Riport: Futásfalvi keresztút

2006. március 14., kedd, Archívum 2003–2007

Kétszeresen is keresztút: itt találkoznak a Háromszék Mária-zarándokhelyei felé vezető utak - tizennégy stációval -, és maga a falu, ha lassan is, de egyfajta keresztúthoz ért. Torja községhez tartozik, s a helybeliek szerint csak most kezd valamicskét változni a falukép. Jó, ha pályázik számunkra is a torjai tanács, mert oda tartozunk, de jobb, amikor annak eredményét láthatjuk - mondták a központban álldogáló, az udvarhelyi nagygyûlés előzményeit tárgyaló középkorúak. No de aki a kulisszák mögé is beláthat, a falu életének lehangoló dolgaival is megismerkedhet: a rendszerváltás utáni időben nem mutatkozott meg a székely találékonyság, gyenge a település gazdasági ereje, még most is sokan várják a sült galambot.
Egyre keskenyebb ösvényen
Mert az évi költségvetések egyre szûkösebbek, egyre kevesebbet tudunk befektetni ebbe a faluba, egyre keskenyebb az az ösvény, amelyen felénk áramlik a központi pénzalap - nyilatkozta Kováts András, Torja község polgármestere, aki éppen Futásfalván tartózkodott. - Ne számítson arra a falu, hogy mi építsük és szépítsük, az ilyen pénzalapok mindinkább elapadnak. Itt most azonkívül, hogy az iskolát fenn kell tartani - azzal költségeink vannak -, az egyik legfontosabb munkálat a helybeli kultúrotthon belső javítása, ezt is mi finanszírozzuk. A munkaügy segítségével huszonöt személyt alkalmaztunk községszinten. Ebből három futásfalvi. Március 31-ig lehet őket alkalmazni, és építészünk, Kónya Benedek irányításával addig be szeretnénk fejezni a munkát. A terem mennyezete okoz gondot, gipszkartonnal akarjuk szebbé tenni. A tetőzettel kellett volna kezdenünk, de erre is hamar sor kerül, mihelyt leolvad a hó a cserepekről. Nincsen sok pénzünk erre, de meg akarunk mozgatni minden szponzort, hogy tervünk sikerüljön. Sajnos, helyben kevés ilyenre lehet számítani, annál többre azonban Torján.
Meglepetésünkre az altorjai bekötőút végétől két kilométeren aszfaltos úton repültünk a falu felé. Jaj, ha mind a tíz ilyen lehetne - mondogattuk magunkban. Folytatása felől - mert ez létkérdés a püspöki áldással zarándokhellyé avanzsált falu számára - ismét a polgármestert kérdeztük.
- Pályázati úton szeretnénk ezt tovább folytatni, a megyei tanácsnak van egy ilyen jellegû programja, amit a Sapard segítene anyagilag. Már dolgozunk rajta. Van Csernátonnal egy olyan közös elképzelésünk, hogy az altorjai katolikus templomtól déli irányba induló utat teljesen feljavíttassuk, korszerûsíttessük, tulajdonképpen azt, ami Ikafalva érintésével Felső­csernátonból Alsócsernátonon át torkollik majd a nemzetközi útba. Mi három kilométerre számítunk, ők is annyit készíttetnének el, azt hiszem, így a két út vége könnyen összeérne.
- Az új aszfalt Futásfalva bejáratáig tart. Mi lesz a falun felvezető főúttal?
- Arra a szakaszra is hordtunk tavaly Olt-völgyi tört követ. Még nem látható, mennyire romlott le, mert vastag a hóréteg, de mindenképpen nekünk kell rendben tartanunk. Annyit ígérhetek, hogy a gödröket újra betömjük.
Alaposan leromlott a falu utcahálózata. A polgármester térképpel a kezében méregette a kátyús szakaszokat, kijelölték, hová kell hidakat-átereszeket építtetni. Ígérte, ha az idő javul, ezeken a sor. Mint mondta, volt híd és áteresz mindenütt, de a falu nem gondozta, tönkrementek, és most az emberek a vízen-árkon járnak át. Arra várnak, hogy a tanács építtessen hidakat a faluban. Mindenki nagyon kényelmes, csak az önkormányzatra várnak. Összesen kilenc helyen kell átereszt építtetni, s természetesen nagyon remélik, hogy közmunkával a környékbeli lakók is melléjük állnak. Bardocz Péter képviselő sorolta is azokat a helyeket, ahova átereszt kell építeni: a mezőben egy a Vereskeresztnél, a posta felé kettő, Alszegbe egy, Fetés Pál kapujához megint egy, Györgyjakab Balázséknál a másik? s így tovább?

Munkához kell látni
- Van-e olyan épület, amely a tanács tulajdona, és javítása gondot okoz?
- Még mindig a mi tulajdonunk a volt községháza épülete - felelte Kováts András -, de hála a Fennvalónak, ráakadtunk egy olyan papírra, amely azt igazolja, hogy ez a futásfalvi közbirtokosság tulajdonát képezte. ?k már kérvényezték is a 247-es törvény értelmében a visszaszolgáltatást, s így mi megmenekülünk ennek javítási gondjaitól, de persze a jövedelmétől is. Volt még tulajdonunkban egy jegyzői lakás, időközben leomlott. A ház telkén egy vállalkozó a téesz egyik akoljából apaállat-istállót épített, csak éppen apaállat nincsen benne. No de megoldódik ez is, bele kell kezdeni az intenzív állattenyésztésbe, hiszen az embereknek dolgozniuk kell, nagy a munkanélküliség a faluban. Így nem mehet tovább. Nem mindenki szeret dolgozni. Annak, hogy sok pityókát termelek, s eladom, lesz pénz, már lassan vége. A vetőmagok fertőzöttek, a talaj úgyszintén, istállótrágyát nem teszünk a földbe, de megvesszük jó drágán a mûtrágyát. Honnan legyen istállótrágya, ha nincsen állat? Apaállatra pedig akkor lesz szükség, ha belátják, hogy ez egy állattenyésztésre és csak másodlagosan mezőgazdaságra alkalmas kisrégió. Munkához kell látnia a falunak! Az emberek egy keveset eltájolódtak, elkényelmesedtek. Az a helyzet, hogy az állattal sok a baj. Se vasárnap, se ünnepnap nincsen, de véleményem szerint az állat azt a fáradságot visszahozza. A pityókatermeléssel összevissza nincs több munka, mint harminc nap, de az állattal 365 napot kell küzdeni.
Gyenge a település gazdasági ereje. Alig van néhány kereskedés és egy asztalosmûhely? No, ott van a pálinkafőzde, de sajnos az elmúlt nyáron nem volt megfelelő gyümölcstermés.
A testvérkapcsolat láncszemei
Megtudtuk, hogy évekkel ezelőtt Futásfalva testvértelepülési kapcsolatba lépett a Békés megyei Telekgerendás nevû községgel. Sajnos, a kapcsolatot nem ápolták megfelelően, s bár a Békés megyei magyarság eddig is sok jelét adta a testvéri szeretetnek, hivatalosan nem kötöttek szerződést. Talán nem is ez a legfontosabb. Örvendetes, hogy a két település iskolásai részt vettek már csereüdültetésen. A gerendásiak részt vettek a Reményik Sándor nevét viselő I-VIII. osztályos iskola avatóünnepségén, a kapcsolat iskolai szinten mûködik a legjobban. Egyéni-családi kapcsolatok is alakultak, s ezek az erősebb láncszemek nélkülözhetetlenek a testvérkapcsolatok erősítésében.
Reményik emléke
- Miért viseli ez az iskola jeles költőnk nevét? - kérdeztük Marthi Mária iskolaigazgatótól.
- Számunkra a költő, versein keresztül, a megmaradás hatalmas szimbóluma. A névadó ünnepség előtt voltak más vélemények is. Itt is lett volna egy jeles kántortanító vagy pap, akinek nevét felvehette volna az 1636-tól létező alma mater, de a szülői közösség ismert nevû személyiségre szavazott. Reményik emlékét hûen ápoljuk, halálának évfordulóján minden esztendőben rendezünk egy körzeti Reményik-szavalóversenyt. Kiválasztunk egy jellegzetes költeményt, amelyet a helybeli vagy a környékbeli iskolák kis szavalómûvészei mondanak el. Idén októberben a szavalóverseny harmadik fordulójához érkezik. A falusi oktatás fellendítéséről szóló program keretében nyertünk egy pályázatot. Ezt részben iskolaújságunk, a régi Futár újraindítására fogjuk felhasználni. Ebből tudunk majd egy számítógépre is szert tenni. Tervezzük, hogy a tavasszal ellátogatunk tanulóinkkal Reményik Sándor sírjához Kolozsvárra.
A kvótarendszer hírének megjelenése óta többször terítékre került az itteni iskola felső tagozatának sorsa is. Ebben a kérdésben a torjai helyi tanács, a szülői és a falusi közösség nagyon egységes volt. Kimondták, minden áldozatot meghoznak annak érdekében, hogy fennmaradhasson a történelmi település ősi skólája.
Érdeklődtünk a falu természetes szaporulatának alakulása felől is. Most húsz kisgyerek részesül óvodai nevelésben, és tizennégyen tanulnak az elemiben. A felső tagozat csak két összevont osztállyal mûködik, de miként azt az igazgató elmondta, az elkövetkező néhány év alatt még stagnálni fog a tanulólétszám, lényeges változásra aligha lehet számítani. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a falu lélekszáma 350, túlsúlyban római katolikus székelymagyarok. A mater és az ikafalvi filia lélekszáma 420. A rendszerváltás óta eltelt több mint másfél évtized, a hazaköltözés sem hozott döntő változást a természetes szaporulat alakulásában. Még mindig kiöregedő faluközösséggel van dolgunk. Siránkozásra azonban nincs ok - vigasztalt t. Tifán Lajos plébános -, mert tizenhat gyereket keresztelek az idén, és több lesz a házasságkötések száma is. Jó a helyzet az ikafalvi filiában is, növekedik a lélek­száma, hamarosan eléri a százat.
Ahol a falunak ­rendtartónak kell lennie
Nem más ez, mint a katolikus egyház. Az atya jó másfél évtizede pásztorolja az itteni lelkeket, s mondták a faluban, hogy jóra vezető, nemes ötletekből soha nem fog kifogyni, de az egyházban rendnek és fegyelemnek kell lennie. Látogatásunkkor Tusa Tivadar egyházgondnokkal - aki egyben a falu másik képviselője a tanácsban - arról beszélgettünk, hogy a nyáron meg kell forgatni a cserepeket a plébánia tetején. Van egy kevés pénzük erre, a megyei tanács is szokott segíteni, de mindenképpen gyûjtést is rendeznek a hívek soraiban. Sajnos, az egyházi erdő nagyon fiatal, csak később hoz hasznot az eklézsiának. Üzemtervet kell készíttetniük, és az is pénzbe fog kerülni. Földterület is jár még vissza az egyháznak, a 247-es restitúciós törvény értelmében benyújtották már igényüket.
- Most március 15-e számunkra a legközelebbi ünnep - kezdte sorolni az elkövetkező rendezvényeket az atya. - Be szoktunk menni szekerekkel a kézdivásárhelyi felvonulásra, s csak délután kerül sor az itthoni ünnepi szentmisére, koszorúkat helyezünk el a negyvennyolcas hősök helyi emlékmûvénél. Idén még gazdagabb lesz a megemlékezés, mert meghívtak a torjai ünnepségre, felvonulásra és gyertyás körmenetre. Most irodai munkával foglalkozom, felújítjuk a kegytemplomunkról szóló, Futásvalva 2006 címû ismertető füzetet. Április 30-án házassági jubileumi találkozóra kerül sor, a 25, 35, 45, 55 és 65 évvel ezelőtt egybekelteket ünnepeljük. Bensőséges, szép ünnepek ezek, idekötik a híveket, rokonokat az egyházhoz-templomhoz.
*
Ottjártunkkor még vastag hóréteg fedte az emlékparkot, a cintermet, a plébánia udvarát. Futásfalva magasan fekszik, a keleti szeleknek kitéve. Idén minden jel szerint sok víznek kell még lefolynia a Falupatakán, amíg a kertek lábán megjelennek a lila ibolyák.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép