
Idei Balaton-felvidéki portyánkon Tapolca környéki gazdasági vállalkozásokat is felkerestünk. Elsősorban vélemény- és tapasztalatcsere jelleggel, s azzal a céllal, hogy zabolai - tágabb értelemben székelyföldi - vállalkozások esetében milyen, a magyarországihoz hasonló utakat lehet bejárni, és milyen hibákat, melléfogásokat kell elkerülni.
Cseh Ferenc gelencei/zabolai vállalkozót, az Agroforest tulajdonosát a szentkatolnai lovasudvar beindítása és fejlesztése érdekelte. (Szentkatolnán vásárolt egy 1900-ban épült ingatlant, amely eredetileg is lovarda volt, és ezt óhajtja visszaállítani.) A tapolcai-medencében, Csobánc vára alatt megtekintettük Németh Gyula lovasbirodalmát, ahol egy Háromszéken induló lovasudvar kezdő ,,ügetésével? és ,,trappjával? ismerkedhettünk, különös tekintettel a nálunk is várható európai uniós szabályozások alkalmazására.
Hasonló céllal kerestük fel két hungarikum, a magyar szürkemarha- és mangalicaállomány egyik legjelentősebb tapolcai-medencei telephelyét. Kuriózumként említem azt, hogy a Feszty-körkép egyik honfoglalás-jelenetét ezen a telephelyen ,,élőben? láthatjuk, élhetjük meg, egyszerûen históriai megrendülést vált ki az erre érzékeny látogatóban, amikor a közel kétszáz fős állomány a látogatóval szembefordulva szegezi az érkezőkre a tekintetét. Mindez mintha jelzésre történne. Mondják, hogy a hatalmas testû, széles szarvú, gyönyörû állatok - a bika elérheti a tonnás súlyt, akárcsak egy észak-amerikai bölény -, szóval ezek a rideg tartású, őshonos pusztai állatok bizalmatlanok, a borjat például születése első perceiben el kell látni füljeggyel, másként egyszerûen nem lehet ,,befogni?, mert a vadóc nem hagyja, s az anyja sem engedi.
Gyula vezér lovasbirodalma, Gyulakeszi
A lovasbirodalom tulajdonosa, Németh Gyula, egy imponáló szaktudással és küldetéstudattal is rendelkező fiatalember mondja:
- Ebben a téli időszakban a lovak reggel kimennek a legelőre, s ott vannak délután három óráig. Este történik a zabolás. Áprilistól kezdünk dolgozni a turizmusban, s az ehhez szükséges lovak benn vannak. A lovarda komolyabb felújítást igényel, de meg akarom várni az új uniós szabályokat. Az unió a lovardákat is minősíti: a patkós skálán egytől ötpatkósig. A lovardavezetőknek vizsgázniuk kell, azaz lovastúra-vezetői szakvizsgával kell rendelkeznie legalább egy embernek a lovardából. Nekem ez megvan. A ,,túravezető? nem fedi a tartalmat, mert általános lovardaismereti dolgokból is vizsgázni kell. Akinek ez nincs meg, az Magyarországon lovardát nem üzemeltethet. Két év türelmi idő áll rendelkezésre, ha azalatt nem intézik, bezáratják a lovardát.
A szabályzat a bokszos lótartást írja elő, ez az elfogadott.
Mi többségében magyar félvérekkel dolgozunk, kisbériekkel. A kisbéri egyesület tagja vagyok pár kancával. Általában egy-két csikót kapunk onnan évente. Ma Magyarországon egy csikó felnevelése három és fél éves koráig a saját lovardádban 500 000 forintba kerül. A turizmusban belovaglás után ebben az életkorban kezdjük használni. Ma Magyarországon ennyi pénzért két ,,mûködő? lovat tudunk vásárolni. A saját csikónevelés tehát ráfizetéssel jár. Ezek a csikók nem olyanok, mint a kisbéri nevelés, de a turizmus számára megfelelőek. A vendég a különbséget nem érzékeli.
Lovardaprogram
- A lovassportokon kívül mi mindent csinálunk. A gyerekek lovas táboroztatására - az iskolazárástól - általában hat-hét turnust szervezünk. Heti váltással dolgozunk, hétfőtől szombatig. A gyermekek a fölöttünk lévő panzióban alszanak. Napközben lovagolnak, kocsiznak, kirándulásokon vesznek részt. A lényeg a délelőtti és a késő délutáni lovaglás. Ezt már kilencedik éve szervezzük.
A másik program: a betérő vendégeket lovas oktatásban részesítjük. A futószámoktól a tereplovaglásig tanítjuk őket. Az egy-két órás tereplovaglástól a hetes túrákig szól az ajánlatunk. A hetes túrák az érdekesek, mert Magyarországon már a 70-es évektől nagy keletje van ennek. Ez később hanyatlóba került. Most vagyunk az országban vagy tízen, akik hetes túrákat szervezünk. Balaton-felvidéken hatnapos lovaglást szervezünk, mindennap máshol alszunk, máshol vannak bekötve a lovak, átlag kétszáz-kétszázhúsz kilométeres körzetet járunk be. Ehhez a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kiváló terepet biztosít, a tájak gyönyörûek, a pihenőket is olyan helyekre tervezzük, ahol szép és kellemes a környezet.
Szervezünk kocsikázást is. Így hetven főt tudunk szállítani. Különféle borkóstolós túráink vannak. Az egyik ilyen borkóstolós túra Szigligetet érinti.
Lovasbemutatókat is tartunk. Van bemutatópályánk. Egy nádtetős épület áll rendelkezésünkre. Általában szerdán tartunk lovasbemutatót, de a vendégcsapat kívánságára bármikor meg tudjuk szervezni. Kétféle program van: az egyik lófektetés, lóültetés, tánczene, cigányzene, gulyás, pálinka, pogácsa, kemencében sült langalló. A másik program Csobánc várához kötődik. Sajnos, ez csak rom, mert az 1710-es években felrobbantották az osztrákok a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc után. Ennek a romjait próbáljuk megmenteni. Itt időnként komoly és szép kis csaták voltak, de a várat sem a török időkben, sem a szabadságharc idején nem sikerült elfoglalni, mindig magyar kézen maradt.
A török időket éljük újra egy lovascsapattal. Ez egy 16. századbeli program, s az akkori fegyverek, lovasszerszámok, a szablya, a csákány, a kelevéz használatát is bemutatjuk. A program hastánccal egészül ki - táncosaink is vannak -, s ez a lovas fiúknak eléggé látványos program.
Ács János tapolcai polgármester megjegyzi: Nyaranként - a betérő turistákat is ideszámítva - négy-ötezer ember fordul meg nálunk. Ezek tehát nem mind aktív lovaglók, csak a szolgáltatásainkat veszik igénybe. Népünnepélyt is szervezünk, s ez tömegeket mozgat.
Németh Gyula: A magyarországi ménesbirtokok többsége Erdély területén volt. Most a mezőhegyesi a magyarországi bázis, ahol a Gidran, a Nonius és a Furioso alapja volt. Sajnos, a mezőhegyesit és környékét úgy leépítették, hogy a lovarda környéki összes földet eladták. A ménesbirtok megmaradt a közepén - és nincs terület.
Ács János: Ami megmaradt belőle - minden gyönyörû. Még a vasútállomás is. Nincs terület - a ménesbirtok halálra van ítélve. Ma Magyarországon mintegy 73 000-75 000 ló van, az első világháború előtt a mezőhegyesi ménesbirtokon 15 000 volt. Ezen az egyetlen helyen. Ma összesen van 75 000! Ha nincs olyan ember, mint Németh Gyula, még kevesebb lovunk volna. Indulásnak ez a lovarda a megfelelő.
Hungarikumok telephelyén
Vendéglátónk vázlatos élettörténete a magyar gazdaember sorsképének jelzése mellett a föld és a gazdaság szeretetének forrásvidékére vezet. Ezt az életformát nem ,,tanulni?, hanem megélni kell.
- Mindig szerettem az állatokat. Gyermekkoromban a szüleim egyik legnagyobb élménye volt, amikor anyám fejte a tehenet, fogtam a kis csészét, belefejtem, s forralás nélkül megittam. Környékbeli vagyok, a szomszéd faluban születtem. Szerettem mindig a mezőgazdasággal foglalkozni, de erre nem volt lehetőségem. A győri bencés gimnáziumban érettségiztem, kétszer felvételiztem a Keszthelyi Agrártudományi Intézetbe, s bár a pontszámokat bőven elértem, mind a kétszer helyhiányra hivatkozva elutasítottak. Utána hátat fordítottam a mezőgazdaságnak. Apám gépkocsivezető volt. Átmentem autószerelőnek, s jelentkeztem a közlekedési főiskolára, s egy évet el is végeztem. Előbb két állatot vásároltam, utána egy kis területet, s ez így ment tovább. Újabb állat, újabb terület? Most 500 hektárnyi területen gazdálkodom. Nem olyan sok.
Vettem először két szürkemarhát, s végül is kialakítottam a mostani állományt.
Azt nem tudom, hogyan tovább, mert a piac most elakadt. Lehet, hogy vissza kell térni az ősi dolgokhoz. Félő, hogy úgy járunk ezekkel is, mint néhány évvel ezelőtt a földigilisztával. Előbb óriási buli volt, aztán jött a csődtömeg. Szürkemarhából sok van már.
Előnye, hogy sokkal szerényebb körülmények között lehet tartani.
- Hungarikumokra nincsen szükség? - kérdezem.
- Hungarikum-kormányra van szükség - jegyzi meg valaki. - Mi ezzel egyetértünk - toldja meg a másik -, csak vajon elegen vagyunk-e, akik ezt akarjuk?
- Pillanatnyilag 160 szürkemarhám van. Ebből 74 tehén. Van hat bivalyunk is - ezek ősi magyar fajták, ,,vízi bivalyok?. Imádják a vizet, nyáron reggel kilenc órakor belemennek, s délután öt óráig nem lehet kiverni onnan őket. Kétszáz mangalicám van jelenleg. Vannak kecskéim, birkáim, van egy lámapár is. Sőt: szamarunk is van.
Eszterházi Borpince
- 1945-ig ez egy szépen muzsikáló borpince volt - mondja Major Tibor pincemester az Eszterházi Borpince nemespenész-bevonatú, hatalmas alagútjaiban. - Utána is voltak jó borok, de ahogy bejött az ,,orosz piac?, minden tönkrement.
Most kellett visszaállni a minőségi bortermelésre. Ez azért is fontos, mert mennyiségileg nem tudunk lépést tartani a spanyol és az olasz bortermeléssel. Jó borokat viszont Badacsony, Szigliget ad bőven. Ezeknek a hegyeknek a déli oldala kiváló minőségû borokat ad. A szőlőtermesztés nagyon fárasztó munka. Ma is elnéztem, hogy szakadt a hó - és az emberek metszették a szőlőt. Székelyföldiek is dolgoztak itt nálunk már a 80-as években és ?90 után is. Csíkcsicsóiak, madéfalviak.
Penész, nemes penész mindenfelé. Befogja a falakat, hordókat, a kovácsoltvas ajtókat, választófalakat. Közben eszembe jut, hogy harminc és egynéhány évvel ezelőtt, mikor a sepsiszentgyörgyi színészekkel erre jártunk, egy másik borpincében Dukász Anna mûvésznő két kritikai megjegyzést megengedett magának: a borok nagyon finomak, de a színész előadás előtt ne igyék. (Kuncogás, borospoharak koccannak.) A mûvésznő érzékeli, hogy rossz hadvezér, mert olyan parancsot adott, amelyet a katonák nem teljesítenek. Ezért indulatos: és mi itt ez a sok penész? Minden szép, a borok finomak, de ez a sok penész! A pincemester remek előadást rögtönöz a nemes penész borászati szerepéről, s arról, hogy vannak tájak, ahol nagyon szeretnék meghonosítani, de az éghajlati tényezők, a levegő páratartalma és egyebek miatt hiába kísérleteznek vele. A penész nem telepedik meg a pincékben, s a borok minősége ezért nem vetekedhet az itteni ízekkel-aromákkal. A mûvésznő mintha kezdettől penészpárti lett volna: Hát persze, penész nélkül nem is lehet. (Újabb kuncogás, poharak koccannak, s a turné után is szállóigeként mondja a trupp: Penész nélkül nem is lehet!)
Major Tibor pincemester mintha gondolatolvasó lenne: jönnek hölgyek, és azt kérdezik, hát itt takarítás mikor volt? ?k letörülnék a ,,port?.
- Ki faragta ezeket a térplasztikai különlegességeket? - kérdezem a borpince előtti park hatalmas faragványaira mutatva.
Tóth József Tapolcán lakik, mindenki Gazduramnak hívja, mert állatai is voltak. Több tucat tehene, szamara, disznói, lovai. Egyébként Szatmárból származik, Szamosszegből. Kötődik Erdélyhez. Lóháton is bejárja ezt a vidéket, és iszonyú nagy magyar. Ezeket a faragványokat szórakozásból készítette, neki erre rááll a keze. Kiállításokra jár, kiadott a faragászatról egy kis esszét. Híres ember, ő az, aki a tapolcai Y-házakban lóval felhajtott a tizedik emeletre. És a ló nem jött le, a tûzoltókat kellett kirendelni, azok bekötötték a ló fejét, és úgy hozták le.
Ács János, Parapatics Tamás osztályvezető egyszerre mondja: a Balaton-part egyik legszebb települése.
Havas, ködös idő van, de így is felsejlenek a tapolcai-medence utánozhatatlan szépségû domborzati formái. Ács János polgármester ezek magasságába irányítja a tekintetünket:
- A röghegyek lekoptak, s forgószínpadként veszik körül a várost. Ez a pannon táj egyik gyönyörû gyöngyszeme, Balaton-felvidék legváltozatosabb vidéke. Egészében, részleteiben is: hungarikum. A borok, az étkek, a hegyek, a várak, városok, a természet - és benne az ember!
Sylvester Lajos