
Heteken, napokon át tartó vitát kavart, hogy Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke újévi beszédét úgy mondta el, hogy a háta mögül hiányzott a magyar nemzeti lobogó. Amint az várható volt, a zászló hiánya a kisebbségi sorban élő és a nyugati magyarság körében váltott ki legélesebb reakciókat. Ideje lenne már megérteni, hogy Trianon óta a piros-fehér-zöld zászló nem csupán a magyar nemzethez való tartozást szimbolizálja, hanem olyan szent ereklye, amelyért minden, magát lelkében, egész habitusában magyarnak valló, gyakran jó adag iróniával, lekicsinylően emlegetett határon túli sorstársunk a legdrágábbat, az életét áldozná fel.
Az 1956-os magyar nemzeti szabadságharc 50. évfordulójának méltó megünneplésére készül a világ magyarsága. Ezért volt több mint furcsa, hogy a magyar állam legnagyobb közjogi méltósága pontosan a jubileumi esztendő kezdetén érezte úgy, hogy beszéde televíziós felvételénél mellőzi a magyar zászlót!
Mindazok, akik csak úgynevezett sátoros ünnepeken tûrnék el a magyar nemzeti lobogót, mit tudnak arról, hogy az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai vagy a nagyvilágban kényszerûségből szétszóródott magyarnak mit jelent a legszentebb jelképek egyike. Jó lenne, ha megismernék például Keleti Ferenc bukaresti magyar nagykövet 1957. február 11-i, Horváth Imre akkori magyar külügyminiszternek küldött szigorúan titkos jelentését. A szovjet tankok segítségével hatalomra juttatott kádári diktatúrát is meglepte, hogy az utódállamokban élő magyarok számára valóban szent minden nemzeti ereklye. Az a Keleti Ferenc nagykövet, aki oly keményen elítélte az ,,ellenforradalmi bandák galád vérengzéseit?, ilyen élményekről számolt be kenyéradó gazdájának, a magyarkérdés ENSZ-ben való megvitatása egyik legádázabb ellenségének, Horváth Imre külügyminiszternek:
,,Néhány héttel ezelőtt Nagyváradon voltam, s pár percre megálltunk az egyik utcában. Nyomban többen vették körül a kocsit. A gépkocsivezetővel azonnal alkudozni kezdtek, hogy adja nekik a zászlót. Amikor a kérésüket mosolyogva elutasította, valósággal könyörögtek, hogy legalább egy kis darabot vágjon le belőle, azonnal szaladnak haza ollóért.
Amikor legutóbb Marosvásárhelyen voltam, a kocsi körül hamar csődület támadt. Egy asszony és egy férfi egyszer csak odahajolt a zászlóhoz, és megcsókolta.
(...) Pár héttel ezelőtt Ruszéban voltam egy napra. A román határőrségnél megállva három erdélyi, magyar származású román határőr jött a kocsinkhoz. Anélkül, hogy a legkisebb mértékû biztatást kapták volna, percek alatt így kezdték: ,,Mintha valami nyilat lőttek volna a szívembe, amikor megláttam a magyar zászlót (...), ha meghallanám, hogy Vásárhelyt Magyarországhoz csatolják, meztelenül szaladnék haza.? A másik: ,,Két év óta szolgálok már, és utálom a katonaságot, de ha azt tudnám, hogy még magyar katonának kell lennem, boldogan szolgálnék még három évet (...), 11-en vagyunk itt magyarok, románok vannak vagy 60-an, de ha arról volna szó, szétvernénk itt egy egész istenséget...? 1
Arról a nagykövetnek, természetesen, fogalma sem volt, hogy a román egyenruhában szolgáló magyar nemzetiségû határőrök az életüket kockáztatták, amikor közvetlenül a forradalom leverése után, a magyarellenes retorziók kezdetén ilyen vallomásokat fogalmaztak meg. Bizonyára azt sem értette meg, hogy 1958. február 24-én Marosvásárhely magyarsága nem azért vonult ki az állomástól a főtérig terjedő egykori Sándor János utcára, mert kíváncsi volt a Kádár János vezette párt- és állami küldöttségre, az erdélyi magyarság egészét eláruló, a világ legtisztább forradalmát, 1956 eszméjét gyalázó kijelentéseire, hanem azért, mert tizenkét évi tiltás után magyar zászlócskát foghatott a kezében! Velitsek András agrármérnököt és a székelykeresztúri származású Nagy Samut azért ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, mert Kádár János és kísérete marosvásárhelyi látogatásakor a főtéri Rózsa cukrászdában úgy kérték a féldeci italt: ,,Kérek egy karabélyt, hogy lőjem le ezt a marhát!? (Mármint Kádár Jánost.) A ,,véletlenül? jelen lévő szekus nem tréfaként, hanem hatóság elleni támadásként fogta fel a kijelentést. Jóformán el sem hagyták a cukrászdát, fékezett mellettük a hírhedt fekete kocsi, s az egész asztaltársaságot azonnal letartóztatták. Vaszkó András és Halábory Zsolt azzal menekült meg, hogy azt állították: annyira részegek voltak, hogy semmire nem emlékeznek.
E rövid bevezető fényében érthető meg igazán az apai ágon szász, anyai ágon osztrák származású, teljesen magyar érzelmû, sepsiszentgyörgyi Hubbes Márton egyéni forradalmi tette, kétévi szigorított börtönbüntetése és négyévi, a baragáni pusztaságban eltöltött kényszerlakhelye, egész sorstragédiája.
Mi volt Hubbes Márton egyéni forradalmi tette? A már vérbe fojtott magyar forradalom hatására úgy érezte, neki is tenni kell valamit. Illyés Gyulával szólva: ,,a tigris karmaiba esett énekes madár sikolyát? az elsők között hallotta meg. A Szekuritáté Irattárát Felvigyázó Bizottság bukaresti levéltárában, illetve a marosvásárhelyi levéltárban őrzik azt a periratot, amely szerint a magyar forradalom leverése után Hubbes Márton az első erdélyi áldozatok egyike volt, akit a nacionalista kurzus útjára lépő román kommunista diktatúra ,,igazságszolgáltatása? gyorsított eljárással elítélt:
,,Mi, Bihari Imre (Emeric) százados (a magyar név ne tévesszen meg senkit: a szekus pribékek, verőlegények egytől egyig román érzelmûek, janicsárok voltak! - T. Z.), a marosvásárhelyi 0421. számú belügyi katonai alakulatnál a Szekuritáté bûnügyi nyomozója, elemezve a Hubbes Mártonra vonatkozó ügyirat dokumentumait, a büntető törvénykönyv 327. szakasza 3. bekezdésében jelzett bûncselekmény elkövetésével vádolható.
Figyelembe véve, hogy a mi szerveink már jelezték, hogy nevezett Hubbes Márton (Hubbes Martin) 1956. november 8-án reggel a lakásából kivette a magyar háromszínû, még a horthysta időkből (,,regimul hortist?) megőrzött lobogót, azzal a céllal ment ki vele az utcára, hogy a lakosságot a Magyarországon történtekhez hasonlókra uszítsa. Ezért a tettéért 1956. november 10-én elkezdtük a nyomozást és a kivizsgálást. A következőket állapítottuk meg:
A tények:
Hubbes Márton (Martin) vádlott 1906. január 14-én Sepsiszentgyörgyön született, Márton és Paula fia, román állampolgár, német nemzetiségû. Végzettsége hét gimnáziumi osztály, nős, három gyermeke van, foglalkozása könyvelő a Kalász nevû sepsiszentgyörgyi szeszgyárnál, lakhelye: Sepsiszentgyörgy, Benedek Elek utca, 10. szám.
A fentnevezett 1940-1944 között tagja volt a ,,Wolksbund?-nak (,,Wolsbund? Bihari százados rövidítésében - T. Z.), 1944. augusztus 23-a után nem lépett be semmilyen politikai szervezetbe. 1941-ben a brassói (,,sztálinvárosi?) hadbíróság távollétében életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Azzal vádolták, hogy a horthysta Magyarország részére kémtevékenységet fejtett ki. 1946-ban újratárgyalták az ügyét, és a fentnevezettet felmentették.
Hubbes Márton (Martin) vádlott 1956. november 8-án reggel elment a sepsiszentgyörgy ,,Kalász? szeszgyárba, ahonnan azzal az indokkal kérezkedett el, hogy haza akar menni a lakására, hogy egy másik lakásba való költözésért - válófélben volt a feleségétől - készítse el a csomagját.
Miután engedélyezték eltávozását, azt állította az egyik munkatársának, hogy hazamegy, magához veszi a magyar zászlót, és kimegy vele az utcára. Ezt a szándékát valóra is váltotta: a fentnevezett elment a lakására, a ház padlásáról levette a magyar nemzetiszínû lobogót - amelyet még a Horthysta Magyarország idejéből őrzött meg -, s azzal kivonult az utcára. Mivel Sepsiszentgyörgyön éppen hetivásár volt, az állampolgárok nagy tömege látta őt.
Az utcán a zászlóval ment, később a sógora és egy másik állampolgár megállította, és hazavitték a lakására.
A Gáll József (Iosif), Szávuly András (Andrei) és Timár Lajos (Ludovic) tanúk kihallgatási jegyzőkönyveiből (perirat 22., 23., 24. oldala) - mindannyian sepsiszentgyörgyiek - kiderül, hogy valamennyien látták Hubbes Márton vádlottat a vállán lévő magyar zászlóval az utcán végigvonulni. Gáll József tanú még azt is nyilatkozta: megkérdezte Hubbes Mártontól, hogy hová megy? Amire azt válaszolta: megy az irodába, hogy mindenkit megöljön.
Demeter Benjámin tanú (20-21. oldal) a kihallgatás során azt nyilatkozta: nevezett Hubbes Márton, amikor a munkahelyére ment, azt mondta neki: megy, és elveszi a magyar zászlót, amivel kivonul a város főterére.
Jog szerint:
Hubbes Márton (Martin) gyanúsított elkövette a nyilvános uszítás bûncselekményét azáltal, hogy 1956. november 8-án magához vett egy magyar nemzetiszínû lobogót (,,tricolor maghiar?), amelyet még a Horthysta Magyarország idejéből őrzött meg, s azzal kivonult az utcára. Mindez nyilvános uszítás bûncselekményének minősül, amelyet a büntető törvénykönyv 327. szakasza 3. bekezdése alapján büntetnek.
A fentiek alapján ELRENDELJÜK:
A kolozsvári III. Hadtest Katonai Bírósága elé állítjuk a büntetőjogi perrendtartás 269. és 278. szakasza alapján.
Hubbes Márton vádlottat 1956. november 10-én tartóztatták le, jelenleg vizsgálati fogságban van, a bizonyító dokumentumok az ügyiratban találhatók.
A lakásán tartott házkutatás és testi motozás során corpus delictiként egy magyar nemzeti lobogót vittek el az 1956. november 12-én kibocsátott letartóztatási parancs alapján.
(...) A nyomozás dokumentumait 1956. november 28-án mutatták be a vádlottnak.
A Szekuritáté bûnügyi nyomozója:
Bihari Emeric százados, sk.
Pecsét, aláírás? 2
Az erdélyi ?56-os elítéltek körében ismerős Bihari smasszer neve. Kettő is volt belőlük: Imre és Károly. Mindkettő kegyetlenségéről és mérhetetlen szadizmusáról volt ,,híres?. Az olvasó elképzelheti, valóban élet és halál urának érezte magát, amikor a gépírónőnek diktálta a Hubbes Márton további életét, sorsát meghatározó vádindítványt: ,,Mi, Bihari Emeric százados...?, ,,Elrendelem?, ,,Kijelentem...? Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi református püspököt is vallatta, s az általa összeállított dokumentumok alapján 10 évi szigorított fegyházra ítélték. Mondják, hogy élete végén a letartóztatottak lelkével viaskodott, a plafonba akasztott kötél segítségével tudott egyik oldaláról a másikra fordulni. Utolsó kívánsága az volt, hogy pap temesse el...
A mítoszteremtés sajátos vetülete, hogy legendákat termel. Utólag nagyon nehéz ellenőrizni ezek valóságfedezetét, hiteles hátterét. Tény, akiket megkínzott, akiknek az életét derékba törte, akiket a halálba kergetett, azok naponta megátkozták. Milyen jó lenne, ha minden gyilkos, szadista verőlegény elnyerné a méltó büntetését, s nem ágyban, párnák közt halna meg.
Hubbes Márton számára is végzetesnek bizonyult a Bihari Emeric századossal való találkozás. A vallatást hamar befejezték, és a kolozsvári Hadbíróság marosvásárhelyi ,,kiszállásán? már 1956. december 28-án ítéletet hozott: első fokon a Btk. 323. szakasza 1. bekezdése alapján ,,felforgató tevékenység? vádjával kétévi börtönbüntetésre ítélte.
Akkor még nem indult be az ítéleteket futószalagon gyártó gőzhenger. Hubbes Márton nagyobbik fia, Hubbes Marton Baptisto (jelenleg Gyergyószentmiklóson élő nyugdíjas tisztviselő) felfogadta az azóta már régen elhunyt Hemert Mihály nevû kiváló ügyvédet, aki az ítéletet megfellebbezte. A fellebbezést a Kolozsvári Katonai Törvényszéken a 1957/324. február 21-i ítélettel elutasították.
Hubbes Mártont az 1956-os forradalom eszméivel való azonosulásáért, az együttérzés elemi erejû kifejezéséért és a magyar zászló lobogtatásáért pánikszerû gyorsasággal ítélték el. 1956 végén, 1957 első felében még viszonylag kisebb büntetésekkel sújtották mindazokat, akik valamilyen formában kijelentették: Magyarországon nem ellenforradalom, hanem forradalom volt, s a maguk módján azt is kinyilvánították, hogy az erdélyi magyarság a szabadságharc eszméivel messzemenően egyetért.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
1. Minorit??ile etnoculturale - M?rturii documentare: Maghiarii din România (1956-1968). A kötetet sajtó alá rendezte: Andreea Andreescu, Lucian Nastas?, Varga Andrea. Az előszót Szász Zoltán írta. Centrul de Resurse pentru Diversitate Etnoculturala, Kolozsvár, 2003. 262. oldal.
2. Marosvásárhelyi Állami Levéltár. Fond: A marosvásárhelyi katonai ügyészség iratai. Ügyiratszám: 208. 1956.