Sport: Hej, nagyajtai ­aranycsapat

2006. február 20., hétfő, Archívum 2003–2007

A szép múlt felidézésére készülnek fociberkekben Nagyajtán. A fiatalok a polgármesteri hivatal támogatására is számítva tervezik, hogy újraalakítják a Hargita labdarúgócsapatát.
A nagyajtai futballéletben 1940-ben kezdődött minden. Ebben az esztendőben történt, hogy az áldott emlékezetû sportemberek: Kuttlik Rudolf és Moyses Frigyes részt vettek egy játékvezetői tanfolyamon Sepsiszentgyörgyön. Miután mindketten sikeresen letették a játékvezetői ,,érettségit?, Nagyajtán valósággal beoltották a fiatalságot futballal, az ifjú nemzedék foci iránti érdeklődése nem is maradt el. A csapat a szomszéd falvak segítségével verbuválódott, és egymás után jöttek a meccsek. Az első nagyajtai mérkőzést 1946-ban említi Kuttlik Rudolf sportkrónikája: ekkor vívták az örök rivális Középajta csapatával az első rangadót. A régi jó öregek szerint akkoriban még nem volt kimért pálya, hanem a füves rét adta lehetőségek és méretek szerint játszottak. A játékosok a vállukon hozták a kapukat, amelyek két-két fenyőfa rúdból és a felső végükön kihúzott kötélből álltak. Akkoriban Nagyajtán nagyon sok tímár és cipész mesterember volt, az ő remek kézügyességüknek köszönhetően már akkor igazi focicsukát húzhattak lábukra a nagyajtai futballisták. ,,Van dresszünk, labdánk is lesz vasárnapra? - adta hírül 1949 áprilisában a Nagyajtai Sport hasábjain Kuttlik Rudolf, kimondatlanul is érzékeltetve a kor anyagi helyzetét, de a hatalmas lelkesedést is.
1957-ig alkalmi mérkőzéseket játszott a nagyajtai csapat. Kuttlik Rudolf szervezőképességének köszönetően minden vasárnap voltak meccsek, amelyek a kor tanúi szerint csak úgy, ,,döngbe mentek?, azaz barátságosak voltak; a prémium pedig abból állt, hogy a vesztes megveregette a győztes vállát, esetleg ő fizette a második fröccsöt, aztán a legények hazafelé tartottak, mert hétfőn korán reggel munkába kellett menni. Ezek az alkalmi mérkőzések viszont kiváló lehetőséget nyújtottak arra, hogy Rudi bácsi kialakítsa a nagyajtai aranycsapat magját; merthogy ilyen is volt ám az erdővidéki községben.
1957-ben az akkor még alakulóban levő csapat benevezett a Sepsi rajoni másodosztályú bajnokságba, amelyet ve­retlenül nyert, jogot szerezve a rajoni első osztályban való szereplésre. Ekkor vette fel a Nagyajtai Hargita nevet a csapat, amely tehetséges játékosokból újjászervezve 1958-59-ben megnyerte a rajoni első osztályú bajnokságot. Az együttes azért is érdemelte ki az aranycsapat címet, mert a bajnokság végén, 1959. július 13-i számában ezt a sorrendet röpítette világgá a Nagyajtai Sport:
1. Nagyajta 22 12 6 4 46-15 30
2. Angyalos 22 14 0 8 48-24 28
3. Barót 21 12 3 6 48-21 27
A nagy rivális Barót utolsó mérkőzésétől függetlenül a Hargita bajnok volt. Ez volt az aranycsapat: Pózna II. Gyula-Kóródi István, Viorel Sibianu, Kovács Mihály-Fazakas I. Lajos, Fazakas II. Árpád-Pózna I. Mihály, Toók Áron, Andrássy I. Csaba, Benkő Árpád, Bíró Imre.
Anyagi fedezet hiányában a csapat nem tudott feljebb lépni, a megyeközi bajnokságba, ezért Barót kérésére 3000 lej fejében átadták helyüket a riválisnak, a pénzt pedig takarék­pénztárban helyezték el, hadd fiaddzék új felszerelésre. Azonban, mint mindig és mindenütt, akkoriban is volt ,,jóakaró?, aki a nagyajtaiak elmondása szerint az ,,üzletért? feljelentette az együttest a megyei sporttanácsnál. Bizottság szállt ki, és elkobozta a 3000 lejt, a csapatvezető Kuttlik Rudolf két-, a klubelnök Benedek Lajos másfél éves eltiltást kapott, a csapatot pedig 6 fordulóra felfüggesztették.
Az elkövetkező évtizedekben Nagyajta csapata a rajoni, később a megyei bajnokság élmezőnyébe tartozott. Olyan játékosok kerültek ki soraiból, mint a C-osztályos brassói Metrom, majd a sepsiszentgyeörgyi Textil kapuját védő Pózna II. Gyula, a Barótot és a Metromot erősítő Andrássy I. Csaba, a Bârlad és Galac B-osztályos csapataiban is játszó Halmágyi László, a harmadik vonalban megkapasz­kodó Barót és a brassói ITB gárdáját erősítő Lukács Béla, valamint a sepsiszentgyörgyi IMASA-ban játszó Marosi Imre és Bartha György, illetve a szintén sepsiszentgyörgyi IMP-t egykor erősítő Baló Gábor. Az évtizedek során a legtöbb gólt, több mint 150-et Lukács Béla szerezte Nagyajta javára, a legtöbbször, több mint 600-szor pedig Orbán János öltötte magára a Hargita mezét.
Mint minden várostól távol eső falut, Nagyajtát is ne­gatívan érintette az iparosítás. A fiatalok városra költöztek, a csapat kiesett a megyei első, azaz a D-osztályból, majd a megyei másodosztályban töltött egy évet, három éve pedig minden összeomlott, a nagyajtai futballcsapat feloszlott. Az otthon maradt fiatalság azonban reménykedve néz a jövő elé, szeretné újraindítani a futballéletet, amelyben a polgármesteri hivatal hathatós támogatást vállalt. És még hányan óhajtanák ugyanezt a mai öregek, az egykori fiatal játékosok és szurkolók táborából. Nosza, rajta!
Benkő Levente Árpád
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép