Nyílt tér: Meg kell menteni a vashámort!

2006. március 17., péntek, Archívum 2003–2007

A bodvaji vashámor Magyarher­mány Bodvaj nevû erdőrészén fekszik, ahol már az 1800-as években vasöntöde mûködött Zakariás András tulajdonos vezetésével. Ebben az időben itt nemcsak kiolvasztották a vasércből a vasat, hanem meg is munkálták. Az olvasztókemence mellett két vezetőmûhely mûködött, egy harmadik pedig Nagybaconban a Hámorhídnál, ahol a különböző szerszámokat készítették.
A bodvaji vashámornak igen fontos szerepe volt az 1848-as szabadságharc idején. Az 1848. november 12-13-i nagygyûlésen Sepsiszentgyörgyön a tanács székházában Gábor Áron kijelenti, hogy ,,lesz ágyú?, amit hadrendbe lehet állítani Háromszék védelmére. A gyûlés után Gábor Áron felkeresi a magyarhermányi vezetőséget és Zakariás Andrást, akivel egyezséget kötöttek hatfontos ágyúcsövek öntésére. 1848. november 13-26. között megöntenek két ágyúcsövet, amelyeket a magyarhermányiak felépítenek a hozzá járuló famunkával, és november 27-re Szárazajtán át (a Tekse-tetőig ökörvontatással) leszállítják Sepsiszentgyörgyre, és még aznap ki is próbálják. Ugyanebben az időben Bod­vajban még négy ágyúcsövet öntöttek, amelyeket szintén Sepsiszentgyörgyre juttattak. Ebben az időszakban Magyar­hermányból Nagymátén keresztül közlekedtek, mivel a Fenyős melletti sziklaszorosban még gyalogosan is nehéz volt az átkelés. Ekkor az öntödénél 12 család élt külön lakóhellyel (köztük Kaláka Baló József öntőmester), akiknek fontos szerepük volt a hámor történetében; ugyanakkor létezett egy református kápolna is, és feltételezhető, hogy az ott élő gyerekek oktatásban is részesültek, ezt igazolja, hogy az ottani temetőben a síremléken olvasható a tanító neve.
A szabadságharc leverése után szomorú fordulat állt be a vashámor történetében: az osztrákok felkutatták, és mindent feldúltak. A munkások kénytelenek voltak elmenekülni onnan. Ettől kezdve a vashámor szomorúan tekintett az égre, gazdátlanul elhagyatva, de büszkén állta a vihart 96 éven keresz­tül, átvészelt két világháborút épségben, míg 1946-ban a román államrendszer felfedezte. A vajdahunyadi vasgyártól egy mérnök érkezett Magyarhermányba, és egy helyi vezetőkből álló küldött­séggel a helyszínen elhatározták, hogy megkezdik a vasérc kitermelését. 1946 őszén a mérnök irányításával kitakarítják a fő bányajáratot - ezzel nagyon sok magyarhermányi és kibaconi lakos is munkához jutott. A bányalyukban megtalálták a 96 évvel azelőtt ott hagyott két csillét és más bányászszerszámokat, és megindítják a vasérc kitermelését. Ugyanebben az időben a Fenyő-patak mentén a sziklát lerobbantották, és jó minőségû szekérutat építettek, amelyen Ágostonfalvára vitték a kitermelt vas­ércet, onnan pedig vasúton Vajda­hunyadra. Kedvező időszak volt ez a magyarher­mányi és kisbaconi lakosságnak, ugyanis jó kereseti lehetőséget biztosított számára. 1947-ben beindítják az olvasztókemencét, a vaskövet helyben olvasztják.
1948-ban a vajdahunyadi vasgyár átadta a bodvaji üzemet Szentkereszt­bányának, ahol minden váltásban 1200 kg vasat olvasztottak ki. Ez napi 3600 kg vasat jelentett, libavasnak nevezték, és vagonféket is készítettek belőle. Az öntödét két tüzeskazán mûködtette, hogy állandó termelést tudjanak biztosítani. Ez az aktív időszak 1952-ig tartott, amikor a szentkeresztbányai vezetőség úgy döntött, hogy leállítja mind a kitermelést, mind a feldolgozást. Az itt dolgozó munkásokat Szentke­resztbányára, valamint Száldo­bosra irányították. A vashámor ismét gaz­­dátlanul marad, és azóta eredeti for­májában áll, kitéve az idők viharának, jelenleg sajnos siralmas állapotban.
2000-ben a magyarhermányi falunapot a bodvaji vashámornál szerveztük meg Történelmünk útján mottóval. Ezen az ünnepségen több hazai és külföldi nevezetes személyiség vett részt, s a helyi vezetőséggel, látva a kohó siralmas állapotát, komoly ígéreteket tettek a restaurálására, megmentésére. Lévén a hámor Európa-szerte egyedülálló, igen fontos történelmi emlékmû. Az ígére­tekből a mai napig semmi sem valósult meg, az eltelt évek alatt az idő mind jobban kikezdte a vashámort, és félő, hogy maholnap késő lesz: a hámor összeomlik. Kérem az erre hivatott illetékeseket, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a megmentésére. Személye­sen is érint, mivel fiatalon két évig dolgoztam ott kazánfûtőként.
Tisztelettel: Virág András, Magyarhermány
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-17: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta