Az idősebbek a negyvenhatos szárazságra hivatkoztak, amikor diónyira nőtt a pityóka, s 5000 lej volt egy kiló kukoricaliszt, és ma sem feledhetik, hogy mégis milyen jóízű volt a frissen kisült árpacipó.
Nulla haszon
Válogatás Bartháéknál
A Bartha-porta elől szép kilátás nyílik a Feketeügy lapályára. A domb nem más, mint a folyó magas terasza, azon trónol a kálvinista templom messze látszó harangtornya. Valóban, olyan magas, hogy a felső-háromszéki műútról, még a Várhegyi-domb fölött is látni kupolás tornyát, s a tetejében ékeskedő betlehemi csillagot. Bartha István udvarán pityókát válogatnak, derűs a hangulat, teljében a kaláka, ott vannak a segíteni akaró szomszédok is. Ha a lécfalvi határ nem a krumplitermelés Mekkája, akkor vajon melyik lehet ezen a környéken? Kimosott csernozjom talajához, ha istállótrágya is jut, az Isten ad esőt (amiből az idei termés csupán két alkalommal részesült), a többit a kétkezi munka, a szorgalom és a szűkös pénz egésszé alakítja. Bartháéknál kisméretű de eszesen megépített válogatógép zúgott az udvaron: külön ömlött róla a tyúktojásnál nagyobb gumó a rácsozaton át, külön csúszdán az apró, disznónak való s vele együtt a földdarabkák. Tíz éve vásárolták Sárfalváról, egy mosógép elektromos motorja működteti.
— Húsz hektáron dolgozunk Zoltán öcsémmel — mondja a gazda —, de ha így megy, a pityókázást le kell apasztani. Gépeink vannak, amit lehet, önerőből megoldunk, de a mai árak mellett úgy néz ki, hogy nullára jövünk ki. Akkor mi a haszna ennek az emberfeletti munkának? Mi haszna, hogy itt izzadunk? Szép ez a fehér pityóka, ez a vörös is. Jó fajta vetőmagkrumplit tettem a földbe. A mai napig még egy felvásárló sem tette a lábát a faluba. Hogy tudja odaadni az ember ezt az alapélelmiszert 35—40 baniért a felvásárlóként leselkedő nagyborosnyói cigányoknak?! Az idén több kalászost tettünk, de a búzának is olyan alacsony egyelőre az ára, hogy tartjuk. Potomért nem akarjuk odaadni senkinek. Sajnos, a pityókában nem látok reményt. Hogy meddig tart még ez az áldatlan helyzet, csak a Fennvaló tudja...
Nem akartuk elkeseríteni a szüretelőket, de a faluban ránk kérdeztek, mert a tévében hallották, és lapban is olvasták, hogy jövőben megszünteti az állam a támogatásokat: nos, akkor mi lesz? ,,Ez a hír nagyon lehangoló, ugyanis van Lécfalván még éppen elég gond. Isten mentsen, hogy a bérlők visszamondják földjeinket, mert a határ nagyobb részét most még bérben művelik, de ha ezek felmondanak, lesz annyi ugar a falu határában, hogy a világ csodájára jár!" Lécfalva másfajta gondjait is igyekeztünk feltárni.
Hol a gordiuszi csomó?
Hol fog harapni majd jövőben a jószág? Ez a mindennapos kérdés tartja sakkban a lakosságot, mert a 247-es földtörvény, mint mondották, beteheti az ajtót a falu közeli legelőjének.
A kérdés ott nyom legtöbbet a latban, ahol életfeltétel a marhatartás, ahol mindennapi eledel a tej, ahol még pénzt is hoz az állat a konyhára, ha fizet a feldolgozó. A borosnyói tanács tulajdonában kb. félszáz hektárnyi olyan legelő van a Feketeügy régi árterületén, amit ebben az évben is legelőként használt a falu. Érdeklődésünkre Kertész Barna, aki a falut képviseli a községi tanácsban, elmondta, hogy a 247-es földtörvény értelmében ezt a területet ki fogják mérni többnyire helybeli és a faluhoz kötődő egykori tulajdonosoknak, s így a szó legszorosabb értelmében veszélyben forog a falu tehénlegelője, amelyen jelenleg közel száz tejelőmarha él.
Rosszul hangzik, hogy veszélyben a legelő, tudjuk, de az a remény táplálja az állattartó gazdákat, hogy akiknek ezt a területet ki fogják parcellázni — köztük szintén szarvasmarhatartók —, szerződéses alapon visszahagyják legelőnek, kiegyeznek velük. Ehhez szükség lenne a terület teljes vagy részleges tagosítására, úgy oldódhatna meg Lécfalva legnagyobb gondja. Van is rá példa, a helybeli református egyháznak kimértek a közeli övezetben egy tízhektáros legelőterületet, amelyen helybeli gazdák tehenei legelnek bér ellenében. Egyébként jó minőségű a Rét és Májorkert térsége, szántóterületként is lehetne használni. Eső hiányában eléggé gyenge volt az idén a legelő, bár tavasszal műtrágyát is szórtak a gyepre, és sikerült meghúzni a vonalat, ameddig a juhsereg járhat, ami, tudjuk, nem könnyű dolog. A faluképviselő elmondta, ennyi földtörvény után érthető, hogy szűkösen állnak legelővel, ugyanis az első osztások alkalmával olyan személyek-családok jutottak földterülethez a határban, akiknek ott soha földjük nem volt, Lécfalvához sem kötődnek. Sajnos, e közel két évtizedes állapot csak peres úton rendezhető. Nos, a székelynek a múltban is, a jelenben is éppen elég baja volt a törvényszékkel, bíróságokkal. Ez nehezen járható út, fárasztó és pénzigényes. Tetemes kiterjedésű távoli erdei legelőterületekkel bír Nagyborosnyó község Bodzavám vidékén, a Hammason és a maksai Csoboton, aminek legnagyobb része lécfalvi birtok volt. Ha majd a faluközeli legelőket kimérik, az erdei legelőkre kerül majd a sor, de ez a tetemes vagyon ma semmit nem hoz a lécfalviak zsebébe.
Az élet kedvet csihol
Kertész Barna elmondta, hogy a fogyó esztendő eléggé szegényesnek mutatkozik a falu előrehaladása s az anyagiak tekintetében. Már-már csak a költségvetés-kiegészítésben reménykedhetnek. S mert ígéretet kaptak, folytatják a felújított kultúrotthon udvarának kerítését. Igen jól tette a tanács, hogy az idei költségvetésből 3000 lejt lehívott a lécfalvi templom tetőzetének javítására, ami életveszélyesen megromlott, a mennyezet omladozik, s az istentiszteleteket már régebb a parókia egyik termében tartják. Pályázat útján a színjátszó csoport és az egyház kapott 1000—1000 lejt. Előbbi hangtechnikai felszerelést vásárolt, utóbbi törleszteni tudta folyó kiadásait. Lécfalván a polgári falu és a templom egy, nem húznak, nem húzhatnak határt ugyanazon lakóközösségben a kettő között. Rácsodálkoztunk arra, hogy amikor más falvakban lakat lóg a szépen kijavított és rendezett kultúrotthonokon, Lécfalván pezsgő művelődési élet tölti be a mindennapokat. A felnőtt színjátszók Devecseri László Hárman egy szoknyában című színművét tanulták be, legutóbb a cofalvi falunapokon léptek fel. Gyerekszínjátszó kör is működik, mintegy utánpótlásként. Falunapokon felléptek a gyerekek is, kevéske jövedelmükből az iskolát szépítették. Ismeretség útján tantermi bútorzatot kaptak Finnországból, felújították az osztálytermek csempekályháit, elegendő tűzifával várják a hideget, s a Nemere szelet, mely kegyetlenül süvít télen a falu fölött. Az életet, az élni akarást a válság nem tudja megállítani, s mint mondták, az élet életkedvet is csihol a mindennapok megéléséhez. Van közösségi ház, új tévékészüléket vásároltak, működik az internet, Lécfalva világközelben áll még akkor is, ha jellegzetes falusi életét éli majdnem úgy, mint valaha régen. Kertész Barna egyébként a helybeli I—IV. osztályos iskola tanítója, tizenkilenc nebulót egymaga oktat egyetlen osztályban, sikerült megszerezni számukra a szükséges tankönyveket. Tizennégy kisgyerek jár az óvodába, s miként mondta, jövőre mindkét tanodában enyhe növekedésre számítanak.
Lehet-e fél gőzzel?
Ezt kérdeztük a helybeli lelkipásztortól.
Incze Hunor: Erős hittel könnyebb!
— Eddig is szerényen, valóban takaréklángon élt a lécfalvi egyház, mert lélekszámában megapadt — tájékoztatott t. Incze Hunor. — Örömmel mondom, hogy teljesen felújíttattuk a templom tetőzetét, megerősítettük és részben újjáépült az egyik tűzfal. Kiváló gelencei mesterek végezték a közel 40 000 lejes munkát. Ikafalváról vásárolt tizenkétezer cseréppel pótoltuk a régieket, melyek közt találtunk egy olyat is, amelyen az 1794-es évszám volt olvasható. Tizennégy köbméternyi léc és három köbméternyi gerendának való faanyaggal kellett kicserélni a szarufák meg a lécezet egy részét. Régi pénzben 70 millió lej adomány gyűlt be híveimtől, sokat nyomott a latban a kaláka. Hála Istennek befejeztük, adósságunk nincs, de terveink-álmaink bőven. A templom külső-belső javításával, falainak esetleges megerősítésével, az álmennyezet újraépítésével, a pádimentum kicserélésével és a padok részleges javításával kellene folytatnunk 2010-től. Tudom, nem kis feladat, de amit a régiek megépítettek, nekünk, híveimnek meg kell őriznünk! Ez teljes belső felújítást jelent. Ki kell még egészíteni az esővízcsatornákat, az épület fala körös-körül most is ázik, erre megvan a külön építészeti orvosság. Mivel pénzügyi hátterünk szinte láthatatlan, önerőből nem futja, húzódik az álom, a bagariát összehúzva élünk, és lépegetünk aprókat.
A fiatal tiszteletesnek alkalma nyílik bizonyítani. Valóban végvári helyzetben van történelmi patinákkal tűzdelt háromszéki talajon. Most 375 egyháztag lelkét kell gondoznia, tartani bennük a reményt, a hitet a harangtorony homlokán olvasható sorok szellemében: Erős torony az Úrnak neve. Mintha kissé jobbra fordult volna Lécfalván a demográfiai növekedés, van akiért küzdeni és törekedni, mert tavaly kettővel többet kereszteltek, mint ahányat eltemettek. Az égiek nem mindig úgy alakulnak, ahogyan elképzelnénk: Incze lelkész idén már hat személynek írta be nevét a halottas anyakönyvbe, összeadott egy fiatal párt és megkeresztelt három újszülöttet. ,,No, de még csak szeptembert ír a naptár, állunk elébe egy negyedév kihívásainak!" — mondta. Nincs még a lécfalvi eklézsiának testvér gyülekezete, most próbálják felvenni a kapcsolatot a magyarországi Sáregres egyházával, de készséggel állnak elébe minden más istenes és baráti egyházi kapcsolati kihívásnak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
