Ezerkilencszázötvenhat: Hubbes Márton magányos forradalma

2006. március 8., szerda, Archívum 2003–2007

Heteken, napokon át tartó vitát kavart, hogy Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke újévi beszédét úgy mondta el, hogy a háta mögül hiányzott a magyar nemzeti lobogó. Amint az várható volt, a zászló hiánya a kisebbségi sorban élő és a nyugati magyarság körében váltott ki legélesebb reakciókat. Ideje lenne már megérteni, hogy Trianon óta a piros-fehér-zöld zászló nem csupán a magyar nemzethez való tartozást szimbolizálja, hanem olyan szent ereklye, amelyért minden, magát lelkében, egész habitusában magyarnak valló, gyakran jó adag iróniával, lekicsinylően emlegetett határon túli sorstársunk a legdrágábbat, az életét áldozná fel.
Az 1956-os magyar nemzeti szabadságharc 50. évfordulójának méltó megünneplésére készül a világ magyarsága. Ezért volt több mint furcsa, hogy a magyar állam legnagyobb közjogi méltósága pontosan a jubileumi esztendő kezdetén érezte úgy, hogy beszéde televíziós felvételénél mellőzi a magyar zászlót!
Mindazok, akik csak úgynevezett sátoros ünnepeken tûrnék el a magyar nemzeti lobogót, mit tudnak arról, hogy az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai vagy a nagyvilágban kényszerûségből szétszóródott magyarnak mit jelent a legszentebb jelképek egyike. Jó lenne, ha megismernék például Keleti Ferenc bukaresti magyar nagykövet 1957. február 11-i, Horváth Imre akkori magyar külügyminiszternek küldött szigorúan titkos jelentését. A szovjet tankok segítségével hatalomra juttatott kádári diktatúrát is meglepte, hogy az utódállamokban élő magyarok számára valóban szent minden nemzeti ereklye. Az a Keleti Ferenc nagykövet, aki oly keményen elítélte az ,,ellenforradalmi bandák galád vérengzéseit?, ilyen élményekről számolt be kenyéradó gazdájának, a magyarkérdés ENSZ-ben való megvitatása egyik legádázabb ellenségének, Horváth Imre külügyminiszternek:
,,Néhány héttel ezelőtt Nagyváradon voltam, s pár percre megálltunk az egyik utcában. Nyomban többen vették körül a kocsit. A gépkocsivezetővel azonnal alkudozni kezdtek, hogy adja nekik a zászlót. Amikor a kérésüket mosolyogva elutasította, valósággal könyörögtek, hogy legalább egy kis darabot vágjon le belőle, azonnal szaladnak haza ollóért.
Amikor legutóbb Marosvásárhelyen voltam, a kocsi körül hamar csődület támadt. Egy asszony és egy férfi egyszer csak odahajolt a zászlóhoz, és megcsókolta.
(...) Pár héttel ezelőtt Ruszéban voltam egy napra. A román határőrségnél megállva három erdélyi, magyar származású román határőr jött a kocsinkhoz. Anélkül, hogy a legkisebb mértékû biztatást kapták volna, percek alatt így kezdték: ,,Mintha valami nyilat lőttek volna a szívembe, amikor megláttam a magyar zászlót (...), ha meghallanám, hogy Vásárhelyt Magyarországhoz csatolják, meztelenül szaladnék haza.? A másik: ,,Két év óta szolgálok már, és utálom a katonaságot, de ha azt tudnám, hogy még magyar katonának kell lennem, boldogan szolgálnék még három évet (...), 11-en vagyunk itt magyarok, románok vannak vagy 60-an, de ha arról volna szó, szétvernénk itt egy egész istenséget...? 1
Arról a nagykövetnek, természetesen, fogalma sem volt, hogy a román egyenruhában szolgáló magyar nemzetiségû határőrök az életüket kockáztatták, amikor közvetlenül a forradalom leverése után, a magyarellenes retorziók kezdetén ilyen vallomásokat fogalmaztak meg. Bizonyára azt sem értette meg, hogy 1958. február 24-én Marosvásárhely magyarsága nem azért vonult ki az állomástól a főtérig terjedő egykori Sándor János utcára, mert kíváncsi volt a Kádár János vezette párt- és állami küldöttségre, az erdélyi magyarság egészét eláruló, a világ legtisztább forradalmát, 1956 eszméjét gyalázó kijelentéseire, hanem azért, mert tizenkét évi tiltás után magyar zászlócskát foghatott a kezében! Velitsek András agrármérnököt és a székelykeresztúri származású Nagy Samut azért ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, mert Kádár János és kísérete marosvásárhelyi látogatásakor a főtéri Rózsa cukrászdában úgy kérték a féldeci italt: ,,Kérek egy karabélyt, hogy lőjem le ezt a marhát!? (Mármint Kádár Jánost.) A ,,véletlenül? jelen lévő szekus nem tréfaként, hanem hatóság elleni támadásként fogta fel a kijelentést. Jóformán el sem hagyták a cukrászdát, fékezett mellettük a hírhedt fekete kocsi, s az egész asztaltársaságot azonnal letartóztatták. Vaszkó András és Halábory Zsolt azzal menekült meg, hogy azt állították: annyira részegek voltak, hogy semmire nem emlékeznek.
E rövid bevezető fényében érthető meg igazán az apai ágon szász, anyai ágon osztrák származású, teljesen magyar érzelmû, sepsiszentgyörgyi Hubbes Márton egyéni forradalmi tette, kétévi szigorított börtönbüntetése és négyévi, a baragáni pusztaságban eltöltött kényszerlakhelye, egész sorstragédiája.
Mi volt Hubbes Márton egyéni forradalmi tette? A már vérbe fojtott magyar forradalom hatására úgy érezte, neki is tenni kell valamit. Illyés Gyulával szólva: ,,a tigris karmaiba esett énekes madár sikolyát? az elsők között hallotta meg. A Szekuritáté Irattárát Felvigyázó Bizottság bukaresti levéltárában, illetve a marosvásárhelyi levéltárban őrzik azt a periratot, amely szerint a magyar forradalom leverése után Hubbes Márton az első erdélyi áldozatok egyike volt, akit a nacionalista kurzus útjára lépő román kommunista diktatúra ,,igazságszolgáltatása? gyorsított eljárással elítélt:
,,Mi, Bihari Imre (Emeric) százados (a magyar név ne tévesszen meg senkit: a szekus pribékek, verőlegények egytől egyig román érzelmûek, janicsárok voltak! - T. Z.), a marosvásárhelyi 0421. számú belügyi katonai alakulatnál a Szekuritáté bûnügyi nyomozója, elemezve a Hubbes Mártonra vonatkozó ügyirat dokumentumait, a büntető törvénykönyv 327. szakasza 3. bekezdésében jelzett bûncselekmény elkövetésével vádolható.
Figyelembe véve, hogy a mi szerveink már jelezték, hogy nevezett Hubbes Márton (Hubbes Martin) 1956. november 8-án reggel a lakásából kivette a magyar háromszínû, még a horthysta időkből (,,regimul hortist?) megőrzött lobogót, azzal a céllal ment ki vele az utcára, hogy a lakosságot a Ma­gyar­országon történtekhez hasonlókra uszítsa. Ezért a tettéért 1956. november 10-én elkezdtük a nyomozást és a kivizsgálást. A követ­ke­zőket állapítottuk meg:
A tények:
Hubbes Márton (Martin) vádlott 1906. január 14-én Sepsiszentgyörgyön született, Márton és Paula fia, román állam­polgár, német nemzetiségû. Végzettsége hét gimnáziumi osztály, nős, három gyermeke van, foglalkozása könyvelő a Kalász nevû sepsiszentgyörgyi szesz­gyárnál, lakhelye: Sepsiszentgyörgy, Benedek Elek utca, 10. szám.
A fentnevezett 1940-1944 között tagja volt a ,,Wolksbund?-nak (,,Wolsbund? Bihari százados rövidítésében - T. Z.), 1944. augusztus 23-a után nem lépett be semmilyen politikai szervezetbe. 1941-ben a brassói (,,sztálinvárosi?) hadbíróság távollé­tében életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Azzal vádolták, hogy a horthysta Magyarország részére kémtevékenységet fejtett ki. 1946-ban újratárgyalták az ügyét, és a fentnevezettet felmentették.
Hubbes Márton (Martin) vádlott 1956. november 8-án reggel elment a sepsi­szent­györgy ,,Kalász? szeszgyárba, ahonnan azzal az indokkal kérezkedett el, hogy haza akar menni a lakására, hogy egy másik lakásba való költözésért - válófélben volt a feleségétől - készítse el a csomagját.
Miután engedélyezték eltávozását, azt állította az egyik munkatársának, hogy hazamegy, magához veszi a magyar zászlót, és kimegy vele az utcára. Ezt a szándékát valóra is váltotta: a fentnevezett elment a lakására, a ház padlásáról levette a magyar nemzetiszínû lobogót - amelyet még a Horthysta Magyarország idejéből őrzött meg -, s azzal kivonult az utcára. Mivel Sepsiszentgyörgyön éppen hetivásár volt, az állampolgárok nagy tömege látta őt.
Az utcán a zászlóval ment, később a sógora és egy másik állampolgár megállította, és hazavitték a lakására.
A Gáll József (Iosif), Szávuly András (Andrei) és Timár Lajos (Ludovic) tanúk kihallgatási jegyzőkönyveiből (perirat 22., 23., 24. oldala) - mindannyian sepsiszentgyörgyiek - kiderül, hogy valamennyien látták Hubbes Márton vádlottat a vállán lévő magyar zászlóval az utcán végigvonulni. Gáll József tanú még azt is nyilatkozta: megkérdezte Hubbes Mártontól, hogy hová megy? Amire azt válaszolta: megy az irodába, hogy mindenkit megöljön.
Demeter Benjámin tanú (20-21. oldal) a kihallgatás során azt nyilatkozta: nevezett Hubbes Márton, amikor a munkahelyére ment, azt mondta neki: megy, és elveszi a magyar zászlót, amivel kivonul a város főterére.
Jog szerint:
Hubbes Márton (Martin) gyanúsított elkövette a nyilvános uszítás bûncselekményét azáltal, hogy 1956. november 8-án magához vett egy magyar nemzetiszínû lobogót (,,tricolor maghiar?), amelyet még a Horthysta Magyarország idejéből őrzött meg, s azzal kivonult az utcára. Mindez nyilvános uszítás bûncselekményének minősül, amelyet a büntető törvénykönyv 327. szakasza 3. bekezdése alapján büntetnek.
A fentiek alapján ELRENDELJÜK:
A kolozsvári III. Hadtest Katonai Bírósága elé állítjuk a büntetőjogi perrendtartás 269. és 278. szakasza alapján.
Hubbes Márton vádlottat 1956. november 10-én tartóztatták le, jelenleg vizsgálati fogságban van, a bizonyító dokumentumok az ügyiratban találhatók.
A lakásán tartott házkutatás és testi motozás során corpus delictiként egy magyar nemzeti lobogót vittek el az 1956. november 12-én kibocsátott letartóztatási parancs alapján.
(...) A nyomozás dokumentumait 1956. november 28-án mutatták be a vádlottnak.
A Szekuritáté bûnügyi nyomozója:
Bihari Emeric százados, sk.
Pecsét, aláírás? 2
Az erdélyi ?56-os elítéltek körében ismerős Bihari smasszer neve. Kettő is volt belőlük: Imre és Károly. Mindkettő kegyetlenségéről és mérhetetlen szadizmusáról volt ,,híres?. Az olvasó elképzelheti, valóban élet és halál urának érezte magát, amikor a gépírónőnek diktálta a Hubbes Márton további életét, sorsát meghatározó vádindítványt: ,,Mi, Bihari Emeric százados...?, ,,Elrendelem?, ,,Kijelentem...? Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi református püspököt is vallatta, s az általa összeállított dokumentumok alapján 10 évi szigorított fegyházra ítélték. Mondják, hogy élete végén a letartóztatottak lelkével viaskodott, a plafonba akasztott kötél segítségével tudott egyik oldaláról a másikra fordulni. Utolsó kívánsága az volt, hogy pap temesse el...
A mítoszteremtés sajátos vetülete, hogy legendákat termel. Utólag nagyon nehéz ellenőrizni ezek valóságfedezetét, hiteles hátterét. Tény, akiket megkínzott, akiknek az életét derékba törte, akiket a halálba kergetett, azok naponta megátkozták. Milyen jó lenne, ha minden gyilkos, szadista verőlegény elnyerné a méltó büntetését, s nem ágyban, párnák közt halna meg.
Hubbes Márton számára is végzetesnek bizonyult a Bihari Emeric századossal való találkozás. A vallatást hamar befejezték, és a kolozsvári Hadbíróság marosvásárhelyi ,,kiszállásán? már 1956. december 28-án ítéletet hozott: első fokon a Btk. 323. szakasza 1. bekezdése alapján ,,felforgató tevékenység? vádjával kétévi börtönbüntetésre ítélte.
Akkor még nem indult be az ítéleteket futószalagon gyártó gőzhenger. Hub­bes Márton nagyobbik fia, Hubbes Marton Baptisto (jelenleg Gyergyószent­miklóson élő nyugdíjas tisztviselő) felfogadta az azóta már régen elhunyt Hemert Mihály nevû kiváló ügyvédet, aki az ítéletet megfellebbezte. A fellebbezést a Kolozsvári Katonai Törvényszéken a 1957/324. február 21-i ítélettel elutasították.
Hubbes Mártont az 1956-os forradalom eszméivel való azonosulásáért, az együttérzés elemi erejû kifejezéséért és a magyar zászló lobogtatásáért pánikszerû gyorsasággal ítélték el. 1956 végén, 1957 első felében még viszonylag kisebb büntetésekkel sújtották mindazokat, akik valamilyen formában kijelentették: Magyarországon nem ellenforradalom, hanem forradalom volt, s a maguk módján azt is kinyilvánították, hogy az erdélyi magyarság a szabadságharc eszméivel messzemenően egyetért.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
1. Minorit??ile etnoculturale - M?rturii documentare: Maghiarii din România (1956-1968). A kötetet sajtó alá rendezte: Andreea Andreescu, Lucian Nastas?, Varga Andrea. Az előszót Szász Zoltán írta. Centrul de Resurse pentru Diversitate Etnoculturala, Kolozsvár, 2003. 262. oldal.
2. Marosvásárhelyi Állami Levéltár. Fond: A marosvásárhelyi katonai ügyészség iratai. Ügyiratszám: 208. 1956.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-08: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás