Ezerkilencszázhatvanöt: Hubbes Márton magányos forradalma

2006. március 9., csütörtök, Archívum 2003–2007

(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Ki is volt Hubbes Márton? A közös emlékezetnek miért kell számon tartania a tettét?
Elsősorban azért, mert egyértelmûen bizonyítja: az úgynevezett keleti blokkban - származásuktól függetlenül - milliók és milliók egyetértettek mindazzal, ami Budapesten, Magyarországon 1956. október 23-a és november 4-e között történt! Hubbes Márton számára kiváló alkalom volt, hogy szülővárosa, Sepsiszentgyörgy lakossága előtt ismételten bizonyítsa magyar érzelmét, a magyar nemzethez való tartozását. Pontosan tudta, hogy tettével nemcsak a saját életét, hanem három gyermeke jövőjét, puszta létét is kockáztatja!
Az apai ágon ugyancsak szász származású, nagyajtai Moyses Márton 1956 eszméinek hatására szervezte meg, hogy négy baróti gimnazista megkísérelte az átszökést a román-magyar határon - közülük ketten sikeresen át is jutottak! -, később, a börtönből való szabadulása után, 1970. február 13-án a Brassó megyei pártbizottság székháza előtt felgyújtotta önmagát. Tûzhalálával tiltakozott az erdélyi magyarság jogfosztása ellen.
Számomra érthetetlen módon sem a magyar, sem a román történetírás, diplomácia nem említi, hogy a világot megrengető magyar forradalom és szabadságharc a román-magyar kapcsolattörténetben is kivételes pillanat. A román falvakban ma is úgy emlékeznek vissza, hogy a kötelező beszolgáltatást a magyar forradalom hatására törölték el. Nemcsak a temesvári, zömmel román egyetemi hallgatók tüntettek és csaptak össze 1956. október 30-án a karhatalommal, hanem bukaresti, jászvásári, brassói diákok kaptak súlyos börtönbüntetést azért, mert együtt éreztek a magyar forradalommal. 1956-nak két román mártírja is van: Alexandru Fîntînaru aradi ügyvéd, akit a Szoboszlai Aladár római katolikus pap nevével fémjelzett monstre-perben ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén, és Teodor M?rgineanu borgóprundi tüzér hadnagy, aki az alakulatát próbálta fellázítani, ki akarta szabadítani a szamosújvári politikai foglyokat, majd lángba borítani az egész országot. A ,,szolgálatos fülek és szemek? idejében észrevették a készülődést, azonnal letartóztatták, és 1957. június 27-én a szamosújvári börtönben kivégezték.
Hubbes Márton tette így kap történelmi hátszelet. Ezúton is köszönetet mondok Hubbes Molnár Évának, a székely­udvar­helyi dokumentációs könyvtár nyugdíjas őrének, aki pótolhatatlan adatokkal segített abban, hogy elkészüljön édesapja hiteles portréja.
Hubbes Márton 1906. január 14-én született Sepsiszentgyörgyön. Apja, Hubbes Martin még szászként látta meg a napvilágot a barcasági Höltövényben. Hubbes Martin a szüleit korán elveszítette, a bátyja, Johann maradt a gazdaság mellett, ő pedig beállt magyar huszárnak.
Elsősorban Sepsiszentgyörgyön szolgált, és magyarrá vált. Nyugalmazott katonai nyilvántartóként, főtörzsőrmesteri rangban halt meg 1937-ben.
Az már külön érdekesség, hogy a magyar huszárként szolgáló idős Hubbes Márton dél-tiroli származású feleséget választott. Ennek ellenére - akárcsak két testvére - magyarnak vallották magukat. Ifjabb Hubbes Márton, a zászlóvivő 1930-ban Marosvásárhelyen nősült, Hahn Editet, Hahn József építész és Vizi Ilona második gyermekét vette feleségül. Házasságukból három gyerek született: Hubbes Marton Baptisto, jelenleg Gyergyószentmiklóson élő nyugdíjas tisztviselő, Hubbes (Molnár) Éva Paulina, Székelyudvarhelyen élő tanárnő, nyugdíjas könyvtáros és Hubbes Alfréd János sepsiszentgyörgyi nyugdíjas tisztviselő.
Ifjabb Hubbes Márton Sepsiszentgyörgyön tanult, de a román hadseregben már számvevő őrmesteri rangban szolgáló hivatásos katona volt. 1924 és 1934 között Marosvásárhelyen szolgált. Ezzel magyarázható, hogy a családalapítás is ehhez a városhoz kötötte. 1934 után a sepsiszentgyörgyi gyalogezredhez vezényelték át, így került a család újra Sepsiszentgyörgyre. Főtörzsőrmesteri rangig küzdötte fel magát. A bécsi döntés őt is válaszút elé állította. A családja és immár bevallott magyarsága miatt úgy döntött, hogy nem vonul vissza a katonai egységével Fogarasra. Ezzel tulajdonképpen megszegte a katonai esküjét. Magyar hazafias csoportok bújtatták a Fogolyán-szanatóriumban mindaddig, amíg a bevonuló honvédek megérkeztek 1940. szeptember 12-én Sepsiszentgyörgyre. Ezért a román katonai hatóságok katonaszökevénynek tekintették, és a család emlékezete szerint halálra, a periratok szerint életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Egészen bizonyos, hogy a család emlékszik rosszul.
A magyar kormány a román hadseregből való dezertálását Nemzetvédelmi Kereszttel jutalmazta. Arról nem tudnak, hogy a Wolks­bund tagja lett volna. Hubbes Márton tisztviselőként dolgozott a sepsiszentgyörgyi városházán, de felesége, Paula 1942-ben történt megbetegedése és szanatóriumi kezelése miatt a Danubia Részvénytársaságnál biztosítási ügynökként, valamint magáncégeknél könyvelőként dolgozott.
1944 áprilisában a magyar honvédség hívta be katonai szolgálatra. 1944. április 10-től 1944. december 1-jéig frontszolgálatot teljesített a magyar honvédség 110. ellátó zászlóalj állományában. Csíkszeredai bevonulásakor tizedesi rangot kapott, mivel nem ismerték el a román hadseregben elért rangfokozatát. 1944. december 6-tól törzsőrmesterként, 1945. február 3-tól alhadnagyként tartották nyilván. A háború idején a kárpátaljai Huszton teljesített szolgálatot, majd az általános visszavonuláskor a Keleti-tenger vidékére vezényelték: Kolberg, Rostock, Kühlungsborn voltak katonai szolgálatának állomáshelyei.
Hubbes Márton 1945. január 6-a és február 9-e között kórházban feküdt, majd az Elba-közeli Lübtheenbe vezényelték. A magyar katonák második világháborús kényszerû kalandozását bizonyítja, hogy bajtársaival együtt 1945-ben Dániában is megfordult. A család visszaemlékezése szerint mindig dicsérte a dánok rend- és tisztaságszeretetét, az ország átlagon felüli közbiztonságát.
A család szerencsére megőrizte Hubbes Márton zsoldkönyvét. Ebből egyértelmûen kiderül, hogy 1945. május 3-án - mindössze hat nappal a feltétel nélküli német kapituláció előtt - Dassow-ban amerikai hadifogságba esett. Innen szállították egy belgiumi angol hadifogolytáborba.
E sorok írója többször is elbeszélgetett dr. Ferenczi István régésszel, aki Hubbes Mártonnal együtt a Keleti-tenger partvidékén a hadak útját járta, s osztozott hányatott sorsában. Sorstársaival együtt már akkor meg kellett tapasztalnia, hogy a kisebbségi sors a hadifogságban is végigkíséri. Bár magyar honvédként harcolt, a belgiumi angol hadifogolytáborban román állampolgárként úgynevezett román táborokban tartották fogva. Ugyanezen a furcsa ,,metamorfózison? átment a másik Ferenczi fivér, Géza is, a székelyud­varhelyi múzeum egykori igazgatója. Az ő feljegyzései szerint Hubbes Márton és társai 1945. augusztus 5-én Arkebeckben, augusztus 29-től a mai Németországhoz tartozó Dahnéban, szeptember 17-től a brüsszeli C, majd november 8-tól a belgiumi Edinghen-Enghienben lévő 4. számú hadifogolytáborban töltötték a telet rendkívül nyomorúságos és megalázó körülmények között. 1946. április 16-tól 1946. szeptember 13-ig a Lüneburger-Heidén kialakított Munster-Lagerbe vitték. Itt ért véget annak a ,,nyugati hadtest?-nek - Székely János nagyszerû kötetének címére utalva - a hadifogsága, amelynek során Hubbes Márton és társai annyi szenvedésen, megpróbáltatáson mentek át. Utólag hálát adtak a Gondviselőnek, hogy a háború zûrzavarában nem szovjet hadifogságba kerültek.
A hadifogságból szabadulva egykori román állampolgárokként csak Romániát választhatták: 1946. szeptember 29-én Temesvár-Kolozsvár-Székelykocsárd érintésével így érkezett meg Marosvásárhelyre, ahol bevonulásakor a nagyobbik fiát, Hubbes Márton Baptistót az anyósánál hagyta. Nem nehéz elképzelni, milyen lelki traumán ment át, hiszen tudta, hogy a román hadseregből való dezertálása miatt az 1941. évi ítélet továbbra is érvényben van.
Ha valaha szobrot emelnek a Sepsiszentgyörgyhöz való ragaszkodásnak, akkor Hubbes Márton dombormûvének azon mindenképpen helyet kell biztosítani! Csupán sejteni lehet, milyen félelmekkel vágott neki tizenegy éves kislányával a Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy közötti útnak, hogy végre otthon lehessen szülővárosában. Éjszaka utaztak, hajnalban érkeztek meg Sepsiszentgyörgyre. A kislányát előreküldte: a román hatóságok keresték, várják a letartóztatási paranccsal. Ennek a hazatérésnek a mély értelmét megértik azok, akik oly könnyen távoznak a szülőföldjükről? Megértik azt, hogy a szász-osztrák származású Hubbes Márton csak Sepsiszentgyörgyön tudta elképzelni az életét?
Hubbes Márton hazatért, de hosszú heteken át bujkált, nehogy a nyomára bukkanjanak. Az úgynevezett népbíróság az erdélyi magyarok ellen egyre-másra hozta a súlyosabbnál súlyosabb ítéleteket. Hubbes Márton csak akkor jelentkezett napszámosnak a helyi vasúttársaságnál, amikor úgy tûnt: a dezertálás tényét senki sem bolygatja.
A háborús veszteségek, a hadifogság miatt nagy volt a hiány a tisztviselők körében. Érthető, hogy a sepsiszentgyörgy szeszgyár rövid időn belül könyvelőként alkalmazta. Itt dolgozott 1956. november 8-ig, a ,,zászlóbontásig?, illetve a letartóztatásáig.
Elítéltetése után a családja többet nem kapott hírt felőle. A nagyobbik fiának az alapfokú ítélet előtt sikerült egy csomagot átadnia neki, mivel az éppen szolgálatos foglár egy régi katonatársa volt. Két alkalommal még sikerült megpillantania, amint kivitték sétálni.
A két nagyobbik gyereke a második csomagot elvitte Marosvásárhelyre - mert a börtönparancsnoksága egy levelezőlapon jelezte, hogy engedélyezték a beszélőt -, ahová időközben elszállították. Éva lánya Szamos­­újváron is próbálta megkeresni az édesapját, de ott szóba sem álltak vele. A családja csak 1958. november 9-én történt szabadulása után tudta meg, hogy valójában Szamosújváron töltötte a börtönbüntetését.
A szabadulás valójában újabb, talán még nyomasztóbb börtönt jelentett. Kolozsváron a vasútállomáson még találkozhatott a sógorával, Hann (Hahn) József szászfenesi plébánossal, de onnan nem Sepsiszentgyörgyre, hanem a b?r?gani Olaruba, a kijelölt kényszerlakhelyre vezetett az útja. Itt négy éven át másodmagával, egy öreg csíki székellyel bútor nélküli vályogkunyhóban, a legembertelenebb körülmények között, mezőgazdasági napszámosként tengette életét.
Az olarui tábornak valóságos irodalma van. Az akkor C?l?ra? rajonhoz és Bukarest tartományhoz tartozó ,,településen? az ország minden részéből ide deportálták a politikai elítéltek családtagjait, az ,,osztályellenség? végsőkig megalázott képviselőit. A hét gyermekével ide hurcolt Visky Ferencné feljegyzéseiből, az 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben kivégzett Sass Kálmán özvegyének és négy gyerekének a visszaemlékezéseiből rekonstruálható az az ,,életmód?, amelyet a fizikai megsemmisítésre ítélt kényszerlakhelyeseknek szántak. Nemcsak a bútorzat, az ágy hiányzott a földbe ásott vályogkunyhókból, hanem a legelemibb higiénai feltételeket sem biztosították. Télen a hatalmas hó, az erős sztyeppei szél - a Criv?? -, nyáron az elviselhetetlen forróság tette próbára a minden orvosi ellátást nélkülöző deportáltak életét. Emellett arra kényszerítették őket, hogy mindennap jelentkezzenek a milícián. A gyerekek iskoláztatása külön gondot jelentett. Visky András drámái, esszéi, versei sok-sok emléket borostyánként őriznek azokból az évekből. Sok erdélyi magyar alussza örök álmát a b?r?gani pusztaságban.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-09: Archívum 2003–2007 - :

Család: Felnőttszerepben