszer, amely elítélte, kénytelen volt elismerni érdemeit. Kezembe adták a búcsúbeszédet, pontos volt, minden benne volt, csak az Ember hiányzott belőle. Határozottan kértek, hogy ne beszéljek szabadon. Ezért nem vállaltam a száraz felolvasást. Vállalta pályatársam, Nászta Katalin, aki szóról szóra felolvasta a szöveget, aztán hozzáfûzte a saját gondolatait is. Neki volt ehhez bátorsága. Nekem nem.
Ha jól emlékszem, barátja és társa a versek szeretetében, megszólaltatásában, Nemes Levente mondta, hogy vegyük vállunkra koporsóját. Úgy vittük. Vittük, miközben Ferenczy Pista ,,az eseményt figyelőkkel? hadakozott?
Bennem maradt egy máig tartó, nyugtalanító érzés. Pedig nem akartam egyebet mondani akkor és ott, csak azt, hogy vigyázzunk jobban egymásra.
Nehéz őt megfejteni.
Találtam egy fényképet, amelyen két nagy gyermek csodálkozik rá a világra és egymásra: Bartha Árpád, a senki mással nem pótolható kiváló fotós és Visky Árpád, a senki mással nem pótolható, kiváló Komédiás. Gyermek volt: a világot percenként felfedező és sebezhető.
Rábukkantam arra a napihírre, amely - őt ismerve - megrendítené. Virgíniában egy beomlott bányában az idősebbek, miután búcsúsorokat írtak családjaiknak, a lélegeztető készüléket odaadták a legfiatalabbnak. ? az egyetlen túlélő.
Árpi kegyetlenül szigorú volt a hivatásukat lelkiismeret nélkül gyakorlókkal szemben, de mély együttérzéssel élt meg minden felismert emberi szenvedést, áldozatvállalást.
Hangulatember volt. Túl érzékeny, kiszámíthatatlan, sokszor érthetetlen, néha igazságtalan. Nehéz volt ?t szeretni. De megérte szeretni.
Nem volt barátom, de amikor anyanyelvet ápoló, közösséget építő, hibáktól, túlzásoktól távolról sem mentes, szerény próbálkozásaimat a hozzám legközelebb állók is félreértik, akkor néha gondolatban felkeresem ?t?
?t, akinek képét a színház előcsarnokában hiába keresték külföldi átutazók, és akiről kevesen tudják, hogy nem utcán, színházban, bárban, úton-útfélen okkal vagy ok nélkül, kötekedve, hanem pódiumra lépve vált naggyá! Verset mondva. Nyugtalanítva! LÁZÍTVA! ÉPÍTVE!
Embert szolgálva akkor is, amikor Balogh András rendező alkotótársául szegődött a Pillangók a bőrödben előadása színrevitelénél, amikor gyengén megírt mûvel kellett a színház becsületét védeni, és akkor is, amikor Káinként, Woyzekként, Tiborcként tette le ,,kincseit? az erdélyi magyar színjátszás értékei közé.
Pontosan húsz évvel ezelőtt nálunk a konyhában, beszélgetés közben váratlanul fellapozott egy színházi folyóiratot, és emlékbe beleírt pár sort. Többek között ezt: ,,add át üdvözletemet a kollégáknak (Zsoldos, Dobos, Darvas, Nemes, Győry, Kőmíves, a nőkről nem beszélek?). Tőled pedig több szigorúságot kérek a minőség forradalmának véghezvitelében, olyan szigorúságot, amilyent fiatalon megálmodtunk.? Aztán kilépett a ködös éjszakába. Többet nem láttam.
Úgy lépett ki életemből, ahogy belépett valamikor.
László Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-01-20: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás