
Mondták: oda ki sem tudtok menni, rettenetes út lehet át a Baconi-hegyen. Az úttest jó. A sûrûn lerakott törtkőhalmokból szorgalmasan meghintette a meredekebb kanyarokat az utász. Kékesszürke téli ködfátyol takarta be a medencében meglapuló falut. Különös érzés csak azt fogja el itt, akit emlékek kötnek a hajdan erős és magát letatarodni ma sem hagyó faluhoz. Ami igaz, lélekszáma megcsappant, szétszóródott sok-sok ajtai a magyar nyelvterületen, itt-ott üres-roskadozó házak jelzik ezt. A fehér hólepel eltakarta az útszéleket, járdákat, gondozatlan házelőket. Juhok bégetése és kutyák ugatása jelezte: él a falu.
Titáni munka: a földosztás
Bekopogtunk a baconi tanácshoz, s arra kértük Bardocz Csaba polgármestert, szóljon erről a faluról.
- Nagy elégtétel számunkra, hogy 600 millió lejes költséggel, amit önerőből tettünk ki, sikerült kijavítanunk a falu mûvelődési otthonát. Ami még hátravan, nem nagy probléma, ebben az évben elvégezzük. Van rá 150 millió régi lejünk. Nehezebb azonban - s ezzel kellett volna kezdenem -, hogy ebben a faluban nincsenek felmérve a földek. Nincs senkinek birtoklevél a kezében. Szerződést kötöttünk egy céggel, akárcsak Uzonban, fel kell mérni a határt. Érvényesíteni kell az eddig megjelent földtörvényeket: kezdve a tizennyolcassal, s így tovább. Tudom, hatalmas munka. Lesz idén egy állandó embere a cégnek, mi is alkalmazunk mellé két kisegítőt. Nincs lehetetlen. Erre a célra már számítógépet is rendeztünk. Inkább lemondunk más kiadásról, de ezt el kell végeznünk! Erre a célra 400 millió régi lejt különítettünk el a költségvetésben. Aggodalomra nincs ok. Mindenki vissza fogja kapni a földjét ott, ahol az volt, ha tudja papírral igazolni. Ebben a faluban kárpótlási lajstromra nem fog kerülni senki.
- Lehet-e itt szó arról - mert keskeny földcsíkok tarkítják a határt -, hogy valamelyes tagosítást végezzenek majd?
- Az emberek azt akarták, hogy egyszer állítsuk vissza a határt úgy, ahogyan a kollektivizálás előtt volt, és tulajdonukról kapjanak birtoklevelet. A tagosítás már nehezebb dió. Bár, az uniós esélyekre gondolva, ennek volna nagyobb haszna. Valamelyes tagosítást végre kell hajtani, az biztos, de csak a tulajdonjog visszaállítása után. Ez a második lépés.
A polgármester általában hangoztatni szokta, hogy baj van ebben a faluban a legeltetési fegyelemmel, önfegyelemmel. Jó, hogy most az akolban van a juh és a szarvasmarha, de csak kizöldül a határ, és ezt végre szabályozni akarják. Számtalanszor megtörtént, hogy leetették az emberek terményeit. Tavaly 15 büntetést róttak ki. Részben kifizették, de végrehajtóhoz is kellett folyamodniuk. A büntetéseket mindenképpen felhajtják - mondták -, a tanulság kedvéért is!
A közeljövő a pályázatokon múlik
- Tavaly készítettünk egy megvalósíthatósági tanulmányt a Szárazajta felé vezető községi út rehabilitálására. Most már a pályázati lehetőségeket lessük, várjuk. Ennek a munkálatnak az értéke 60 milliárd régi lej, hossza 11,4 km. Remélem, hogy állami alapokból és a megyei önkormányzat segítségével ebben az évben meg is tudjuk kezdeni. Sajnos, nincs szakemberünk és anyagi erőnk sem ahhoz, hogy külön szakembert foglalkoztassunk, pedig nagyon jó volna. Folytatni fogjuk a középületek feljavítását. A központi iskola munkálatainak befejeztével sorra kerül a szárazajtai is.
Ajtai Abod szelleme
Péter Attila, a helybeli Ajtai Abod Mihály I-VIII. osztályos iskola igazgatója egy személyben községi tanácstag, a helybeli közmûvelődési élet egyik szervezője, irányítója - ezt többedmagával, feleségével és a helybeli faragómester Máthé Imrével együtt végzi. Az olvasó bizonyára találkozott a lapban a szárazajtai ifjak Lármafa tánccsoportjának nevével. Az igazgató elmondta, mihelyt mûködőképes lesz a belső világítás, helyén a bútorzat a kultúrotthonban, más közmûvelődési rendezvényekre is sort keríthetnek, hiszen szép hagyománya van itt a mûkedvelő mozgalomnak. Most például az iskolásokkal készülnek karneválra, farsangolásra. Régen maszkáknak öltözve járták a falut, bekopogtattak egy-egy házhoz, rigmusokat mondtak, megkínálták őket, s aztán egy reggelig tartó bállal végezték a vigadalmat. Távlati tervük vendégszobák kiépítése a tetőtérben, ahol a testvértelepülésről érkezőket tudnák elszállásolni.
- Ebben az évben lesz tizenöt esztendeje annak, hogy baráti kapcsolatot tartunk fenn a Békés megyei Okánnyal. Február 22-27. között ünnepséget rendeznek ott, meghívtak bennünket a tánccsoporttal együtt. Egy egész estet kitöltő mûsorral lépünk fel. Úgy esett, hogy Budapesten is fellépünk majd, mégpedig az Iparmûvészeti Múzeum aulájában egy fogadáson. A tánccsoport negyvenperces előadásával teremti meg majd a farsangi hangulatot.
Nem könnyû feladat, de a hagyomány és Ajtai Abod szelleme mûvel Szárazajtán. Megtudtuk, hogy nem elég az iskola felső tagozatának fenntartásához szükséges gyereklétszám, de az elkövetkező évek során ez fokozatosan rendeződni fog. Szárazajta iskolája eléggé elszigetelt övezetben van, nehéz lenne ingázásra ítélni a tanulókat. A nagybaconi helyi tanács több alkalommal tett olyan ígéretet, hogy anyagilag támogatja ezt az iskolát. Bizonyára többe kerülne egy iskolabusz fenntartása, mint amivel az önkormányzatnak be kellene pótolnia. De? ez még az ősz zenéje. Igyekvők a szárazajtai gyermekek, van köztük roma tanuló is. Említették, hogy a III. osztályos Bodor Bálint, ha nem akadályozná néha a betegség, az első tanulók között lehetne. A nyáron kerítéssel akarják körülvenni az iskola és az óvoda közös telkét-kertjét, parkettáznak az óvoda egyik termében, az udvarra játékokat készíttetnek a kicsinyeknek. A fa dolgában bizonyára segítene a helybeli közbirtokosság is.
Itt a juhász, hol a vadász?
Szép hótakaró borítja a Szárazajtai medencét. Télen az akolban jó dolga van a juhnak, de szerettük volna tudni, hogy ott, ahol közel 2500 juhot tenyésztenek, van-e sok gondja ezzel a jószággal a tulajdonosnak. Feketés-kékes sávban magaslott a medence fölött, a nyugati látóhatáron a Bükkfej. Lombhullató erdejében eléggé védett a vad. Egy vadásszal is jó lett volna szóba elegyedni. Látogassa meg ifj. Incze Andrást - irányítottak a falu közepe felé -, egy személyben mind a kettőt megkapja!
-Tévedés, de nem nagy - mondta a pirospozsgás arcú, 35 éves fiatalember, aki egy régi szárazajtai juhászdinasztia harmadik sarja: édesapja és nagyapja is erre a névre hallgatott-hallgat. - Juhtartó vagyok - folytatta Incze András -, de vadász csak leszek. Most kértem fegyvertartási engedélyt, vadászkalanddal nem szolgálhatok, de van más meglepetésem: nézzék meg állatállományomat, juhaimat, báránykáimat.
Barátságosnak egyáltalán nem mondható kutyasereg oldalog az udvaron, reánk sandítanak, de itthon számukra a gazda, a monyator szava szent. Báránysereg bégetésére leszünk figyelmesek, most van a fiadzás ideje, közeledik húsvét? Odébb hosszú istállóban 30 tehén sorakozik a jászlak előtt, s békésen pillogtat a meleg istállóban egy hároméves szamár. Az akol tele juhval, odébb a meddők maréknyi kecske társaságában. Szereti őket a gazda, ők töltik be a nyírőolló szerepét a legelőn. Lerágják az egyébként ott felesleges bokrokat. A juhok összlétszáma 450. Előttük széna, a fiadzóknak sarjú jár, de kapnak malotát is. Az udvaron levő silókban tárolják, de? Csíkszeredába kell menni érte a sörgyárhoz.
Incze Andrástól sok mindent megtudtunk. Többek között azt, hogy bár rég ebben a faluban juhászkodnak, az Inczéknek ez az ága a ,,bágyi? jelzőt használja: őseik a Homoród menti Bágyból kerültek ide.
Megölték a turkálók a gyapjúértékesítésnek a lehetőségét - kezdett részletekbe. - 15-18 000 régi lejért tudom eladni Székelyudvarhelyen, semmit nem nyerek rajta. A nyírás és szállítás ára jön vissza. Nem könnyû foglalkozás. A juhászattal sok munka, sok út, éjelészés jár. Nekem szerencsém az, hogy hetvenéves édesapám felügyel a nagy gazdaságra. A faluban a Groza testvéreknek van nagyobb seregük, mint nekem, utánuk én következem. Száz tehén lehet a faluban. A tej 90 százaléka a baróti Tyrom gyárba megy, a többi Nagybaconba a Ianculescu-céghez. Nekem külön bejáratú legelőm van a Tekse völgyében. Az az enyém, sajátom. Én nem legeltetek senki területén. A munka mellett jut időm arra is, hogy segítsek a közösségi munkában. Kérdezze csak meg az iskola igazgatóját, jól kollaborálunk-e? No: amikor még egyszer jön, akkor vadászmese is lesz. Most egyébként már vége is van a vadászévadnak - búcsúzott ifj. Incze András.
A lelki évadoknak soha nincs vége
Már csak azért sincs, mert Bartalis Szélyes Pál helybeli református lelkipásztor február 19-26. között tartja meg az ez évi imahetet. Ottjártunkkor az Erdővidéki Református Egyházmegye kálvinista klérusa éppen megbeszélésre gyûlt össze, s így az egyház soros gondjai felől Pál Ferenc nemrég visszaválasztott gondnoktól érdeklődtünk.
- Balesetemből lassan, de szerencsésen felépültem, s így csak alig néhány hete vagyok ismét gondnok - mondta. - Lelkészünk ittléte alatt sok ingatlan megújult, mondhatni sokat dolgozott a gyülekezet. Gond nélkül soha nem vagyunk. Most a legfontosabb az volna, hogy ivóvizet vezettessünk be a kántori lakáshoz, az imaterembe. Itt van egy olyan konyhai részleg is, amit sok alkalommal használnak. Nem megoldhatatlan, mert van kút az udvaron, csak a többit - a munkát, szerelést - kell anyagiakkal lefedni. Egyébként az épület hátsó része is javításra szorul, akárcsak a kántori lakon álló gazdasági épületcsoport. Átalakításra vár a parókia egy része is: a régi szobákat, méretüknél fogva, bizony nehéz kifûteni, s a parókia egy részén ki kell cserélni a nyílászárókat. Ez távlati terv. Mindehhez pénzre, anyagiakra van szükség. Van reményünk valami külső adományra, de az az érzésem, hogy ez alkalommal a híveket is meg kell szólítanunk, gyûjtésre szorulunk. A gondok közösek.
Kora délutánra felszállt a köd. Gyengécske napsugár próbálta melengetni a dombságot. A mezőn is megjelentek az emberek. Trágyával megrakott szekerekkel, utánfutókkal lepték el a földeket. Aki zekeujjasban, magányosan sétált hólepel nélküli földjén, azt nézte-kémlelte: vajon nagyon felszaggatták-e a búza gyökereit a tovaillant nagy fagyok?
Kisgyörgy Zoltán