
Minden pad, amelyre leül az ember, hacsak pár pillantra is, sziget a rohanó időben. Ha beszélni tudnának a padok?
*
Hosszú éveken keresztül, amikor szülővárosomban, Brassóban jártam, a ,,mi emberünket? (ahogy gyermekeimmel elneveztük) mindig ott találtam a központi parkban, a sakkozók között egy padon. Viharvert kabátban, micisapkában, kitaposott bakancsban várta, hogy valaki partner nélkül maradjon. Amikor eljött az a pillanat, kezében a sakkfigurák életre keltek, egy nagy játékos szenvedélyével és egy gyermek rajongásával vetette magát a küzdelembe. A költőket juttatta eszembe, akik azt is érzik, amit más nem. Vibrált a levegő körülötte. Rendszerint nyert. Amikor delet harangoztak, a nyakkendős úriemberek, kalapos bácsikák elindultak haza. Várta őket az ebéd? a család.
A ,,mi emberünk? ott maradt kettesben a? paddal. Mûanyag zacskójából kivett egy darab kenyeret, jóízûen beleharapott, aztán felállt, és különös mosollyal elindult. Valamerre? Úgy láttam, mindegy, hogy merre. Jó ideje nem látom. Hiányzik.
? (is) egy vonás Isten arcán.
*
A sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban is van egy pad, ahol gyakran látni egy enyhén hajlott hátú, magas, impozáns idős férfit. Aki szépen énekel, kétszer imádkozik - mondják. Úgy látszik, jól ,,imádkozott? valamikor, mert egy hálás néző a Háromszéket felhívta, és jelezte, hogy ?59-60-ban a padon díszzsebkendővel üldögélő férfi nagy sikerrel énekelte színházunk visszhangos sikert arató Csárdáskirálynő előadásában Edvint. Szem- és fültanúként (kezdő színészként ,,keserû könnyeket nyelve? fújtam a kórust mögötte) állítom, hogy hivatásos zenés színpadon tisztább, csengőbb, képzettebb hangot ritkán hallottam. Tisztelettel és köszönettel csodálkoztunk rá a figyelmes nézőre. Az üzenet híre eljutott a színházhoz is, ahol az irodalmi titkárságon dolgozó fiatalember, Czegő Csongor nagy meglepetésemre és őszinte örömömre szakmai kíváncsisággal és egy ismeretlen emberi sors iránti érdeklődés alázatával vette kézbe a ,,nyomozást?. Hátha még tudná, hogy Benedek Gyuszi hangja - mert róla van szó, Benedek Gyuláról - rádiós barátaink közlése szerint ,,le nem kerül a korongról? a marosvásárhelyi rádió stúdiójában, mert olyan sokan kérik a Bálványos várról szóló dalt az ő előadásában. Hátha még azt is tudná, hogy a dal szövegírója és zeneszerzője az a Réz Domokos, aki hosszú éveken keresztül volt színházunk Mézes László vezette híres zenekarának kiváló zongoristája, páratlan korrepetitor és felejthetetlen pályatárs. És ha még azt is tudná, hogy Réz Domokos Bartók Béla tanítványa volt?
Csongor, valószínû, keresni fogja ,,Gyuszi bácsit?. Megtalálja tavasszal a parkban, napnyugta előtt, a Székely Mikó Kollégiummal szembeni padon, a kakasostól jobbra?
*
Egy erdélyi nagyvárosban láttam egy padon két kopott ruhájú férfit. Egyik a fejét a másik ölébe hajtva aludt, a másik fölébe hajolva, védve társát szundikált. Hónapok múltán ismét ugyanott és ugyanúgy bukkantam rájuk. Pilinkézett a hó, de ők erről mit sem sejtve, egymást védve-óvva aludtak.
Ilyen békés, derûs összhangot Mattis-Teusch János festményein láttam. Meg egy fényképen: a Szent Anna-tónál, az Anna-kápolna mellett egy nyírfa ága a kápolna felé hajol?
*
Két asszony ül a padon a tömbház előtt. Szótlanul. Mint a balladákban. Aztán egyszerre születik mosoly az arcukon, csillan szemükben az érdeklődés, moccan az öröm a lelkükben. Valakinek hazajött a gyermeke, valakinek búcsúzik a gyermeke, aztán a ,,tegnap még itt játszott? gyermek érkezik gyermekével. ?k ketten örülnek mindenkinek. Egyik apává lett egyetlen fiát, a másik anyává érett egyetlen lányát vesztette el. Nem panaszkodnak, nem siránkoznak. Örülnek a mások örömének. Sorsukat elfogadták. Méltósággal viselik. Erősek - gyengeségükben.
Egyszer búcsúztam valamelyiktől a három gyermekem közül. Titokban néztem feléjük. Restelltem ,,gazdagságomat?. Találkozott tekintetünk. Akkor ,,megloptam? őket. Megőriztem tekintetüket.
Mint minden ember, estem én is kétségbe, vesztettem el a fejemet. Olyankor elővettem a ,,lopott holmit?: felidéztem tekintetüket. Megszégyelltem magam nagyon.
Domb utca, 13. számú tömbház előtti pad: Ilonka és Olgi ülnek szótlanul. Mint a balladákban.
László Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.