Tavaly meglehetősen hanyag gőggel jelentette ki a kormány, hogy nincs szüksége a Nemzetközi Valutaalap tanácsaira és pénzére. Az IMF-küldöttség akkor elutazott, igaz, az ajtót számukra valamelyest nyitva hagyták, mert közben az EU gazdaságpolitikai szakemberei figyelmeztették a T?riceanu-kabinetet: e területen elvárásaik egyeznek az IMF-ével, tehát óvatosan kell bánni az úgynevezett szakítással.
Néhány hete a valutaalap emberei vissza is tértek, s újból megfogalmazták a román gazdasággal, pénzügyi helyzettel kapcsolatos fenntartásaikat, és házi feladatot is adtak, amit rögtön a nyomukban érkező uniós szakember is megerősített, mi több, megtoldott azzal, hogy azonosulnak az IMF értékelésével és ajánlásaival. Tehát azon felül, hogy igazságos korrupcióellenes harcot és tisztességes igazságszolgáltatást, jól mûködő konkurenciát, decentralizációt, az infrastruktúra fejlesztését, az agrárium korszerûsítését, a határok biztonságossá tételét, a gyermekek jogainak tiszteletben tartását várják sok egyéb mellett Romániától, kijelentették: a csatlakozás előtt a gazdaságot és a pénzügyi életet is rendbe kell tenni. Az IMF-esek már tavaly húzták az orrukat a 16 százalékos, egységesnek mondott adókulcs bevezetése miatt, úgy értékelték, az adóbevételek jóval alatta maradnak az ország szükségleteinek, s az sem tetszett nekik, hogy az akkor új kabinet jelentős fizetésemeléseket hajtott végre. A liberális-demokrata kormány abban bízott, hogy az alacsony adókulcs amellett, hogy növeli a befizetési kedvet, vonzani fogja a befektetőket is, az meg felpörgeti a gazdasági életet, és gyarapítja a bruttó nemzeti terméket, a termelékenységet. A dolgok nem a tervek szerint alakultak, az adóbefizetések közel sem nőttek olyan mértékben, ahogyan azt eltervezték, s a bizonytalan és folyamatosan változó pénzügyi szabályzók miatt a külföldi befektetők sem tapostak egymás sarkára, mi több, vagy a teljes szétesettség, vagy a túlzott bürokrácia és szigor miatt súlyos gazdasági nehézségekkel kellett megküzdeniük a kis- és közepes vállalatoknak. A gazdasági fejlődés üteme a tervezett öt helyett másfél százalékos volt, háromszor alacsonyabb, mint az előző év hasonló időszakában, a mezőgazdasági termelés a szörnyû nyár miatt 12 százalékkal csökkent. És visszaesett az export is, a gazdasági fejlődés egyik motorja, miközben 22,4 százalékkal nőtt az ipari cikkek, 59,1 százalékkal az energiaszolgáltatások ára. Az európai átlagot meghaladja ellenben a fizetésemelések mértéke, míg a munkatermelékenység mindössze 5,5 százalékkal nőtt, a bérek 14,1 százalékkal, ami igen súlyos egyensúlyvesztést eredményezett, s csak azért nem emelkedett a csillagokig a mérleghiány, mert egyetlen év leforgása alatt a külföldön dolgozó, több mint kétmillió ember hivatalos utakon 4,2 milliárd eurót, zsebben ennek még legalább felét hozta be az országba. Igaz, egy része fogyasztásra ment el, de már szemmel látható, hogy a külföldön keresett pénzből azok, akik haza kívántak jönni, vállalkozásba kezdtek.
Májusig, az országjelentés elkészültéig, e téren már sokat nem lehet tenni, csak az biztos - véli az IMF és az EU -: úgy kell a gazdaságot átalakítani, hogy annak növekedési üteme legkevesebb évi öt százalék legyen. Mert a lemaradást akkor is évtizedekben mérve lehet csak behozni.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.