Negyvenhárom sátorban rotyogtatták a fesztiváli pólóba, feliratos köténybe öltözött versenyzők a szarvaspörköltet, -tokányt. Lehetetlen leírni azt az ötletgazdagságot, amelynek főzésben a csapatok tanúbizonyságát adták. Nem hiányoztak a sátrakat díszítő rusztikus, őszi jelképek (népi varrottasok, kerámia, sárguló lombok, kalászok, őszi színes termények). Kisgyörgy Tamás képzőművész, málnási lakos sátorában a XIX. századi Málnásfürdőről készített nagyított fotók igencsak nagy érdeklődésnek örvendtek. A házi italok és a növényekből készített fűszerek kavalkádja észbontó volt. Különleges előételek sokasága sorakozott a vendégek előtt, a zalánpataki asszonyok mákos puliszkával kínálták a szigorú zsűritagokat, akik között ott láttuk Arkadius Kosiansky holland mesterszakácsot, Szabó Tibort, a Háromszéki Panziók Egyesületének elnökét is. A bográcsban készült vadételekhez találó borok kóstolójára is alkalom nyílt, a legkiválóbb tokaj-hegyaljai, paksi, villányi borokkal lehetett lelocsolni az elfogyasztott ínyencségeket. Hogy ne csak a gasztronómia útjain kerüljön közelebb a fesztivál a vadászathoz, Nagy Lajos üzletember-fotóművész bemutatta a Vadászat a nagyvilágban témájú fotókiállítást, melyet a sepsiszentgyörgyi Camera Club Sicolorum szervezett a Romániai Fotóművészek Egyesületének védnöksége alatt. Nehéz volt eldöntenie e sorok írójának, mi volt a fotóssátor csúcslátványa: Pánczél Zoltán tb. magyar konzul afrikai vadászképei, az egri Szerencsi Gábor vagy a kézdivásárhelyi tinifotós, Moldován Zsolt remek képei? Az ínycsiklandó illatok mellé képzelje oda az olvasó a baróti Csala Kürtje fúvószenekar színvonalas muzsikáját. Nem volt könnyű döntenie a zsűrinek, mely a fesztivál első és harmadik díját két zalánpataki csapatnak, a Szorgos kezeknek és a Vadászkonyhának, a második díjat a bukaresti Prietenii vînătorilor nevű, Milik Ottó-féle csoportnak ítélte oda. A fesztivált jelenlétével megtisztelte Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, számos hazai politikai és közéleti személyiség.