Kászoni ZoltánVadvilág: Farkas

2006. január 28., szombat, Archívum 2003–2007

A havas lassan ébredezett?
Napjaink erdélyi, félig kivert szemû, jeles íróját - aki vadász és horgász is egyben -, Sütő Andrást szintén többször ihlette írásra a farkas. Vadpávamenyegző címû - igaz meséket, csodás vadász- és horgásztörténeteket tartalmazó - munkájában, annak egyik - amikor ,,a medvék az embert kórházba utalják? - fejezete után a farkas ember iránt tanúsított félelméről, de ugyanakkor állatpusztításairól ír Sikaszóban és máshol, a Hargitán. Amikor az ordas ellopja az öreg, egyedül élő székely karácsonyi reménységét az ínséges diktatúrában, a hízó sertést! Vagy amikor az ordasok - a taktikázó hadvezéreket is felülmúlva - vizsgálják, majd megdézsmálják az esztena juhait, rá sem hederítve a vicsorgó-ugató kutyák hadára, megszégyenítve még a vérmedvét is?
A farkast leírók közül nem ildomos kihagyni az erdők és havasok névtelenjeit, az Ábeleket, az Áronokat és testvéreiket, akik a Csillagösvény alatt, viharos, ,,sötét éjjelen? szembeszállnak a farkasokkal (és más fenevadakkal), gyakran életüket is kockáztatva, mentve a rájuk bízott tehéncsordát, juhnyájat.
Szeptember vége felé, egy csodás nyári estén - szarvasbőgésre várva, ami a Székelyföldön e hónap vége felé kezdődik - a Kormos forrásvidékén, a Nagy-Kő-Bükk (1231 m) szomszédságában (ez a Hargita déli nyúlványa) Küsmöd Árpit, gyerekkori barátomat és feleségét, Rebekát faggatom a farkasok napjainkban viselt dolgairól. Főleg a juhok dolgában.
Érkezésem örömére Árpi a segédpásztorokra bízza a juhok fejésének folytatását, felesége, Rebeka is abbahagyja a készülődést a tokány- és puliszkafőzésre, hiszen a vendég érkezése - főleg, ha az falustárs és kedves - mindig eseményt jelent itt, a ,,Szent Hegy?, a Hargita tetején. A mindennapos állatbégetés, kutyaugatás, hollókárogás után - a nagy hallgatások után - jólesik a beszélgetés, még ha a munkát abba kell is hagyni. Árpi két segítő monyator társaságában, tizennyolc korcs - kuvaszkeverék - kutya segítségével Szent György napjától hóesésig terelgeti (már közel ötven éve!) a mintegy 1180 állatból álló vargyasi, bardoczi és erdőfülei (itt volt Gábor Áron első hámora) juhnyájat. ,,A nyájamot? - ahogy Árpi fogalmaz: hiszen annak minden tagját ismeri, szereti, szinte a magáénak vallja, pedig köztük csak alig kéttucatnyi a sajátja (ezt Rebeka vallja be).
Mielőtt leülnénk a háromlábú, alacsony faszékekre (fejésnél mást nem lehet használni), hamarjában megkóstoljuk a baróti származású szilvapálinkámat, amely a három pásztorból ,,Egészségedre, Zolti!?, és ,,Áldás-békességet!? felkiáltást vált ki (valamennyien vargyasi unitáriusok). ?k lopva, szótlanul engem kémlelnek (szinte a szemükkel kérdik: változtatott-e rajtam valamit az ott leélt 32 esztendő alatt a ,,nagy román falu?, a főváros, amióta nem láttak?), én pedig az évek óta nem látott, fenséges tájat vigyelálom: változott-e valamit - s örömmel konstatálom: semmit! (?)
Még egy jó korty pálinka után először Árpi szólal meg:
- Azt mondja Zsigmond Zolti, a Barót és Vidéke Vadásztársaság titkára, hogy az amerikaiak beírták a farkast valamilyen nagykönyvbe, és most tilos lőni, befogni, mérgezni. Igaz-e, Zolti?
- Igaz bizony, Árpi - mondom -, de ez nem tart sokáig, ezt fel kell oldják, mert, mint az Ember tragédiájában, maholnap több lesz a farkas, mint a juh! Volt már ilyen eset a cári Oroszországban?
Erre Árpi megnyugodott, s hosszú hallgatásában arcáról leolvasom: valószínûleg azt számolgatta, hány millió lejt fog kapni ebben az inflációs világban a farkasbőrökért. Örök titka marad, hogy jut évente több ordasbunda birtokába.
Hogyan történt több mint száz juh szörnyhalála akkor, október elején, Kútpataka-fejében, a Nagy-Kővágás szakadékánál? - kérdem Árpit, akinek erre megoldódik a nyelve.
,,?A farkasok ebben az esetben csak kicsit voltak hibáztathatók - mondja Árpi, miután jót húzott a pálinkából, és nagyot törölt a bajuszán -; lehetséges, hogy nagyon megehültek fenn, a havason, s lejöttek közénk. Ezek nagy taktikások! Estefelé jöttek, a nap még fenn volt. Egy felderítő öreg szukát küldtek volt előre, az magára uszította, vonta az összes kutya figyelmét, elterelte őket a karám közeléből. Ezt későbbecske meg is találtuk szétszaggatva a tisztás szélén, a forrásnál, ahol sokáig viaskodott a kutyákkal! A többi négy farkas, mind öregek, nagyok, átugrottak a léckerítésen a megrémült juhok közé, halálra ijesztve őket. S megindultak, az egész nyáj egyszerre, letaposva a kerítést - követve a vezérkost, a Marcit -, egyenesen a Bükkös, majd a Nagy-Kővágás szakadéka felé. Ilyent te még nem láttál, Zolti! Ilyen esetet eddigelé én is csak hallomásból ismerek: egymást letaposva - mint a juhok - rohantak előre, a szakadékok szélére, egymást döntötték a mélybe. Ilyent te még nem láttál! Elsötétült szemem előtt a világ, s mondom hirtelenjében magamnak: lesz, mit fizessél, Árpi, a juhos gazdáknak, hóttodig! Lett is nagy kár (ez később ,,megoldódott? Árpi javára, hiszen mindig a ,,halott a hibás?: jelen esetben a juhok); igazi halál csak vagy húszat ért utol akkor nyomban - ez volt a nevezetes ,,juhpusztulás -, de száznál is többet le kellett vágni, mert nyakuk-lábuk szakadt-törött, s már nem tudtak volna járni, legelni??
Árpi, Rebeka nagy hallgatása közepette, még meleg vacsora után is hosszasan traktált a részletekkel, egészen a lefekvésig, kimondva a végső következtetést:
,,?A farkast es a jó Isten teremtette, lehet, hogy bújában! Én nem haragszom rájuk, de nem is szeretem őket, főleg ha a kutyáimat bántják! Nem bocsáthatom meg nekik, hogy a juhpusztuláskor szétszaggatták a nagy, fehér kuvasz szukámat, kedvenc Pajtásomat, aki nemcsak a szelet, hanem az ide vetődő embert s a farkast is rögtön jelezte. Ez lett a veszte! Tíz juhásznál is okosabb volt, halálomig fogom sajnálni!??
Arról már mélyen hallgatott Árpi krónikája, hányszor tettek ki sztrichninnel mérgezett húst farkaspusztítás céljából, s hány juhot írtak az ordasok számlájára, amelyek vagy a havasi üstjükben (bográcsban), vagy - jó pénzek, ital- s dohánynemûek ellenében - az idelátogató, megbízható atyafiak tarisznyájában végezték be életüket?
Amikor Árpinak bevallottam, hogy én is szeretem a ,,farkasokot? meg a többi erdei ,,vadakot?, megnyugodott. Eltettük magunkat holnapra: ő a kalyibában a feleségével, én a juhbőr subában - a bolhacsípéseket elkerülendő - a szabad ég alatt.
Reggelre vastag, ropogós dér ülte meg a havasi legelőt, jelezve, már kevés idő van hátra a levonulásig, a gazdákkal való végső elszámolásig a faluban. Igaz, még lesz munkájuk, mert faluközelben olykor Mikulásig is legel a nyáj - aztán ki-ki hazaviszi a sajátját, az ,,élet? (a ház) kertjében felállított karámba.
A nevezetes juhpusztulás történetének, szinte ,,élő közvetítésének? estjén mintha Rebeka jó hangú éneklésének foszlányait hallottam volna félálomban, a suba alatt:
?Vándor fecske sebes szárnyát,
vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély földjét!?
(?)
Sepsiszentgyörgyön Holló Zoltán nyugdíjas gyalogsági ezredes - hosszú ideig az ottani vadásztársaság titkára - nagy vadászbecsben állott. Tisztelték. Egy szép napon többszöri hívására meglátogattam lakásán (némi kis túlzással) a ,,székely Konrad Lorenz?-et.
- Nézd meg a kulyakomat (öklömet), Zolti bácsi - mondta druszám és vadászbarátom -, ez a farkas alig volt nagyobb ennél, amikor tejet cucliból szopós korában hozzám került! Már tizenkettedik éve nevelem itt, a tágas vasketrecben. Megszoktuk egymást, talán meg is szerettük. Megsimogatom - szinte dorombol is, mint a macska -, csak azt nem szereti, ha vacsoraosztáskor netán más ruhában jelennék meg a ketrecben, mint amelyet megszokott. Csakis ekkor húzódik el tőlem mérgesen: ilyenkor morog, a fogait mutogatja. Ideges! Megvárom - tette hozzá Zolti fanyar székely humorral -, ki hal meg közülünk hamarabb?
A tömött szőrû, szép, szürkésfekete színû ordas költözött el elsőként a túlvilági vadászterületekre, 14 éves korában. A nehéz évek - akár az ember esetében a frontszolgálat, a hadifogság vagy netán a börtön - a szabadságszerető farkasnak is kétszeresen számítanak. Holló Zoltán az irodában vagy a vadászatok után, az 50-60 kilós ,,vadmalacok?-ból készült flekkenezés közben sokat beszélt a ,,Rigó? nevû kan farkas viselkedéséről, szokásairól, téli, havas-fagyos időben hallatott üvöltéséről. Ilyenkor biztosan visszavágyott szülőföldjére, a Szárazajta-Zalán-pataka környéki erdőkbe, társaihoz?
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép