Öt megyéből ötvenkét ló érkezett a Bartha Tanyára, és sok, nagyon sok kíváncsi lóbarát, akik egyszerűen nem tudtak betelni a felvezetésre (küllemszemlére) készülő lovak szépségével, kecses tartásával, mozgásával. A harmincöt lipicai mellett volt tizenhét más fajhoz tartozó munka-, versenyló, volt ott arab, angol telivér, ardeni, hucul... és volt póni is, hogy kielégítse a gyerekszemlélők igényét is. Szőrük, sörényük, farkuk csak úgy csillogott a napfényben. Bent, a lovardában pedig ütemes mozgásukkal, lépésükkel, ügetésükkel, rövid vágtáikkal vonták magukra a szépszámú nézősereg kíváncsi tekintetét, csodálatát. Az ünnepi ebéd alatt Kiss Ernő bácsi zenéje fokozta a jó hangulatot úgy, hogy a délutáni fogathajtás, lovaglás ― hiszen a lovak küllemén túl a vásárlókat az is érdekelte, hogy munka közben mire is képesek a pacik ― minden tekintetben felkészülten találta a nézőket, a leendő vásárlókat. S hogy ne érje őket csalódás, arról gondoskodtak a hajtók, a lovasok, a lovak közösen. Az összhang, mely a ló vagy lovak és a lovas között működésbe lépett, csodálatra méltó, hiszen jól látni, amint egymáshoz igazodnak lépésükben, vágtájukban, amint egymást kijavítják, kisegítik az előadódott bajban. Kisegítik egymást, hogy szép és teljes legyen mutatványuk. Mindenik színre lépő igazolta, barátok ők, elválaszthatatlan barátok, akik együtt jöttek át az évezredeken, hogy eljussanak a máig...

De mert vásár is ez a lovasbemutató, hadd mondjuk el, hogy az árak ezer és harmincezer euró között mozogtak. Sok? Kevés?... Tény, hogy be sem fejeződött a lovasbemutató, nyélbe ütöttek négy vásárt. S még hátravolt a vacsora, a tábortűz... Addig is az összecsendült poharak, na meg Kiss Ernő bácsi gondoskodott a jó kedvről. Eredményesen. Felcsendült a dal, táncra perdült a vendégsereg. Így van ez rendjén, ha ,,összecsendül két pohár..."

A Bartha Tanya első lovasünnepét teljes siker koronázta. Így legyen az a folytatásban is.