2.
Épülő új rend
Akik megjárták a Szovjetuniót, mint katonafoglyok, már előre látták, tudták, mi vár Magyarországra.
Édesapám baloldali érzelmû ember volt. Nem volt ő semmilyen pártnak a tagja, de a Szociáldemokrata Párt baloldali ágával rokonszenvezett. Mint parasztgyerek. Jászsági parasztgyerek volt, Jászjákóhalma községben született, és neki nagyon nagy dolog volt az, hogy elvégezhette az orvosi egyetemet. Jákóhalmán ő volt az első diplomás ember. És hát ő ismerte a szegénységet, elégedetlen is volt a társadalmi rendszerrel. S várta azt, ha a második világháborúnak vége lesz, itt majd egy jobb és igazságosabb világ fog jönni. Ez a meggyőződése csak addig tartott, amíg ki nem került az orosz frontra 1942-ben. És akkor ott látta, hogy a kommunizmus hány esztendeje után hogyan élnek, és hogyan nyilatkoznak az emberek, akikkel ő tudott beszélni a létező bolsevizmusról, akkor már gyanút fogott. Amikor véget ért a háború, és Rákosiék átvették a hatalmat, és a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokraták egyesítésével létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, akkor ő már világosan látta azt, hogy itt milyen rendszerről van szó, s többé már nem tudott hinni ennek. S ezt a meggyőződését adta át nekünk is a családban. Az első sokk akkor ért, amikor bátyámat, aki akkor katona volt, a katonai bíróság elé állították, mert meggyalázta nagyjaink, Rákosi, Sztálin és Lenin képét. Hát ez nem volt akármilyen kis dolog akkor, tulajdonképpen ki is végezhették volna őket, a lőteremben ki voltak függesztve nagyjaink képei, és két társával elkezdték azokat lövöldözni gumitölténnyel, hogy melyikük találja el ezeket egy bizonyos távolságból. Akkor gyorsan kinyomozták, hogy kik voltak a tettesek, vizsgálati fogságba kerültek, és hogyha ?53-ban nem bukik le Rákosi, akkor bizony nagyon súlyos ítélet várt volna rá és társaira. Már 13-14 éves koromban úgy éreztem, hogy amit nekünk tanítanak, az minden vonatkozásban hazugság. Az, hogy nincs Isten, hogy a világot csak anyagi törvényszerûség mozgatja, hogy a történelem azzal kezdődik, hogy 1945-ben felszabadult Magyarország, vagy hogy X esztendőben megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, vagy hogy mikor indult el Lenin a számûzetésből Pétervárra, hogy ezektől kezdődne az emberi történelem, és az emberi kultúrának ez egy új korszaka lenne, hát ebben már nem hittem, ösztönösen tiltakoztam ellene. (Lukácsy Huba, Nagykőrös)
A ,,minta?, az emberkínzás, az emberi értékek megalázásának a modellje adott volt. Csak át kellett venni, át kellett ültetni magyar környezetbe. És a harc, a tisztességtelen eszközökkel való harc elkezdődött. A ,,születő új rend? arca minden téren megmutatkozott.
Hegyeshalomnál leszálltak az amerikai katonák a hazatérőket szállító vonatról, s minden vagon előtt felsorakoztak velük szemben a magyar rendőrök. Komáromba jött egy delegáció, már akkor úgy nevezték őket, hogy PÜO, a Politikai Ügyek Osztálya. Rendőrség volt civilben, a belügyminiszter Rajk volt akkor. Elég az hozzá, hogy bevittek bennünket a komáromi Igmándi erődre. Ott olyan drámai jelenetek zajlottak le, hogy én azon csodálkozom, hogy a magyar történelemben, a közelmúlt történetében még ezt senki sem dolgozta fel. Csak egy példát mondok. Volt egy magyar hadnagy. Német felesége volt. És ez az ember, ez a hadnagy amputálva volt. És én fel tudom most mérni, mit jelentett ez akkor, mert sajnos nekem is volt egy balesetem 26 évvel ezelőtt, a jobb lábamat elveszítettem. Azt csinálták... És itt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy én nem vagyok semmilyen irányzat, sem antiszemitista, sem Afrika-ellenes, nekem az emberek mind a Jóisten teremtményei, hogy fekete, fehér vagy sárga, vagy akármi, zsidó, orosz, német, magyar, cseh vagy szlovák, mindegy. Viszont meg kell most állapítanom, hogy ott Igmándi előtt mindazok a személyek, akik velünk a legkegyetlenebb módon bántak, gyerekekre, nőkre, férfiakra - a rokkantakat sem vették ki ebből, egy alá tették az egészet - rárontottak, ezek mind egytől egyig az akkor alakult ávónak a zsidó fiatal tagjai voltak. Ezek egytől egyig ilyen csizmás fiatalemberek voltak. Én ezt nem tudom nem megtörténtté tenni. S azt szerettem volna, hogy ez ne történt volna meg, s ezt nem kellene elmondanom, felemlegetnem. Hogy ennek a hadnagynak, aki jobb vagy bal lábára amputálva volt, az udvaron bokáig érő sárban a két mankót kiütötték a kezéből, és a sárban csúszva kellett ennek az embernek mennie. Én nem tudom, hogy mennyire lépte túl az emberi jogoknak a minimumát akkor ez a cselekedet, de mindenképpen embertelen és kegyetlen volt, az biztos. Engem, több mint valószínû, azért tartóztattak le, mert a feleségemmel mentem. Ezt a szerencsétlen katonatisztet ugyancsak azért verték úgy, mert a felesége szintén mellette volt. (Sass István, Liege)
S akkor ez a ?46-tól ?56-ig tartó évtized mindent tönkretett. A vallást gyökeresen kiirtották az országból, durvául felszámolták a szerzetesrendeket, az egyháznak a mûködési területét teljesen beszûkítették, ellenőrzés alá vonták. A magántulajdon felszámolása, az államosítás akkor történt meg. A magántulajdon átment állami tulajdonba, s minden olyan embert, akinek magántulajdona volt, akár mezőgazdasági vagy ipari, mint ellenséget tartották számon. Súlyos büntetéseket szabtak ki emberekre, s ez az évtized teljesen szétverte Magyarországot. A legnagyobb kárt erkölcsileg okozták, nem is annyira gazdaságilag. Ha a szocializmusnak az egész időszakát vesszük, a gazdasági lemaradás csak negyvenéves a normálisan fejlődő országokhoz képest, de az erkölcsi kár sokkal nagyobb. Sokkal mélyebben belenyúltak az ember lelkébe, sokkal mélyebben elcsavarták az ember lelkét. Nos, ezek az események, ez a tíz év vezetett a robbanáshoz. (Lechner Ferenc, Szombathely)
Én azt mondtam, hogy a kommunisták Magyarországon elsősorban a hitet, a szeretetet és az őszinteséget semmisítették meg, igyekeztek megsemmisíteni. (M. N., Kőszeg)
Úgy nézett ki, a népmozgalom békés úton a maga szellemi hatásával politikai mozgalommá érik, s pár év alatt meghódítja az egész magyar társadalmat. 43-ban mi egy óriási haladást értünk el az egész szervezkedésben, akkor a háború rájött, s mindenkinél, még a nyilasoknál is jobban minket ütött ki a nyeregből az új rendszer, mert tudták, hogy mi voltunk az egyetlen veszedelmes ellenfél az egész marxista világnak, az egész kommunista világnak. ?56-ban éledt fel ez az egész szellemiség, s megint leverték a Nyugat asszisztenciája mellett. (Püski Sándor)
Gazda József