Alekszandr SzolzsenyicinPeriszkóp: Antiszemitizmus a Szovjetunióban

2006. január 26., csütörtök, Archívum 2003–2007

(részlet)
1949 januárjában kerülővel és oldallépésekkel mintegy jelentéktelen kérdésről írt nagy szerkesztőségi cikket a Pravda ,,a színházi kritikusok hazafiatlan csoportjáról? (egy nap kihagyással pedig egy rámenősebb cikkel a Kultura i zsiznyben (Kultúra és Élet), Sztálin parancsára megkezdődött a zsidók kiszorítása a szovjet kultúrából, kezdve orosz mûvészneveik felfedésével. (...)
Ez a Pravda-beli cikk hosszú, alig ismert előtörténettel rendelkezik. Még 1946-ban a KB apparátusi jelentéseiben szerepel, hogy ,,a 29 színházi kritikus közül, akik a sajtóban színházi kérdésekről írnak, csak 6 az orosz. A megfogalmazásba mintegy bele volt értve, hogy a többi kritikus többsége zsidó.? Nyugtalanságot érezve, ugyanazon év novemberében, még mindig ,,magukat a párt magas bizalmával felruházott személyeknek érezve, némely színházi kritikus, győzelmüket biztosítottnak vélve, nyílt konfrontációba keveredtek Fagyejevvel?, a szovjet írók szövetségének mindenható fejével, Sztálin kedvencével. És akkor csatát veszítettek. És az ügy hosszú időre elaludt, de 1949-ben felébredt.
Végiggurult a kampány az újságokban, a párttaggyûléseken. G. Aronson a zsidók helyzetéről ,,Sztálin korában? írt áttekintésében így beszél: ,,Ennek a kampánynak az volt a célja, hogy kiszorítsa a zsidó értelmiség képviselőit a szovjet élet minden pórusából? A besúgók diadalmas kárörömmel fejtették meg a felvett neveket. Kiderült, hogy Je. Holodov valójában Meyerovics, Jakovlev Holzman, Melnyikov Milman, Jasznij Finkelstein, Viktorov Zlocsevszkij, Szvetov Scheidman stb. A Lityeraturnaja gazeta (Irodalmi Újság)? fokozottan foglalkozott a leleplezéssel.?
Meg kell hagyni, hogy Sztálin sebezhető és a tömegeket erősen ingerlő pontot talált. Sztálin azonban nem volt együgyû, hogy csak úgy egyenesen kibökje, ,,zsidók?. A ,,színházi kritikusok csoportja? adta az első löketet, és attól fogva széles körû és hosszan tartó kampány kezdődött a ,,kozmopoliták? ellen (a szovjetek földhözragadt korlátoltságára jellemzően belekötöttek ebbe a találó kifejezésbe, és meglovagolták). A ,,?kozmopoliták?, akik ellen indították ezt a támadást, kizárólag zsidók voltak. Nem volt olyan terület, ahol ne fedeztek volna fel ?kozmopolitkákat?? Emellett mindnyájan lojális szovjet emberek voltak, akiket semmi szovjetellenességgel sem gyanúsítottak meg, és akik szerencsésen túlélték a Jagoda- és a Jezsov-féle nagy tisztogatások időszakait. Néhányan jelentős munkaviszonnyal és befolyással rendelkeztek, mások jelentős nevet szereztek szakmájukban.? A ,,kozmopoliták? leleplezése aztán átlendült az orosz ,,elsőbbség? idióta, nevetségessé vált felmagasztalásába mindenhol, a tudomány, a technika és a kultúra minden területén.
Egyébként a ,,kozmopolitákat? rendszerint nem tartóztatták le, hanem nyilvánosan megalázták és kikergették az ideológiai és kulturális sajtóorgánumok szerkesztőségéből, a TASZSZ-ból, az irodalmi főigazgatóságról, az irodalmi főiskolákról, színházakból, filharmóniákból, valakit a pártból is, és a ,,kozmopoliták? nyomtatott anyagait leállították.
A nyilvános kampány pedig egyre szélesedett, egyre újabb neveket és tevékenységi köröket nyelt el. ,,Kozmopolitizmus? vádjával zsidóellenes tisztogatásokat rendeztek a tudományos akadémia intézeteiben, a filozófiai intézetben (ahol a klánok harca régóta izzott), a közgazdasági, a jogi intézetben, az SZKP KB mellett mûködő társadalomtudományi akadémián, a jogtudományi főiskolán (átterjedt aztán az ügyészségre is). (?)
A zsidók kiszorítása a mûszaki és az egzakt tudományokból fokozatosan felgyorsult. ,,Az 1945. év vége és az 1946. év az ehhez a szociális kategóriához tartozó zsidók számára viszonylag nyugodtan telt.? A zsidóknak a szovjet tudományban és iparban a háborús időszakban játszott szerepét vizsgáló kutató illusztrálásként az alábbi tényt említi: ,,1946-ban mérték a háború utáni időszak első komoly csapását az igazgatási apparátus munkatársaira, és koholták az első jelentős ügyet. Az áldozatok alapvetően oroszok voltak? zsidó közöttük nem volt? A vizsgálati jegyzőkönyvekben voltak tanúvallomások Izrail Szolomonovics Levin, a szaratovi repülőgépgyár igazgatója ellen is. Az igazgatót azzal vádolták, hogy a sztálingrádi csata alatt a gyár által gyártott repülőgépekben előforduló gyártási hiba miatt két repülőezred nem tudott a levegőbe emelkedni. A tény valódi volt, nem a vizsgálók kreálták. Levint azonban se le nem tartóztatták, se el nem bocsátották.? Még 1946-ban is ,,az új kormányban a népbiztosi posztokat B. L. Vannyikov, L. M. Kaganovics, Sz. Z. Ginzburg, L. Z. Mechlis? őrizte meg. Miniszterhelyettesi posztján maradt majdnem minden zsidó, aki a háború idején népbiztos-helyettesi posztot töltött be.? A kutató a mérnökök és a mûszaki értelmiség körében az első zsidó áldozatokat 1947-ben fedezi fel.
A. F. Joffe akadémikus ,,1950-ben? kénytelen volt lemondani a fizikai és mûszaki főiskola igazgatói posztjáról, habár azt ő maga alapította 1918-ban, és azóta változatlanul vezette?. Majd 1951 elején a repülőgépgyárak éléről 34 igazgatót és 31 főmérnököt váltottak le. ,,Az ebben a névsorban lévők többsége zsidó.? Amíg 1942-ben az általános gépgyártási minisztériumban (aknavető-fegyverzetek népbiztossága) mintegy 40 zsidó igazgató és főmérnök dolgozott, addig 1953-ra csupán hárman maradtak. A szovjet hadseregben pedig ,,a szovjet vezetés nem korlátozta az üldöztetéseket a zsidó tábornokokkal szemben. A fegyverzetek és a haditechnika kidolgozásával foglalkozó, alacsonyabb rendfokozatú tiszteket is eltávolították.?
A tisztogatások így átterjedtek a hadiiparra, repülőgépgyártásra, gépjármûgyártásra is (nem érintették azonban az atomipart), és végiggördültek mindenekelőtt az adminisztratív állományon, az igazgatókon és a főmérnökökön, majd pedig a hivatali alkalmazottakon. Az elbocsátások külsőségeiben azonban soha nem szerepelt a nemzetiségi indok. Inkább gazdasági bûncselekmények vagy külföldi rokonok, az USA-val való eljövendő összecsapás fényében. A központi tisztogatások legyûrûztek vidékre is. Azoknak a tisztogatásoknak a körülményei is tipikusan szovjetek voltak (annyira ismerősek az 1930-as évek óta!): kialakult az össznépi ördögi kör, amelyben a fenyegetettek gyakran, hogy eltereljék magukról a gyanút, igyekeztek gyorsan valaki mást megvádolni.
Az 1937-es év megismételt, mérsékeltebb vonulatával emlékeztette a szovjet hatalom a zsidókat arra, hogy igazából nem is olvasztotta be, és bármikor meg is szorongathatja őket. (...)
,,A zsidók ?kilökdösése? az uralkodó csoport számára presztízst jelentő és különösen fontos termelési, igazgatási, kulturális és ideológiai tevékenységből, valamint bizonyos egyetemek és főiskolák korlátozott felvételi rátája vagy elzárása a zsidók elől elképesztő méreteket öltött 1948-1953-ban? a zsidók elől elzárták az utat a KGB, a pártszervek, a hadsereg valamirevaló pozícióiba, számos felsőoktatási, kulturális és tudományos intézményben pedig százalékos normát vezettek be.? Az ,,ötös ponton? keresztül nehezedett most a szovjet zsidókra az a bizonyos proletár kérdőív, amely - más pontjaival - darálta le az orosz nemeseket, papokat, értelmiséget és mindenfajta ,,korábbi?-t még a 20-as években.
,,A zsidó politikai elit csúcsa, habár megsérült az apparátusi zavarkeltésben, de bármily furcsa, nem annyira, mint azt gondolhattuk volna?, vonja le a következtetést G. V. Kosztircsenko. ,,A tisztogatások fő csapásiránya a zsidó elit legnagyobb létszámú középrétegére, az államigazgatási dolgozókra irányult? valamint az újságírókra, professzorokra, a kreatív értelmiség egyéb képviselőire? Éppen ezek az úgymond névleges zsidók, nemzeti gyökereiktől való szinte teljes elszakítottságuk ellenére, ők viselték el a háború utáni kádertisztogatás egyik főcsapását.?
Ami a tudományos kádereket illeti, a statisztikai adatok egyébként az alábbiak: ,,az 1920-as évek végén a zsidók adták az ország összes tudományban foglalkoztatottjának a 13,6%-át, 1937-re ez a mutató 17,5%-ra emelkedett?, 1950-ben 15,4% volt (25 125 zsidó a Szovjetunió 162 508 tudományos dolgozójából). Sz. Margolina a 80-as évek végén visszatekintve kijelenti, hogy a háború után, a kampány lendületes volta ellenére, ,,a magas posztokon lévő, magasan képzett zsidók száma még mindig aránytalanul magas maradt. De a ?régi szép idők?-kel ellentétben ez a szám szemmel láthatóan csökkent.? A. M. Heifec visszaemlékszik ,,Budker akadémikusnak, a szovjet atombomba egyik atyjának önéletrajzi cikkére?. Amikor ő a kollégáival, éjszakákon át, a feszültségtől eszét vesztve megszülte a szovjet államnak az első atombombát, méghozzá éppen a ,,kozmopoliták? üldözésének napjaiban, és ezek a napok voltak Budker életének ,,leglelkesültebb és legboldogabb? napjai.
De amíg ,,a Sztálin-díjjal jutalmazottak között 1949-ben, mint korábban is, jelentős számú zsidó volt?, legalább 13%, addig 1952-re Sz. Schwarz számításai szerint ez a szám 6%-ra csökkent. (?)
Magát a jiddis nyelvû zsidó kultúrát pedig, amely a háború után amúgy is alig tudott magához térni, 1948-51-ben becsukták és elhervasztották. Megszüntették a támogatását, és bezárták a még megmaradt zsidó színházakat, kiadókat, újságokat, könyvkereskedéseket. Majd 1949-ben megszûntek a jiddis nyelvû nemzetközi rádióadások is.
A háború utáni nyomást megérezték a hadsereg parancsnoki posztjain álló zsidók is, így ,,1953-ra majdminden zsidó tábornok? és ,,mintegy 300 ezredes és alezredes volt kénytelen nyugállományba vonulni?. (?)
A ,,kozmopolita? kampány után jött az ,,orvosok perével? kapcsolatos ,,népharag? időben esedékes mennydörgése, amely természetesen megfélemlített számos szovjet zsidót. Így jött létre az a szóbeszéd (amely később rögzült a fejekben), miszerint Sztálin arra készült volna, hogy a zsidókat kitelepíti Szibéria és Észak isten háta mögötti vidékeire, ezt a félelmüket az is táplálta, hogy a háború után Sztálin egész népeket telepített ki. Legfrissebb munkájában G. B. Kosztircsenko történész, Sztálin ,,zsidó? politikájának alapos kutatója igen alaposan megcáfolja a ,,kitelepítési mítoszt?, rámutatva, hogy ezt sem akkor, sem azóta semmiféle tény nem támasztja alá, sőt, Sztálin még elvi szinten sem tudott volna végrehajtani ilyen kitelepítést. (?)
Az orvosok peréről kiadott nyilvános kommüniké után Sztálin mindössze 51 napot élt. ,,Az orvosok szabadlábra helyzésében és peren kívüli felmentésében a szovjet zsidók idősebb nemzedéke purim* csodájának megismétlését látta?: Sztálin éppen purim napján halt meg, amikor Eszter megmentette Perzsia zsidóit Hámántól.
Április 3-án az ,,orvosok perében? érintett minden életben maradt gyanúsított szabadlábra került. Egy nap múlva ezt nyilvánosságra hozták.
Már sokadszorra éppen a zsidók lökték a megmerevedett történelmet előbbre.
* Purim (héber): a sors ünnepe a zsidóknak a bibliai Eszter könyvében leírt, ellenségeik feletti győzelme emlékére.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép