Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. február 25., szombat, Archívum 2003–2007

3.
Az országot - akárcsak a nagy példaadó országot, a Szovjetuniót - drótkerítéssel, ,,mûszaki? aknazárral vették körül. Innen se ki, se be! Még a madárnak sem! Elzárni a levegőt, ledönteni a kilátótornyokat, s a levegőtlenségbe, kilátástalanságba fullasztani a népet, nemzetet. A mozgásszabadság korlátozása nem csak kifelé, befelé is - ez csak nyers megfogalmazás. Elszakítani az apát a fiútól, a testvért a testvértől, a rokonokat, bará­tokat egymástól, ez volt a rendszer célja. Szétzúzni a közösségeket, fellazítani, lerombolni az emberi kötelékeket, s ezzel tenni mindenkit kiszolgáltatottá.
Rengeteg elhárító tiszt volt beépítve, akikről csak később derült ki, hogy adták az információt mindenről, amit tudtak. És a faluban bármi történt, a kocsmában akármiről beszélgettek, tudtak mindent, mindent. Még azt is, hogy hol van tollfosztás vagy bármi. Úgy nem lehetett abban a faluban semmit sem tenni, hogy erről ne tudtak volna. Általában ezek a beépített emberek - ezek vagy a kocsmáros, vagy a postás, akik nap mint nap találkoztak emberekkel, azok adták az információt. (Király György, Peresznye)
Az új hatalom különösen a gyökerekre, érzésekre, a múlthoz, a régi rendszerhez és annak intézményeihez való kötődésekre figyelt. A legnagyobb közönyösséggel taszítottak embereket a sárba, nincstelenségbe, a kilátástalanságba. Aki tegnap valaki volt, tisztviselő, katona, pap, kántor, birtokos, kereskedő, vállalkozó vagy akár csak népnevelő, úgymond: szociális munkás, az egyben ellenség lett. Kiirtásra, testi és lelki megalázásra, ha kell, a kifosztottság, a nincstelenség nyomorúságára, kilátástalanságára ítéltetett. Munkás életek mentek tönkre. A haza szeretete, az érte való küzdelmek, megpróbáltatások, a frontokon átélt szenvedések mit sem számítottak. Sőt: hogy szeretted a hazádat, érte éltél, érte haltál (volna meg), bûnöddé lett.
Édesapám csendőrtiszt volt, Zalaegerszegen volt parancsnok, s mint alezredes ment nyugdíjba, még mielőtt a németek elfoglalták az országot, mert nem akart velük kollaborálni. És akkor fölkerültünk Pestre, és Pesten aztán nemsokára jött a háború, ostrom, pincelakás, édesapám elveszítette minden egzisztenciáját. Ahogy bejöttek az oroszok, nyugdíjat nem kapott mint csendőrtiszt, és nem volt keresete, nem volt jövedelme. Mindenfélével foglalkozott. Likőrt is gyártott, édesanyám meg varrt, így próbálták a család megélhetését biztosítani. (Dános Tamásné Ágoston Mária, Budapest - Genf)
Székesfehérvárott igen jó­mód­ban, jó anyagi körülmények között éltünk, az akkori kornak megfelelően. Apám három nyelven, a magyaron kívül horvátul meg németül anyanyelvi szinten beszélt. Részt vett az első világháborúban, s végigszolgálta a második világháborút is, s 1945. december 31-én ment nyugdíjba. A lakunk Fehérváron a front átvonulásakor tönkrement, s apám az elsők között volt, akiknek a nyugdíj folyósítását megszüntették, nyugdíjat nem kapott, nyugdíjas korában már elhelyezkedni nem tudott? A negyvenes éveknek a végén meg az ötvenes éveknek az elején nagyon sanyarú körülmények között éltünk, tengettük egyik napról a másikra magunkat, iszonyatos körülmények között. Tulajdonképpen ezek alapozták meg a világképemet. (Lechner Ferenc, Szombathely)
A hatalomátvétel a kommunistákra jellemző, tőlük megszokott módon történt.
Megnyerték hamisításokkal a választást a kommunisták, s aztán jött a terror szovjet mintára. Nagyon sok ember veszítette el az állását. Nagyon sok tehetséges tudóst, komoly pozícióban cselekvő embert menesztettek. Neveket nem említek, de például a családunkból mindenkit. Az édesanyám testvé­rét négy évre börtönbe zárták, agyonkínozták, mert ő pilótatiszt volt. Akkor nem kellett sok, hogy az embereket elvigyék. (Dános Tamásné Ágoston Mária, Budapest - Genf)
Az a rengeteg hazugság, amit az iskolákban tanítottak. Titkolni kellett, hogy ki vagy, meg kellett tagadni a múltunkat, meg kellett tagadni a magyarságunkat. Titkolni kellett a vallásunkat, és? és azt a sok butaságot, amit tanítottak, elhinni. (Dános Tamásné Ágoston Mária, Budapest - Genf)
A hatalomgyakorlásnak, a nép, a nemzet letörésének tájainkon soha nem látott - szovjet mintára épülő - módszereit alakították ki.
A bolsevista rendszereknek a legeslegnagyobb bûne az volt, hogy ők speciel a saját népüket irtották. Ez ezeken a rendszereken kívül nem is tudom, hogy valahol előfordult-e a világban. Az oroszok az orosz népet, a kínaiak a kínai népet irtották. A kommunista rendszerben 62 millió áldozatot végeznek ki, hajtanak halálba. Ott volt Vietnam, ott is vagy másfél millió embert agyonvertek, Kambodzsa, ugyancsak kétmillió ember a kommunizmus áldozata lett, és Kelet-Európában is hullottak az emberek, a fejek, nem csak itt, Magyarországon, egész Kelet-Európában. (Zahorán Sándor, Budapest)
Éltetni kellett a Szovjetuniót és a vörös csillagot. Hol ez tûnt el, hol az tûnt el. Nem volt gondolatszabadság. Ha valaki egy akármilyen megjegyzést tett, ha egy rosszindulatú ember meghallotta, feljelentették, és már vitték. Egy olyan terror volt, amitől az emberek, mindenki félt. Egy nagy félelemben élt az egész ország... (Dános Tamásné Ágoston Mária, Budapest - Genf)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-02-25: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Torino, 2006