A Bolyai Tudományegyetem helyreállításáért, de legalább önálló magyar egyetemi karok megnyitásáért az elmúlt több mint másfél évtizedes romániai ,,demokrácia? éveiben már annyi kísérlet történt, annyi volt a vesztes csata, hogy a szkeptikusok ma már keserû és rezignált mosollyal fogadhatnak minden újabb próbálkozást.
Pedig a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó, s hogy a másfél milliós romániai magyarságnak ez alapvető és egyik legfőbb igénye, elvárása, az már a romániai változásokat követő napokban kiderült, amikor a könyves-gyertyás tüntetők ezt írták legfontosabb követeléseink jelszavai közé - a legelső helyre.
Az ügyet később a Bolyai Társaság vállalta fel, de ez a testület mintha kimúlt volna az évek során, s ha létezik is még papíron, bizonyosan igen elfáradt és elcsüggedt. Pedig ezt a harcot nem lehet és nem szabad feladni.
A közelmúltban az egyetemi diáktanácsok, az oktatók egy csoportja petíciózott, legújabban pedig az erdélyi magyar egyházfők és a magyar polgármesterek fogalmaztak meg kiáltvány erejû felhívást: a román állam biztosítsa a méltányosság szellemében a magyar karok felállítását a Bolyain, de vannak további elvárások is, olyanok, mint a mezőgazdász- és mérnöki szakképzés magyar tanvonalainak megindítása, a mûvészképzés anyanyelven való biztosítása, méltányos arányok kialakítása.
Ez utóbbi igény annál inkább indokolt, hiszen köztudott, hogy a mintegy hétszázaléknyi magyar lakosság csupán négy százalékban képviseltetheti magát a felsőoktatásban, s az anyanyelvükön tanulók aránya még a két százalékot sem éri el.
Vérlázító a mindenkori román kormányzat álságos taktikázása, az ügy kezelésének cinikus áthárítása az úgymond ,,autonóm? egyetemek szenátusi tanácsaira, melyek közmondásos ,,jóindulatát? bőven megtapasztalhattuk az eltelt időben. Multikulturalitásról hablatyolnak zavarukban, de azt egyetlen pillanatig sem gondolják komolyan, sorra leszavaznak minden kezdeményezést, ami magyar részről jön. Nem csupán az önálló magyar karok fölállításától zárkóznak el, de tanszékek beindítását is megakadályozzák, főleg olyan csúcsterületeken, mint az informatika, számítástechnika. Marga kolozsvári cimboráit még egy olyan levél sem hatja meg, melyet világhírû tudósok - köztük Nobel-díjasok - írtak alá, jobb belátásra próbálván bírni az elbitorolt Egyetem mai gazdáit. Nem és nem! Pedig mi, erdélyi magyarok semmi olyat nem kérünk, ami nem létezett volna egykor, s nem a magyar impérium éveiben, hanem a román állam keretében. Volt önálló orvosegyetemünk, magyar gazdász- és mûvészképzésünk, volt Bolyaink, voltak pedagógiai főiskoláink, jogászképzésünk, csaknem minden, amire egy ily számottevő nemzetiségnek szüksége volt.
Szakértők mondják, hogy ma Romániában félmilliónyi emberre jut egy egyetemi rangú intézmény. Nekünk, másfél milliónyi magyarnak egy sem jut. Hiba lenne a magánegyetemeket ide számítani, hiszen a Sapientia például egy új banit sem kap a román államtól, s ha elzárnák az anyaországi források csapjait, be lehetne zárni az egészet. Ez egy újabb méltányossági gondot vet fel: mikor lesz hajlandó a román állam a saját adólejeinkből támogatni a Sapientiát?
A küzdelem állandó, meg-megújuló, szomorú, de mégsem reménytelen.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.