Benedek Eleket az utóbbi évtizedek politizáló hajlamú tollforgatói — újságírók, irodalomtörténészek, irodalomkritikusok, politikusok — harcos publicistaként, a ,,szembejövő emberként" jelenítették meg, aki a trianoni összeomlást követően 1921-ben, amikor több mint kétszázezer magyar távozott Erdélyből, azt a sorsot vállalja, amely az ő székelymagyar népének a sorsa, és Budapestről hazatelepedik Kisbaconba.
,,Visszamentem azért, mert minden írásom Erdély földjében gyökerezik, Erdély földjének és levegőjének köszönhetem azt, hogy valamicsodás író lett belőlem... Ha ellenállhatatlan erővel nem vitt volna haza az édes anyaföldre a honvágy, akkor is hazamegyek, mert éreztem, hogy amikor sok-sok ezrek hagyták ott Erdélyt... nekem haza kellett mennem, hogy visszafizessem egy részecskéjét bár annak, amit az édes anyaföldtől kaptam" — vallja.
