Hajléktalanok Sepsiszentgyörgyön

2006. január 25., szerda, Archívum 2003–2007

Legkevesebb kétszer annyi éjjeli menedékhelyre lenne szükség Sepsiszentgyörgyön, mint amennyi van. A Csíki negyedi éjszakai szálláson ötvenen húzhatják meg magukat, de még legalább ennyien éjszakáznak a csillagos ég alatt. Közülük többen a téli fagy elől lépcsőházakba, elhagyott barakkokba menekülnek, és ilyenkor a vasútállomás várótermébe a régiek mellé újabb szerencsétlenek kerülnek. Éheznek, fáznak, és arról panaszkodnak, hogy senki nem törődik velük.
Nincs baj, amíg hallják a vonatokat
A vasútállomáson nyolcan töltik a januári éjszakákat. A délelőtti napsütésben ki-kijárnak az épületből, hogy megmozgassák meggémberedett végtagjaikat, és valami élelem után nézzenek, de sötétedés előtt visszahúzódnak a langyosnak is alig mondható fûtőtestek mellé.
Hétfőn délelőtt hárman gubbasztottak a váróteremben. Egy fiatalember egyedül ült, közel a kitörött ablakhoz, egy kis meleget a háta mögötti fûtőtesttől kapott. Kabátjába burkolózva, egészen összehúzódva, s úgy tûnt, nincs kedve beszélgetni. Békén hagytuk, nem szólítottuk meg, legalább nyugalma legyen, hisz egyebe úgy sincs. Arrébb két férfi, ahogy belépünk, rögtön felénk fordul, látszólag várják, hogy megszólítsuk őket. Régi állomásozók, mondják, a tévében is szerepeltek, öt éve hányódnak hajléktalanul. A teniszcipős férfi nem is a hideget búsulja, inkább azt, hogy három hónapos kislányát hivatásos nevelőszülőhöz kellett adni, mert nincs, ahová hazavinni. Gyermekét egyszer látta, és arról álmodik, hogy húsvétkor megkeresztelteti. Nyáron még kerül munka, de ilyenkor kimenni sem igen tud az épületből, vékonyka öltözetét tekintve az is nagy szó, hogy nem beteg. A környéken sokan ismerik, éppen nem hal éhen. Azt mondja, nincs baj, amíg hallja a vonatokat, addig legalább födél van a feje föltött.
A mellette üldögélő férfi mindent magára szedett, amije csak volt, ruhákkal kitömötten nem is látszik rajta, hogy éhezik. Pedig így van - mondja, és elmeséli, hogy egy italozó félrelépés miatt tették ki az éjjeli szállásról. Állítja, hogy a szobatársa volt a hibás, ő tudta, hogy ez lesz a vége, mert ott nagyon szigorúak a szabályok.
A két férfi tekintete az egyedül üldögélő fiatalember felé fordul, mondják, hogy kérdezzük meg őt is, szerencsétlen az Olt-híd alatt húzta meg magát mindaddig, amíg be nem köszöntött a nagy hideg. - Néhány napja költözött az állomás várótermébe, most ő is itt lakik velünk. Meglep, hogy költözésről beszélnek, hisz még egy takaró sincs nála, semmi csomag, csak ami rajta van. Elköszönünk a sarokban üldögélőktől, akik még utánunk szólnak: az ablakot két hónapja törte be egy férfi, aki meg akarta ütni az asszonyát, de az ügyesen félreugrott, s lám, hiába kérték az állomásfőnököt, nem tettek új üveget, a kicsi meleg is mind kimegy azon a lyukon. De azt is mondják, hogy nagyon ne szidjuk az állomásiakat, mert tulajdonképpen nekik köszönhetik, hogy nem kell a szabad ég alatt éjszakázniuk. És kérik, köszönjük meg nevükben a Máltai Szeretetszolgálatnak a csütörtök esti szendvicset és teát.
A fiatalember nem olyan mogorva, mint amilyennek látszik, mondja, hogy mindent hallott, tudja, hogy kik vagyunk, de ne készítsünk fényképet róla, mert nem szereti. Elég baj neki, hogy ide jutott. Korábban édesanyjával lakott, de eladta a tömbházlakást, és az új férjjel kiköltözött falura. Neki a vándorbot jutott osztályrészül, s amíg nem volt ilyen nagy hideg, a híd alatt két pokróccal jól megvolt. - Bírom a hideget egy darabig, mert muszáj, de néhány napja ide jöttem - mondja, s mintha jelezni akarná, hogy többet nem akar beszélni, a kitörött ablakszem felé fordul, és valahol, nagyon messze megnyugszik a tekintete.
Telt ház az éjjeli szálláson
Jelenleg hét nő és harminckilenc férfi lakik a Csíki negyedi éjjeli menedékhelyen. Szabályzat szerint csak éjszaka szabadna használniuk, de télen senkit nem tesznek ki. Legtöbben évek óta hajléktalanok, alig van időnként üresedés.
Irénke néni hetvenegy éves, az Olt mellett tanyázott, onnan került három éve a szállásra. Mintha meg akarná hálálni, hogy van, ahol laknia, mindennap sepri a lépcsőházat. Szotyori Lajos bácsival együtt, aki az udvart takarítja, a ház példaképének számít. Senkivel nem kötekedik, ami, tekintve az egy épületben mûködő éjjeli menedékhely és a szociális otthon lakóinak összetételét és szokásait, nagy dolognak számít. Egy másik nő két testvérével együtt került a szállásra, egy negyvenöt éves asszony itt húzódik meg, gyermekei a sepsiszentgyörgyi családi típusú gyermekotthonban vannak. Tavaly került a szálláshelyre egy néma asszony, bátyja segíti, aki nyolc emelettel fennebb, a szociális otthonban lakik. Egy másik anyát öt emelet választ el gyermekeitől, akiket a sürgősségi központban nevelnek. Egy árva leány az iskola elvégzése után a kézdivásárhelyi gyermekotthonból került az éjjeli menhelyre.
A férfiak zöme időnként alkalmi munkát vállal, néhányuknak munkakönyves állása van. Betegnyugdíjas, nyugdíjas, fogyatékkal élő, fiatal és idős, iszákos és rendes ember - van itt mindenféle, a két gondnok szerint nincs baj velük, ha nem isznak. Hárman-négyen a kezdetektől itt vannak, kilenc éve mûködik a menhely, s azóta sem találtak más lehetőséget. Sinka Zoli bácsinak a felesége, lányai, unokái is itt laknak, néhány emelettel fennebb a szociális otthonban, egy másik hajléktalan férfit szintén néhány emelet választ el feleségétől és hat gyermekétől.
Miközben a Sing-sing néven ismert toronytömbház két gondnokával, Ambrus Lajossal és Péter Szőcs Istvánnal a nyomor különböző fokozatairól beszélgetünk, üres vederrel érkezik egy hajléktalan asszony, aki családjának viszi a vizet a szociális otthonból a sportpályára, ahol ideiglenes szállást rendeztek be maguknak.
A szegénység, a hányatott sors nemzedékről nemzedékre továbbadódik, testvérek, egész családok kerülnek az utcára. Öregek és fiatalok, szülők és gyermekek, akik számára nem biztos a holnap, csupán a ma létezik. Vannak vágyaik, álmaik, de ezeket elnyomja a túlélésért folytatott küzdelem, ami erősebb az éhségnél, és képes legyőzni az élet megannyi keserûségét.
Fekete Réka
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép