
Bölön és Nagyajta a szabadságharcban
Nem adatott meg a lepergett, több mint másfél évszázad alatt, hogy külön kiadványban emlékezhessünk minden háromszéki település 1848-as históriájáról. Töredékekből, adatokból, az irodalomból, a helytörténetből, késői emlékezők tájékoztatójából, fennmaradt sírkövek felirataiból állt össze e két erdővidéki település szabadságharcos múltja is.
Köpecz und Bölön muss?
A szabadságharc idején Bölönnek is Köpechez hasonló sorsot szánt Heydte császári katonavezér, csakhogy Köpec felégetését követően nem éppen az ő akarata szerint alakultak a dolgok, amikor a székelyek elől a Rika-erdőbe menekült, a futtában elhagyott hintójában olyan parancsra akadtak az emberek, melyben ez állt: ,,?Köpecz und Bölön muss??
Bölön 47 nemzetőrt állított ki 1848-ban. Az a hagyomány is fennmaradt, hogy ez a falu ajánlotta volna fel elsőként egy harangját ágyúnak, még Agyagfalván. A szabadságharc kisebb horderejû helyi eseményeit nem jegyezte fel a krónikás. Mindennél többet mond azonban a bölöni negyvennyolcasok hevenyében összeállított, de valószínû, még most sem teljes névsora. A tisztek közül Nagy István (1824-1891) honvédszázados, Tana Benedek (mh. 1849) százados, Sikó Miklós (1817-1900) és Nagy József (1815-1899) honvéd főhadnagyok, Lőfi Áron unitárius lelkész huszárhadnagy (1825-1906) nevét ismerjük. Honvédközvitézként harcoltak a szabadságért Varga András (1821-1903), Kovács Miklós (1824-1914), Révész János (1830-1915), Pál Sándor (1831-1916), Puskás György (1831-1917), Tálas Sámuel (1823-1907), Pál Miklós (1819-1906), Pál Miklós kisutcai (1825-1906), Györke Ferenc, László Sámuel, és Német Miklós. Utóbbi egymagában szerepel a múlt század végén összeírt, harctéren maradt vértanúk sorában. A helybeliek mindnyájan tagjai voltak a Rikán Belőli Honvéd Egyletnek.
Bővebben kell szólnunk azonban Lőfi Áronról és Mikó Lőrincről. Lőfi Áron 1825-ben született Laborfalván. Az elemit szülőfalujában végezte, a teológiát Kolozsváron, 1848-ban Aradon besorozták császári gyalogos közlegénynek. Végigküzdötte a szabadságharcot, s csak 1851-ben került haza Olaszországból. Tordán, Désfalván és Bölönben szolgált unitárius lelkész-esperesként. Hamvait fekete márványobeliszk fedi a bölöni unitárius temetőben, rajta ez a felirat olvasható:
Itt nyugszanak
L?FI ÁRON
nyug. unitárius
lelkész-esperes
48-as honvéd hadnagy
Élt 81 évet, szolgált 52 évet
Meghalt 1906
Neje
KISS LAURA
a szerető jó anya
Élt 40 évet, meghalt 1883
Legyen emléke áldott!
Mikó Lőrinc 1806-ban született Bölönben, jogász, költő, unitárius kollégiumi és teológiai tanár volt. A gimnáziumot Kolozsváron végezte, németet Brassóban tanult. 1823-29 között Kolozsváron bölcseletet, jogot és teológiát végzett. Itt lett ügyvéd. 1847-től a kollégium jogtanára és az egyházi főtanács jegyzője. A szabadságharc idején - mint önkéntes nemzetőr - aktívan vett részt az ottani értelmiségiek mozgalmában. Írásai a Történelmi Lapokban, jogi és teológiai kiadványokban jelentek meg. Lantos költeményei, költői elbeszélései kéziratban maradtak. 1872. március 10-én hunyt el Kolozsváron. (1. kép)
Erdővidéki helytörténeti kutatások alkalmával akad rá Benkő Levente hírlapíró Tana Sámuel bölöni községi jegyző 1897. január 25-én Mórik Lajosnak címzett levelére, melyben ez áll: ,,Heydte táborában vívott csatában Bölön községből Keisler Antal és Karácson András nevû szabadságharcosok estek el?.
Bölönben 1991-ben emlékkopját állítottak az unitárius templom előtti emlékparkban az egykori magyar országzászló-talapzatra (2. kép, a szerző felvétele). Ezen csak a szabadságharc évszáma és nem Bölön 19 hősének neve van megörökítve. Sikó Imre jelenlegi bölöni polgármester elmondta, hogy évek óta tervezik egy olyan hősi emlékmû elkészítését, amelyen nemcsak a negyvennyolcasok, hanem a két világháború helyi áldozatainak névsora is rajta lesz. Ennek egyedüli akadálya, hogy a község szívében, ahová az emlékmûvet állítanák, a közintézményeket ellátó víztározó található. Az új ivóvízhálózat elkészült, s mihelyt átadják, felszabadul a központi hely, és remélik, hogy 2007. március 15-én elhelyezhetik a kegyelet koszorúit az új hősi emlékmû talapzatán.
Ahol Gál Sándor keltezte egyik napiparancsát
Negyvennyolcban ez a község is az állandó harci mozgalmak színtere, és nem egy alkalommal a hadak felvonulási területe volt. Adatok igazolják, hogy a General Commando csapatai Nagyajtán vonultak át, nemesi udvarházakat gyújtottak fel, és Heydte bizonyára erre a településre is hadisarcot rótt ki, hisz ekkor a környékről 300 háziállatot szedtek össze. Egyed Ákostól tudjuk, hogy 1848 decemberében már egész Erdővidéken nemzetőri egységekben álltak a falvak, Nagyajtán is ekkor kerülhetett sor a nemzetőrség megszervezésére. Barótot kivéve miklósvárszéki viszonylatban Nagyajtán volt a legnagyobb (69) a nemzetőrök száma. Heydte ekkor újabb támadásba lendült, s december 4-én Daniel Imre azt a feladatot kapta tőle, hogy a nemzetőrségektől a fegyvereket szedesse be. Nem tudni, mennyire sikerült ezt Danielnek végrehajtania, de december 6-án Heydte csapatai 368 fegyvert vettek el a nemzetőröktől, és utána visszanyomultak a Rikába, a felsőrákosi erdőbe. Nagyajta népe tehát állandó jelleggel az események forgatagában élt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Gál Sándor itt keltezte 1848. december 22-én egyik napiparancsát, melyben újabb erők toborzását kezdeményezte Hidvég irányában.
Az eseményeket ismerve szinte hihetetlen, hogy ebből a nagyközségből csupán egy személy esett volna el az erdélyi harcokban. A szentgyörgyi sajtóban annak idején csupán Nyiredi Áron nevét közölték. Ennél több azonban a szabadságharcban részt vevő ajtaiak száma. Elsőként az unitárius Dónát, Kriza és Péterfieket említjük.
Dónát György honvédezredes 1792-ben született Nagyajtán. 1816-tól nemesi testőr volt, 1848-ban pedig a 15. székely határőrezred alezredese. Így résztvevője volt az erdélyi harcoknak. Egyesek szerint a csata áldozata lett, mások szerint betegen halt meg Marosvásárhelyen 1848. november 19-én.
Kriza Sándor negyvennyolcas hadnagy, helybeli unitárius lelkész volt. Az ajtai temetőben levő sírkövén ez olvasható: ,,Unitárius pap Kriza Sándor 1828-1866. Az 1848-9 évi szabadságharcban hőn küzdött a haza szabadságáért és apja halála után 43 évig viselte a papi hivatalt.?
Péterfi Sándor 1848-49-es honvéd-huszárszázados 1824. november 18-án született Nagyajtán unitárius székely birtokos családban. Önkéntesen lépett be a szabadságharcba, Gál Sándor székely ezredében tejesített szolgálatot. Az első szebeni csata után lett hadnagy. Brassó bevétele után főhadnaggyá léptették elő, utána pedig Borbáth László önkéntes lovascsapatának lett másodkapitánya. Sikeresen küzdött a Tömösi-szorosnál a kozákokkal. Róla Orbán Balázs is megemlékezik nagy mûvében: ,,?nagyajtai Péterfi Sándor huszárszázados egy szárny huszárral a kozákok közé bevágván, személyesen leterítette a hatmánt a földre, mire a vezért veszített kozákok visszavonultak?. A vihar elülte után felesége középajtai birtokán gazdálkodott, majd Apácán volt jegyző. Síremléke a középajtai temetőben ma is áll, és a család gondozza (3. kép). Ükunokája, Péterfi Sándor küküllődombói unitárius lelkész őrzi a családi ereklyéket: a hős szolgálati iránytûjét, kardját.
Sorrendben ide kívánkozik az öreg Kriza János, a nagyajtai ,,csonka pap?, Kriza püspök édesapja, aki 47 évig szolgálta lelkészként az ajtai gyülekezetet. Évtizedekkel ezelőtt még közszájon forgott az a szájhagyomány, miszerint ő mentette meg egy alkalommal a falut, hogy az átvonuló kozák csapatok ne égessék fel. E sorok írója néhai Gál Jenő (1926-1998) nagyajtai lelkész-esperestől jegyezte le, miszerint ,,a nagy, fehér szakállú aggastyánt papi ruhájában és néhány szláv szó kiejtése után görögkeleti papnak nézték a muszkák, átölelték, és átvágtatva a falun, tovatûntek?.
Említenek még egy nagyajtai Cseri István alszázadost s egy naplóíró Nagyajtai Cserei Ignác honvédezredest. A Történelmi Lapok 1895. június 15-i számában közli id. Nagyajtai Csiki László őrnagy és földbirtokos halálát, aki Nagyiklódon halt el 76 éves korában. A szakirodalomban szerepel még Nagyajtai Nagy József honvédszázados neve, aki vitézûl küzdött a Jellasics elleni harcokban, és aki 1890-ben még magángazdaként élt Nagyajtán. Demeter Lászó Erdővidék szabadságharcáról írt munkájában említi, hogy Gergely Ferenc százados, az ottani honvédegylet tagja 1901-ben - mint negyvennyolcas - részt vett a véceri régi emlékmû leleplezési ünnepségén, Baróti Incze Lajos nemzetőr pedig Nagyajtán hunyt el 1860. augusztus 2-án.
A nagyajtai unitárius halottas anyakönyvben Fekete Levente helybeli unitárius lelkész négy szabadságharcos nevét találta meg bejegyezve: özv. Kisgyörgy József tizedes (1816-1903), Léta Ferenc (1827-1903), özv. Benedek István - gandzsiai - (1827-1903) és özv. Derzsi András (1831-1903) közhonvédek. Közléséért ezúttal mondunk köszönetet.
Nagyajta faluközössége 1996-ban monumentális emlékoszlopot állított fel az unitárius vártemplom bejáratánál a szabadságharc tiszteletére, a negyvennyolcas honvédek neveinek megjelölése nélkül. Ezt igyekezett pótolni az önkormányzat, a Kriza János Baráti Társaság és a faluközösség azzal a hősi emlékmûvel, amelyet a község szívében levő emlékparkban állított fel. Az itt felsorolt hősök és negyvennyolcasok névsora mellett a két világháború nagyajtai áldozatainak nevét is megörökítették az új emlékmûvön (4. kép, a szerző felvétele).
Örvendetes, hogy a megyénkben élő két szakember, az események szorgalmas kutatója, Demeter László baróti tanár, lapszerkesztő és Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi helytörténeti kutató behatóan foglalkozik a szabdságharc és a háromszéki önvédelmi harc eseményeivel, a résztvevőkkel, a síremlékek felkutatásával és feltérképezésével. Nap mint nap újabb adatokkal gazdagítják ismereteinket, s hamarosan tanulmánykötetben rögzítik az egyre gyarapodó adattárt.
Kisgyörgy Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.