Riport: Böjtelő Oltszemen

2006. február 22., szerda, Archívum 2003–2007

A böjt tulajdonképpen minden keresztény ember számára fontos kellene hogy legyen. Lényegét sok protestáns ember is magáévá teszi. Oltszem nem egy túlsúlyban katolikus lelkekből álló település, közel félezer kálvinista hiten élő lakik ebben a faluban. A legutolsó népszámlálás alkalmával 125-en vallották magukat római katolikusnak. Havonta szentmisét hallgatnak a helybeli református gyülekezet imatermében a málnásfürdői mater plébánosától. Nem is egy magamutogató falu Oltszem. Szerény, egyszerû lakói megelégednek a becsülettel kiharcolt kenyérdarabbal. Nem is akarnak ők önállósulni - voltak azok is valaha -, hálásak a bodoki önkormányzat bábáskodásáért, legalábbis így hangzott el az egyik kávézóban, ahol egy kis rum mellett a legigazabbat meri kimondani az oltszemi földmûvelő ember. Elfogadjuk azt, amit kapunk - mondták. Iskola helyett új iskolát is építettek nekünk, az ár sodorta híd helyett most kovácsolják az újat.
Alszik a mező, ébren a falu
- Alszik, alszik, mit csináljon? Pihenni kell a földnek. Mi azonban keveset pihenünk. Itthon ad éppen elég munkát az állatállomány: disznók és a tucatnyi szarvasmarha. Erről manapság nem lehet lemondani. Itt még trágyázni sem nagyon kell, mert azt az ősszel kihordtuk, és már bele van szántva az akkor felforgatott barázdákba - mondja Szakács Ferenc, aki régebb mentős sofőr volt Szentgyörgyön. - Itt most még egy darabig csend van? Olyan farsangi csend?
Nem így a Malom utcában. A helybeliek örömére és a fagy ellenére teljes gőzzel dolgoztak az új hídon. Írtunk arról, hogy az utolsó nagy árvíz elsodorta azt a hidat, amelyen az Olt bal oldalán levő mezőre lehetett átjutni, nemcsak azok számára, akiknek ott kaszálójuk-földjük, erdőrészük van, hanem azoknak az idegeneknek is, akik távoli tájakról keresik fel a két gyógyborvizet: a Bagoly- és a Sós-forrást. A munkálatokra a pénzt az országos árvízkárok felszámolására szolgáló összegből igényelte a bodoki polgármester, Fodor István. Sok harc és vita után egy segesvári hídépítő cég, a Multi Art munkálkodik itt, kemény tölgyfából készül az átjáró.
Csend honol az új iskolaépület tájékán. Ide költözik át a tavasszal vagy nyár elején az I-IV. osztály, amelynek két éve a kisegítő iskola biztosít osztálytermet. Egyelőre gazdasági meggondolásból lemondtak a költözésről, a villanyárammal való fûtést jobb a jövőre hagyni, avagy változtatni rajta - tudtuk meg az önkormányzatnál. Pontosan azt sem tudni, hogy mi lesz a sorsuk az oltszemi V-VIII. osztályos tanulóknak, ha beköszönt a kvótarendszer. Most zömében a málnási Tőkés József Általános Iskola tanulói.
Ha őszinte szót akar hallani a riporter, be kell ülnie egy bárba-kocsmába is. A Diményi Vigadó azonban nem kocsma. Most szinte üres, ám ott találjuk tulajdonosát, ifj. Dimény Árpádot. Rég az ideje, hogy szólni akartunk róla, hisz példaképe annak, hogy egyik barátjával társulva miként fordult a szülőfalu felé. Tavaly ősszel szolgáltatóegységet létesített a falu szívében, melyben gumiklinika, asztalosmûhely mûködik, s ha megindul a turistaforgalom, meg akarják mutatni, milyen az igazi helyi kürtőskalács. Kibérelte a központi szövetkezeti kocsmát: neve Székely Csárda. Úgy tervezik, hogy a nyár folyamán hagyományos székely és román ételeket kínál majd a turistáknak, az itt áthaladóknak. Dimény Árpádnak régi álma egy panzió. Oltszemi házát is így alakította? csak még messze van a messze. Lenne is, amit mutogatni Oltszemen és környékén a vendégeknek. Szerinte az álmok beteljesülnek. A Vigadóban tartják idén a nők napját. Jó menü lesz, zene, s nem marad el a tiszteletes áldása sem.
Törlesztés a közösség számára
Eddigi oltszemi kiszállásaink alkalmával kevés lehetőség adódott, hogy rápillantsunk a helybeli református közösség életére. Fel is rótták ezt, mondván, hogy az egyházi élet túlnyomórészt a faluközösség élete is. Azzal a céllal kerestük meg most t. Egyed Sándor református lelkipásztort, aki egyben a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium vallásoktató lelkésze, hogy beszéljen a gyülekezet életéről. Egyed tiszteletes éppen tíz esztendeje pásztorolja ezt a közösséget, s elmondta, meglepetés volt számára, amikor a presbiterek közössége egy kis megemlékező ünnepséget is rendezett az alkalomra. Szavalatok hangzottak el, virágokat kapott. Gondnokuk Rápolti Mózes. Hamar elsuhant egy évtized. Tíz éve annak is, hogy a Református Kollégium vallás­tanára. Oltszem volt az első szolgálati helye, itt kötötte ki hajóját.
- Milyen vagyonnal bír ez a közösség?
- Tulajdonunkban van minden föld- és erdővagyon, amit valaha bírt az egyházközség, amit telekkönyvvel tudtunk igazolni. Van 8 hektár kaszálónk, valamennyi szántó, 25,5 hektárnyi erdőnk a Hetven gazda nevû rész mellett. Sajnos, erdőnket nem ott kaptuk vissza, ahol az volt. A régit letarolták a múltban, helyette egy olyan fiatal erdőt kaptunk, amely csak tíz év múlva fog hasznot hajtani. Tudunk azonban ebből is nyerni annyi tûzifát, amennyi a parókia, a templom, az imaterem fûtéséhez elegendő. A szántó és a kaszáló árendába van kiadva. Ennek hozadéka annyi, amennyit a presbitérium az árak alakulása folytán meghatároz, de ebbe még az időjárás is beleszól. Sokat nem kapunk érte. Itt jegyzem meg, hogy a kultúr­otthont is visszakaptuk a hozzá járó telekrésszel. Az ingatlant ugyanis az egyház építette.
Az oltszemi egyháznak egyetlen magyarországi testvéregyháza van, a miskolc-tetemvári deszkatemplomi gyülekezet. Mûködő, de nem pezsgő - mondta a lelkész -, ugyanis a tetemváriaknak három idevaló testvérgyülekezetük van, és az erő, az idő felaprózódik. Egyben a mikó­újfalusiaknak is testvérgyülekezete, s éppen most segítettek nekik parókiát vásárolni. Tervezik, hogy ebben az esztendőben ellátogatnak a tetemváriakhoz. A lelkész elmondta azt is, hogy megélénkült a gyülekezeti élet. Csoportos családi bibliaórákat óhajtott a gyülekezet, esténként egy-egy háznál gyûlnek össze vallásos megbeszélésekre. Ötletekből kifogyhatatlanok a nők, nélkülük nehéz lenne elképzelni egy egyházi rendezvényt. Az elmúlt szombaton náluk tartotta farsangi ünnepségét az egyházmegyei IKE.
- Milyen az ingatlanok állaga?
- Mint minden régi gyülekezeté. A parókia is, a templom is már nagyon öreg. 2006-ban mindenképpen fel kellene újítanunk a kultúrház, az imaház és a parókia épületének a tetőzetét. Ez halaszthatatlan munka. Erre van egy kevés anyagi alapunk is, nem elég, de meg lehet vele kezdeni a munkát. A jövőben majd a melléképületek is sorra fognak kerülni.
Hősi emlékmû Oltszem áldozatainak
Fodor István bodoki polgármester egy darabka területet kért az oltszemi egyháztól, a kultúrotthon előtti telek főútra rúgó sarkából, hogy oda egy hősi emlékmûvet állíttasson, legyen az a mindenkori magyar történelmi megmlékezések, koszorúzások színhelye. Egy időben tartózkodó álláspontra helyezkedett a presbitérium, később változtak a kedélyek, s végül is: papíron a beleegyezés. A polgármester kissé neheztelt is, mondván: minden falu törekszik egy hősi emlékmûre, csak Oltszem nem! Milyen emberek ezek? Nem nekik kell megépíteniük, én ajánlottam fel! Az emlékmû megépítésére csakis a tavasz vagy a nyár ad alkalmat. Fodor István azon gondolkozik, miként lehetne összehozni egy ünnepséget, mely az iskola avatását, az emlékmû felszentelését, az új híd forgalomba vételét fogná egy csokorba egy falunap keretében, ugyanis Oltsze­men még soha nem rendeztek falunapot.
- Túl a sajtóban megjelent vitán, úgy látszik, mégiscsak lesz hősi emlékmûve Oltszemnek?
- Igen - erősíti meg a lelkész. - Az év elején itt járt a polgármes­ter egy tervező szakember társaságában, kijelöltük a területet, fel is mérték. Úgy értettem, hogy szakemberrel tervezteti meg az emlékmûvet egy szép kis park ölelésében. Nekünk ugyan megvan a templomban a két világháború helyi hőseinek a névsora, de ezen az emlékmûvön, gondolom, ott lesz a magyar történelem minden eseményének az évszáma.
Szûkölködők nagymértékben
Mondogatja az oltszemi lelkész, hogy mindhiába győzedelmeskedik a modern kor, az embereknek, gyermekeknek, ifjaknak és időseknek egyre több szükségük van a lelki gondozásra.
- Tíz év elég volt arra, hogy megismerjük lelkészünket. Én is ott vagyok azok között, akik igényeltük a családi bibliaórát. Ma este például nálam gyûlünk egybe egy csendes alkalomra - kezdtük beszélgetésünket Fazakas Istvánné Czintos Rozália nyugalmazott tanítónővel.
- 1949-ben a székelyudvar­helyi református tanítónőképző végzettjeként nagy reményekkel indultam az életnek. Kálnokon kezdtem. Ott leépítették a felső tagozatot. Tanítottam Angyaloson, Mikóújfaluban. De jött a kollektivizálás, a lázadás. A verifikálás alkalmával, társadalmi eredetem miatt, kitettek állásomból, apósomat, Fazakas Gergelyt Gidófal­váról kiemelték, és elvitték a Duna-csatornához. Ott is halt meg? 1953-ban sikerült hazahozni. Hazajöttem szüleimhez Oltszemre. Sikerült férjemmel együtt állást kapni előbb a bodoki borvíznél, utána a málná­sinál. Könyvelő voltam. Aztán Drago? elvtárs egyszerûen átrakott a likőrgyárhoz egységfelelősnek. Onnan jöttem nyugdíjba 1984-ben. Ennyi az én állami munkaidőm. 21 évre kapok nyugdíjat. Közben a kollektív gazdaságban is dolgoztam öt évet, de munkanapra. Azt nem számították bele a nyugdíjamba, mert nem voltam kollektívtag. Három gyerekem van. Biztatnak, hogy írjam meg életem kálváriáját. Gondolkozom rajta. Jó gyermekeim vannak. Sokat látogatnak. Az itthoni munkára segítséget kell hogy fogadjak, mert a kerti munka nekem már nehéz.
Hát ennyi, dióhéjban. Be sokan élnek még ebben a megyében, akiknek meg kellene írniuk a dicső ,,átmeneti? korszak eseményeit, saját emlékeiket.
Rózsika tanító néni szomorúbb emléksebeit begyógyította az idő. Ami lassan gyógyul, arra kell a lelki gyógyír: a bibliaóra, az újság, a tévé emészthető mûsorai, gyermekeinek biztató szavai.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-02-22: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Torino, 2006