
A Besenyői-tó egy hatalmas hûtőládává változott, 35-40 cm vastagra hízott a jég, tombolva járja téli táncát rajta a fagy, korcsolyázók köröznek, autók furikáznak rajta, horgászok fújják a körmüket a lék mellett, szidják a fennvalókat - így, kicsi f-fel, mert a hatóságokról van szó -, akik hatalmas összegért adják a besenyői levegőt, mert hal ebben a szigorú időben nem akad horogra.
A tó viszont ingyen tartja jeges hátát azoknak, akik nem horgászni járnak erre. Városi kismamák a két hónapos Tamáskát is szánkóztatják a csípősen friss levegőn, egy gokartozó siheder szédületes iramban száguld a jégen, szeges gumiabroncsú motorkerékpárosok karéjoznak, ilyenkor sokféle ember megfér egymás mellett a jégen. Minden patyolattiszta, csak egy-egy magát horgásznak álcázó csapat hagyja szanaszét maga után a szemetet, az üres pillepalackot, sörösüveget, megürült borosflaskót.
Nem húz a hal, szétnézünk hát a fehér mezőn. A tópart valóságos üdülővároskává terebélyesedett. Nyugtató, kellemes látvány. Csak itt-ott bodorít füstöt a kémény. Téli álmukat alusszák a házak is, akárcsak a halak vermelőhelyeiken. A porka hó belepi a szemetet, a gazt, ilyenkor, télen még a megcsonkolt parti fák is megszépülnek a hógirlandok alatt.
A vastag jégen közelítjük meg a tó felső fertályát, azt a részt, ahol a Besenyő pataka a geges-sásos füzesben lerakja hordalékát, majd nagy hurkokat képezve a cigánytelep felé fordul, s ott közelíti meg a tó vizét.
Ez a rész kiváló ívóhely lenne a halaknak - ha a szaporodás idején elárasztanák ezt a részt, s a halikra kikeléséig rajta tartanák a vizet. Kiváló, megközelíthetetlen költőhely a madaraknak.
Egykor takaros, piros cserepes ház állt itt, a Lőrincz-malom. A cserepet félig lelopták róla, a tetőzeten korhad a szarvazat, ablakai betörve, még a betonvasból hegesztett rácsozatot is lefeszegették. Ebek harmincadjára jutott a ház, később hiába érdeklődünk a faluban, hogy kinek is a tulajdona, a tulajdonlások útvesztőjében senki sem tudja, hogy kié ez a jobb sorsra érdemes porta. Egyesek tudni vélik, hogy a maksai tanácsé, mások a ,,vizeseket? szidják érte.
Szégyenletes látvány ez a malom, pedig a környezete is festői, tele meleg forrással, ami ugyancsak jó lenne valamire, ha volna gazdája. A mínusz huszonvalahány fokos hidegben a meleg források nagy kiterjedésû jégtorlaszokká fagynak.
Arrébb a sûrû füzes. A pusztuló házhoz megfelelő képi környezetet alakítanak ki a kecskések. A fiatal fûzfákat derék- és mellmagasságban csonkolva döntik le, hogy a kecskék a kérget, rügyet leegyék. Ezért a barbarizmusért senki nem koppint a körmükre a kártevőknek, akik, besenyőiesen szólva, meggazolják a hordaléktalajon növő buja erdőt. Erre a sorsra jutott az Óriáspince-tető erdeje is, ahol nyaranként tüzelőnek vágják, törik, zúzzák, szemetelik az erdőt.
Besenyőt, ezt a mintegy tányér krumplipaprikás falut is szemügyre vesszük a tó jegéről. Békésen szunyókál, kéményei pipálnak, az opálos ködön átdereng a pihenő falu. Lenn, a tóbejáratnál törött csónak figyelmeztet a mulandóságra s az emberi hanyagságra. Ez is olyan, mint a Lőrincz-malom. Gazdátlan.
A maksai oldal nádasában egy macska kuporkál, a horgászok fogta apró halra vár, ami most éppen nincs. Mi nem látunk, nem hallunk, de a cicus egyetlen ugrással tûnik el a zsombékok mögött. Egér nem lehet itt, vajon fázástól borzongó veréb a préda?
A besenyői parton a motel árválkodó mólóján két kutya kuksol nagy békességben. A deszka melegebb, mint a jég vagy az átfagyott föld.
Kár, hogy nincs gazdája - egyetlen gazdája - ennek a tónak. Közös lónak túros a háta. Markó Béla miniszterelnök-helyettes valamikor erre jártában ígérte, hogy segít annak a törvénynek az értelmezésében, amely lehetővé teszi, hogy a tó és partjának nem magántulajdonban lévő része a maksai tanács fennhatósága alá kerüljön. Negyven év múltán ideje lenne ennek is.
A tónak és környékének vonzásköre Brassóig, sőt, ezen túl ér. A megye legjelentősebb üdülőkörzete. A tulajdon több évtizedes rendezetlensége lehetetlenné teszi a távlati fejlesztést. Fürdőzésre, vízi sportokra alkalmas, horgászatra termett, egészséget sugárzó hely lehetne, s ehelyett, amint a téli szunnyadásból tavaszba öltözik, újra a bosszúság és az átkok mocskos terepévé válik.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.