Máról holnapra: Gozsdu-hisztéria Bukarestben

2006. március 11., szombat, Archívum 2003–2007

Szinte hihetetlen, ami Bukarestben ma a budapesti Gozsdu-örökség ügyében történik. Emlékszem, jó tizenhárom évvel ezelőtt egyik szenátorkollégám vetette fel, hogy a román állam ,,szemet vethetne? a magyar fővárosban levő Gozsdu-ingatlanokra, hiszen a román származású üzletember testamentumában a tehetséges ortodox román nemzetiségû fiatalok budapesti, bécsi és erdélyi taníttatására szánta vagyona mindenkori jövedékeinek egy bizonyos részét. A világ azóta sokat változott, két világháború söpört végig Európán, s a hagyaték sorsa soha nem tisztázódott igazán. A trianoni békediktátum után román nemzetiségû fiatalok nemigen tanultak sem Bécsben, sem Budapesten, s a kifosztott és kisemmizett magyar államnak semmiféle indíttatása nem lehetett egy állítólagos testamentum előírásainak érvényesítésére. Az impériumváltozással - ha jól meggondoljuk - legalább tízezerszer annyi magyar vagyon került idegen kézre, mint amennyi a csonka anyaországban más nemzetiségû emberek tulajdona volt. A kommunista érában senki nem bolygatta a dolgot, sőt, államközi megállapodás is született arról, hogy a két országnak semmiféle követelése nincs egymással szemben. Pedig lehetett volna, de nem feltétlenül a román fél részéről?
A Gozsdu-vagyon ügye tehát csak a nagy ,,demokráciában? került újra felszínre, s jelentkezett az az abszurd követelés, hogy a Gozsdu-udvarnak nevezett budapesti épületegyüttest szolgáltassák ki a román államnak. A dolog legpikánsabb része az, hogy a végrendelkező Gozsdu soha nem tett említést semmiféle román államról, s származása szerint nem is regáti, nem is erdélyi, hanem vélhetően aromán eredetû volt, aki a Monarchiába települve gazdagodott meg, s igazi mecénásként - többek között - a magyar kultúrát is támogatta. A végrendeletről valóban tudnak a történészek, de annak vitathatatlanul hiteles szövege sehol nem lelhető fel, s így mindenki azt mond, amit éppen akar.
A jóindulat és a ,,jószomszédság? nevében a magyar kormány hajlandó volt tárgyalni a román kollégákkal, s kormányközi megállapodás is született arról, hogy egy Gozsdu-alapítvány fölállításával a vagyonrészek jövedelmeiből a magyarországi román fiatalok érvényesülését, az ottani közösségek kulturális törekvéseit fogják támogatni. Ennél nagylelkûbb diplomáciai fölajánlást alig ismer a történelem, hiszen a magyar fél semmit nem kért cserében.
De nem így a román fél! Az államközi egyezményt, mely időközben ratifikálásra a parlamentbe került, egyszerûen fumigálja a hazai törvényhozás, s a román sajtó és politikum mozgósításával hisztériakampányt indított az egyezmény ellen. Az indoklás egyenesen döbbenetes és nevetséges: ,,két kormány nem dönthet egy magánalapítvány sorsáról! Arról csak hasonló magánalapítványok, szervezetek és egyházi testületek dönthetnek.? Hosszú lenne felsorolni, hány entitás is követelőzik a budapesti Gozsdu-vagyon megszerzése érdekében, s ha a nemrégiben megalapított gyulai ortodox püspökség és a Magyarországi Románok Kulturális Egyesülete igényeit még megbocsátó megértéssel is tekinthetjük, a Sepsiszentgyörgyön mûködő, úgynevezett keresztény és kulturális liga követelőzésén csak mosolyogni lehet. Bár ők teljesen komolyan veszik beleszólási jogukat. Élükön - nos, tudjuk kikkel.
A felelős román politikai és közéleti személyiségek java nevetségesnek és felelőtlennek tartja az egész hisztériát és felhajtást, de amikor ,,nagy nemzeti érdekről? van szó, az ő vélekedésük általában háttérbe szorul.
Annak van igaza, aki olcsó diverziónak nevezi az egészet, melynek célja a figyelem elterelése. Például a március 15-i ünnepségek, az udvarhelyi Székely Nagygyûlés körül jelentkező egyéb diverziókról, s ama tényről, hogy a román állam mindmáig az elkobzott magyar vagyonoknak csupán egy elenyésző töredékét szolgáltatta vissza Erdélyben. Egyházaknak és magánszemélyeknek.
,,Hágáig megyünk!? - hágyászkodnak az ,,ügy? megszállottjai, ám egy értelmesebb román jogásztudor erre ama megjegyzést tevé, hogy olyan lesz ez, mintha Luxemburg Brazíliát hívná ki egy mindent eldöntő futballmérkőzésre.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-10: Archívum 2003–2007 - :

Köszönet