A hír, miszerint magyar parancsnokhelyettese van a megyei rendőr-főkapitányságnak, méghozzá a területi RMDSZ kérésére, mindenképp üdvözlendő, s úgy véljük, pozitív folyamatokat indíthat el e jobb sorsra érdemes intézményben. Ha azt már a hetvenes években betelepedett-telepített népesség nem fogja a saját egzisztenciális biztonsága, valamint hatalmi befolyása eszközeként kezelni, ha nem kisajátításos alapon tölti ott be az állásokat, s a magyarokat nem csupán amolyan tolmácsi-segédi-közönségszolgálati munkakörben tûri meg, nos, az okvetlen üdvös hatással lesz a megye közbiztonságára, a rendőrség rendeltetésszerû mûködésére.
Érdemes elgondolkodni mindazonáltal, milyen lassan változnak bizonyos dolgok tájainkon. Amit a magyarság 1945-ben a rövid, de annál fontosabb polgári-demokratikus időszakban kivívott, hogy a rendőrség nemzeti összetétele a lakosságéval megegyezzék, s ez alól a tisztikara se legyen kivétel, azt a diktatúra évtizedeiben fokozatosan veszítette el, a nagy törés azonban 1984-ben következett be. Akkor a szimulált szoborrobbantási kísérletet követően pár hónap leforgása alatt lecserélték majd? az egész állományt, és rohamtempóban románosították el az intézményt. (A robbantáskísérletet azóta a sajtóban is számtalan nyilatkozó, pl. Kozsokár Gábor volt szenátor a szekuritáté által megrendezett és kivitelezett provokációnak minősítette, melynek célja pontosan a fenti cél elérése volt.) Amit akkor pár hét alatt elveszített a megye lakossága, azt íme, másfél évtized sem tudta jóvátenni, még kevésbé orvosolni. A mai demokratizálódási folyamatokat minősíti az egy helyben topogás vagy lassúság, melyet e tekintetben megfigyelhetünk.
Ne tévesszük szem elől: természetes és jogállamhoz méltó az lenne, ha parancsnoktól lefelé az állomány legalább háromnegyede a helyi székelység köréből kerülne ki, s mellettük dolgozhatnának még természetesen az országos többség vagy még inkább: a helyi románság soraiból kinevelt rendőrök is. Márpedig az arányok megfordításáig még hosszú az út, ha ebben a tempóban haladunk. Nem igaz ugyanis, hogy a székely idegenkedik a rendőri mesterségtől. Ezektől a viszonyoktól irtózik, s joggal. Semmivel sem indokolható és emiatt tarthatatlan például, hogy még a magyar alkalmazottak sem beszélnek magyarul, ha magyar ügyféllel kerülnek kapcsolatba. Lásd a Krónika erről szóló minapi kis ankétját. Legelőbb nekik kellene megengedni, hogy ne mondjuk, parancsba adni: szabadon szólhassanak ,,székelyül? a székelyhez, ha például igazoltatni kívánják. Mert ugyan milyen belső állapotokra vet fényt, ha a magyar rendőr sem szólalhat meg szolgálat közben anyanyelvén?
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.