A nagy hatású író, lapszerkesztő egész életművét átszövő, végső soron meghatározó anyaföldhöz való ragaszkodás motívumának kiemelése mintegy ellensúlyozta a Jóságos Elek Apóról, a Nagy Mesemondóról alkotott egysíkú képet.
A diktatúra esztendeiben az ilyenfajta életműértelmezést erősítette az is, hogy az életmű köztudatba építésének, a kisbaconi emlékház-létesítés kiküzdésének nélkülözhetetlen tartópillére volt a szülőföldre való visszatelepedés motívuma, annak a tudatában, hogy a Benedek Elek-i életmű, ha az újraközlések és az emlékház révén az olvasók és a látogatók színe elé kerül, ezek újra, sőt, fokozott mértékben a magyarságtudat építőelemeivé válnak.
Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb honismereti fotóalbumában, az Erdély — Székelyföld sorozat Benedek Elek, a nagy székely mesemondó monumentális alkotás alcímébe is kiemelve az ,,osztályharcos" életműértékelések övezetéből, visszakapcsol az író énjének lényegéhez, Benedek Elek konzervatív népi-nemzeti elkötelezettségéhez. Érzésem szerint ennek a szemléletnek, az ilyenféle ,,szájtartásnak" érvényesítését nem valamiféle irodalomértelmezési, fotóművész-megközelítésű, esztétizáló okoskodás gyöngyözte ki, hanem Benedek Elek életművének azon pászmái, amelyek olvashatóak és láthatóak, a fotóművész lencséje elé így kínálkoznak, valósággal ,,képbe hozzák" a Nagy Mesemondót, az édes anyaföld, a szülőföld természeti tájélményekhez, Erdély, Székelyföld mondavilágából, legendáiból összeálló nemzeti önkép kimunkálásának felerősítését.
Mindebből az is következik, hogy ez a honismereti album, a szerkesztői hozzáállás, valamint a Benedek Elek-i életmű ilyenféle megidézése és bemutatása elsősorban Elek Apó mai unokáinak, az unokák szüleinek, nagyszüleinek, az óvó és tanító néniknek, az olvasóknak és közgyűjteményeknek, a kisbaconi emlékház látogatóinak összességét, tehát az egész magyar társadalmat, a közszférát célozza meg.
Rendkívüli jelentősége, és — higgyük — sikere is ebben rejlik.
