A március 15-i ünnepségeket követően az egyik legjelentősebb belpolitikai eseménynek kétségkívül Traian B?sescu államelnök székelyudvarhelyi villámlátogatása nevezhető. Erre már az ünnepet követő napon sor került, s B?sescu mentalitását, vezetői svádáját ez is élesen megkülönbözteti elődei hezitáló vagy egyenesen lekezelő, fölényeskedő magatartásától.
Bár kitérő választ adott arra, hogy miért nem ment 15-én Székelyudvarhelyre, ez a válasz mégis elegánsnak nevezhető: nem akarta elnöki protokollkülsőségekkel megzavarni a magyarok ünneplését. Most az a kérdés, hogy a Székelyudvarhelyen március 15-én történteket tényleg egyszerû emlékünnepségnek tartja-e, vagy valami többnek, másnak, olyan korszakváltó eseménynek a román állam és a romániai magyarság viszonyában, melyhez mindenképpen viszonyulnia kell a román csúcsvezetésnek?
Itt B?sescu ismét ,,elegánsan? hárított és parírozott (ezt már kötelességemnek érzem idézőjelbe tenni!), s a neki feltett, a témát célozgató kérdésekre azt felelte, hogy feltétlenül erősíteni kell a helyi autonómiát, erősíteni az önkormányzatokat, növelni hatáskörüket ama célból, hogy jobban, hatékonyabban irányíthassák és képviselhessék közösségeiket. Minden más felvetésről párbeszédet kell folytatni szerinte, mert dialógus nélkül, egyoldalúan és türelem híján semmi nem oldható meg.
Én személy szerint úgy vélem, e gyorsan megejtett székelyudvarhelyi elnöki látogatással Traian B?sescu óriási taktikai érzékről és politikusi rátermettségről tett tanúbizonyságot, s itthon és kifelé egyaránt egy karizmatikus államférfi, egy toleráns és meggondolt államférfi imázsának kontúrjait építgette önmaga számára. Mondom ezt annál inkább, mert még arra is kísérletet tett, hogy összebékítse a székelyudvarhelyi önkormányzat két, már-már halálosan acsarkodó táborát, Szász Jenő MPSZ-es híveit és az RMDSZ frakcióját. (Ennek külön nyomatékot adott az, hogy a város utcáin ezenközben tüntető felvonulást tartott a municípium mintegy másfél ezres pedagógusi tábora, hiszen nem kaphatták meg februári bérüket a tanács mulasztásai miatt, nem lévén elfogadott költségvetés.)
B?sescu különben egyáltalán nem tett utalást arra, hogy le kellene tartóztatni dr. Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, aki 15-én a Székely Nagygyûlés Kiáltványát felolvasta, rábírván a hallgatóságot, hogy közfelkiáltással fogadja el és támogassa azt. Kiáltványok felolvasásáért jogállamokban senkit nem szoktak különben letartóztatni, ily ötlet csak C. V. Tudor fejében foganhat meg.
B?sescu inkább a székelyudvarhelyi és környékbeli árvízkárok felszámolásáról érdeklődött, s nem szabad elfelejteni, hogy a szomorú események megtörténtekor is Székelyföldre sietett, s igen jó, elismerő szavakat ejtett az itteni lakosság mentalitásáról. Már-már hízelgőeket. De soha ne becsüljük túl a gesztusok érzelmi jelentőségét!
A március 15-i emlékünnepséghez, illetve nagygyûléshez visszatérve: a román sajtó egy része Markó Béla kézdivásárhelyi beszédét sokkal radikálisabbnak ítéli meg, mint az Udvarhelyen felolvasott Kiáltványt. Így lenne? Döntse el mindenki maga. Újra lehet olvasni a szövegeket.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.