Időnként feltámadó vita folyik a háromszéki ipari parkokról, melyek fő jellemzője minden lelkesítő mivoltuk mellett egyelőre az, hogy úgyszólván nem léteznek (,,lipsesc cu des?vâr?ire?, a klasszikus caragialei szállóige szavaival), s a kérdés mindig a választási ígéretek számonkérése kapcsán kerül ismét terítékre. Hogy Szentgyörgyön, vagy Gidófalván, vagy a megye valamely másik kies sarkában, netán központi részén kellene-e megteremteni őket, hogy legyen ahol az ugyebár csak befektetési lehetőségre leső, túlcsorduló nyugati tőkének megvetnie a lábát, hogy a bőség szarujából ömlő javakból mi, a mostoha kelet gyermekei ,,es? elfogyaszthassuk, ami nekünk dukál? Szóval, a tét nagy, belefér mindaz, amire áhítozunk, de még annál is valamivel több.
Az ipari park és az ágazat újraalapítása mindazonáltal az ácsingózáson túl logikus vágya minden olyan régiónak, mint a mienk, ahol a nagyipar úgyszólván összeomlott, kurta, pár évtizedes tündöklése után organikus fogyatékosságaiba, de a katasztrofális privatizáció üzelmeibe is jóformán belepusztult. A valamikori szentgyörgyi vagy csíkszeredai gyárak ma rozsdatemetőknél nem egyebek, sok tízezer főre rúgó egykori alkalmazottaik pedig a kontinensen szétszéledve ápolják hozzájuk fûződő emlékeiket, ha egyáltalán eszükbe jut még ,,a kicsi, de biztos? fizetések kora.
Nos, ipari parkot ma pontosan a nyugati munka- és kereseti feltételekhez közelítő viszonyok meghonosítása ígéretével alapítana, aki tájaink javát akarja, s az önkormányzatok adósságai közt lassanként a legnyomasztóbbak közé válik eme ismételten bejelentett, és ismételten elfelejtett szándék. S miközben teljesen új parkok létesítéséről ábrándozunk, elmegyünk a már szinte készen állók mellett. Nálunk nem csupán Gidófalván vagy a megyeszékhelyen lennének meg az infrastruktúrális kezdemények egy szabályos ipari park létesítéséhez például, hanem valami hasonló van spontánul kialakulóban Illyefalván, ahol a volt kollektív gazdaság épületeiben féltucat ipari és szolgáltatási cég ütött tanyát, ahol villany, víz, út van vagy lesz, s talán gáz és csatornázás is. Érdemes lenne fejlesztésével, jogi státusa rendezésével foglalkozni, hátha helyben a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő is itt helyezkedhetne el a jövőben, s nem azt kellene látnunk, hogy kapustól a munkáson át a mérnökig mindenki máshonnan ingázik eme valóságosan már mûködő kis ipartelepre.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.