Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. március 18., szombat, Archívum 2003–2007

6.
Korlátozzák az ,,osztályidegenek? tanulási lehetőségeit. Az iskolák kapui bezárulnak az ő gyermekeik előtt. Micsoda pazarlás a szellemi értékekkel! Mennyi derékba tört sors! Kibontakozni nem tudó tehetség. Kiteljesedni nem tudó életpálya.
Az apám miatt nem vettek föl a középiskolába sem. Sőt, azt a megalázó helyzetet is el kellett viselnem, hogy a tanoncok fölvételénél ott álltam sorban... Olyan iskolaigazgató volt, egy régi vágású matematikatanár, dr. Bánhidi László. Benn állok a sorban, odaérnek a nevem mellé, biztos, valami jelzés volt, x vagy y, kiállítottak a sorból, még tanoncnak sem vettek fel. Az a Bánhidi aztán odajött, hogy egy hét múlva menjek vissza, majd beírnak. Hát így vettek fel ipari tanulónak is. (Lechner Ferenc, Szombathely)
Mivel én osztályidegen voltam, nem is akarták engedni, hogy érettségizzem. Hiába jártam végig a gimnáziumot, az érettségit nem adták meg azért, hogy ne tudjak elmenni egyetemre. (Budaházi Lászó, Budapest - Melbourne)
Fölvettek Szegedre a matematika-kémia szakra. És egy napon megyek az utcán, és ki jön velem szembe, a kalocsai ávónak a főnöke. Két nap múlva behívtak a rektori hivatalba, hogy én hamis iratokkal jutottam be, mert azt mondtam, hogy kisparaszt származású vagyok, holott négy hold földünk volt. Kirúgtak az ország összes egyeteméről. Igen, azt mondtam, mert valahogy be kellett jutni. Akkor kirúgtak. (Draskóy György, Vancouver)
Az iskolánknál már bûnöm volt az is, hogy mivel én Ausztriából jöttem vissza Magyarországra, nyugatosnak számítottam, s nem volt elég, hogy apám katonatiszt, osztályidegennek volt nyilvánítva, még ráadásul nyugatosok is voltunk, jöttünk a gazdag Nyugatról vissza, holott az otthoniak végigszenvedték a megszállást. Ez az elképzelés annyiból volt hamis - de ezt a kommunisták sugallták bele a népbe -, hogy mi de facto lágerben éltünk, és tényleg mindennap csak a legszûkösebben kimért adagokat kaptuk, nem volt semmi lehetőségünk arra, hogy szabadon járkáljunk, de mi voltunk a gazdag nyugatosok, akiket üldözni kell. Érettséginél annak ellenére, hogy jó tanuló voltam, felvetődött, hogy mint volt nyugatos, osztályidegen ember, 1949-ben nem lehet tovább engedni tanulni, és ezért már az érettségi vizsgán is, ha a legkisebb hibát vétem, megbuktattak volna. De szerencsém volt, hogy mindenre ragyogóan meg tudtam felelni, s így nem tudtak indokot szerezni vagy kovácsolni, hogy elbuktassanak. Sajnos, a következő lépés már nem vált be, mert én mûszaki egyetemre jelentkeztem, ahonnan azon nyomban kirúgtak, ahogy meglátták a felvételi kérelmemet. (Bürger Ede, Budapest - Achafenburg)
Ehhez hozzá kell tenni, az ?52-53-as években, a Rákosi-időkben szokás volt, hogy előadás közben bejött az egyetemi párttitkár egy másik taggal, és fölolvastak egy névsort, akiknek azonnal el kellett hagyniuk az előadótermet, nem vallották be, hogy az apjuk kulák vagy valami ilyesmi volt, s ahogy kiderült, azonnal ki voltak tiltva az egyetemről. S mikor a névsorról felolvastak öt-hat nevet, s az ember nem volt köztük, akkor nagy kő esett le a szívéről, azt mondta, na, ezt most megúsztam. Majd talán egy év múlva. Aztán jött a forradalom, s nem került rám a sor. Úgyhogy ?56-ban elvégeztem az egyetemet, a diplomámat megszereztem. Megvallom őszintén, annyira antikommunista szellemben nőttem föl, hogy ha a kommunista a feketére azt mondta, hogy fekete, akkor én azt mondtam, ennek biztos, fehérnek kell lennie, merthogy kommunista nem mondja a feketére azt, hogy fekete, az biztos, nem az. Most már meg tudom ítélni a másik oldalt is, tudom, hogy az egyik tizenkilenc, s a másik egy híján húsz. Én nem bocsátom meg a Nyugatnak azt, hogy bennünket ennek a bolsevista rendszernek kiszolgáltatott minden ok nélkül. Minden ok nélkül! (Csukás István, Vác - Aachen)
Harmadévesek voltunk, amikor egy nap Körmöczy Gyurka unokaöccse rohant hozzánk. Vigyázzunk, mert Gyurkát elvitte az éjjel az ávó. Tót Ferit dettó, elvitték. Úgyhogy akkor én is egypár hétig nagybátyámnál voltam, tudniillik ezt a Gyurkát elvitték Recskre, Tót Ferit pedig kitiltották a mûegyetemről, holott az évfolyamnak a legtehetségesebb, legjobb diákja volt, de nem akartak az osztályellenség ellen harcolni... (Tihor Péter, München)
Mindenkit letörni, mindenkit eltenni láb alól, aki még talajt érezhetne a talpa alatt. S aki szellemileg is számításba jöhet. Fiatal férfiaknak a büntetés, megbélyegzés lehetőségét nyújtotta a katonaság. A katonáskodás. Akiknek a szülei vagy ők maguk meg voltak bélyegezve, azokat bányába küldték el. Valamiféle kényszermunkára. Bányában dolgoztak mint munkaszolgálatosok. Sok kiskatonával dolgoztam ott, akiknek a szülei nem voltak megbízhatók, és mikor behívták, akkor egyszerûen bányába küldték őket. (Varga László, Esztergom - Sydney)
Három év után behívtak, s amikor már a kiegészítő parancsnokságon voltam, akkor már feltûnt az, hogy olyan barátaim, akikkel együtt jártam a Werbőczy Gimnáziumban, azok is ott vannak. A Batthyány fiú, régi katonatisztek gyerekei... Hogy ez egy furcsa alakulat, mert csupa osztályidegen van itt körülöttem. Kiderült, minket építőipari segédmunkára hívtak be, katonai egyenruhába öltöztettek, s hát napi 12 óra építési munkát kellett végeznünk. Ez egy katonai munkaszolgálatnak nevezett, a kommunista rezsim által létrehívott internáló szervezet volt, amelynek szolgálati ideje nem is volt meghatározva. Huszonhét hónapig volt a mi katonai szolgálatunk, ilyen nehéz testi munkával, melynek tulajdonképpen az első enyhülés, a Rákosinak az első bukása vetett véget. (Bürger Ede, Budapest - Achafenburg)
Akiket félre akart lökni a társadalom, mert tradíciókat őrzött, mert lakást foglalt, mert valamiképpen a múlt, a régi rend szülte, formálta olyanná, amilyen, kitelepítették, elüldözték, a láthatatlanságba taszították. S akiket veszélyesnek is láttak, azok számára gulagokat, internálótáborokat létesítettek, a kínzókamrák sokszínû változatosságával szerte az ország­ban, s ide hurcolták a társadalom színét, javát, a nemzet legértékesebb embereit.
Ugyanolyan Gulag mûködött a heves megyei Recsken, mint a Szovjetunióban. (Kristály Árpád, Komló)
Ahogy elfogtak, a szombathelyi katonai ügyészséghez kerültem, s onnan felküldtek az Andrássi út hatvanba, de csak egy éjszakára, mielőtt Kistarcsára vittek. Az állkapcsom, az kapott ott! A fogaim hátulról kimentek. (Molnár Ödön, Stockholm)
Még az sem ,,járt? a családtagoknak, hogy tudják: mi történt szerettükkel. Mély gödrök, süllyesztők voltak ezek a táborok, ahová azokat rejtették el, akiket nem öltek meg, ki tudja miért, de el akarták tüntetni őket, a közösség számára, a társadalom számára meg akarták semmisíteni őket. Talán ha Magyarországnak lettek volna szibériai messzeségei, rejtekhelyei, s a rendszer élne, ez sikerülhetett volna is. De így?
Kaptunk egy darabig három cigarettát naponta, ezt megvonták azért, mert egyszer nyolc ember megszökött közülünk. A kanálislevezetőn, a drótkerítésen keresztül kibújtak. A nyolcból hetet elfogtak, egynek sikerült megmenekülnie, az pár nap múlva Bécsből a Szabad Európán keresztül adta le ezerkétszáz embernek a névsorát. Így, fejből! Csak azt kérte az amerikai követségtől, engedjék meg, hogy lefeküdjön, egy dívány volt ott, lefeküdt hasra, és mondott ezerkétszáz nevet. Abban az ezerkétszáz névben benne voltam én is, ebből tudták meg a feleségemék, hogy én tulajdonképpen hol vagyok. Addig nem tudtak rólam. (Molnár Ödön, Stockholm)
Kistarcsa, az már megvolt? Budapesttől a HÉV-vel lehetett megközelíteni, ez teljesen ennek épült ki. Kétemeletes épületek voltak, én a C-be kerültem, biztos volt, Á és B, ott nem lehetett annyira szétnézni, és volt egy F épület is, abban voltak az osztályidegenek. Azok külön voltak. Volt jegyző, pap, ügyvéd, horthysta tiszt, kulák, ezek külön voltak. Ezt az internálótábort aztán 1950-ig rendőrség őrizte. ?50-ben átvette az ÁVH. És itt az ÁVH őrizte a rabokat, innen kerültek aztán később a recski táborba. Elbeszélgette egy rab nekem, hogy a gúzsba kötés volt ott divat. A két kezét összekötötték, a két térdét ugyancsak össze, s ide dugták, s akkor oda, a kályha mellé. Megtörtént, hogy már pörkölődött a húsa, érzett a szag, mikor elengedték vagy elhúzták a kályha mellől. (Végső János, Baktalórántháza)
El-elvittek letusolni vagy lemosakodni egy zuhany alá, nem is tudom, milyen időközönként. Ott látom, az egyik rabtársamnak - ahogy le volt vetkőzve a tus alatt - a hímvesszője olyan furcsa, összevissza van faricskálva. Mondom: mi van veled? Majd egyszer elmondom. Ez az alkalom később jött, egy hét múlva, két hét múlva. Mondta, hogy ő a kémelhárítóknál dolgozott, de nem az offenzív osztályon, hanem a defenzív osztályon, s nem is volt valami nagy rangja, talán őrmester, tehát kisebb rendfokozatú altiszt volt. És amikor elfogták, hát vallatták mindennel, a körme alá dugdostak, a talpát elverték, s nem tudtak belőle semmit kiszedni. S akkor azt mondja a vallató - különben ezek a vallatásvezetők majdnem mindenütt zsidók voltak -, hogy hívjátok be a Vörös Jucit. Bejön a Vörös Juci, s mondják neki, hogy el kell intézni ezt az embert. Le kellett vetkőznie meztelenre, a nő is levetkőzött meztelenre, beült az ölébe, tudta ez az én rabtársam, hogy mire megy, de hát akárhogy is, fiatal nő az ölébe ül, ő is fiatal volt, hát az lehetetlen, hogy ne keltsen valamilyen izgalmat. És akkor azt mondja a nő, ni, az anyja mindenit, még mozog is neki? S ezzel elévesznek egy üvegcsövet, be a péniszbe, és gumibottal összetörték úgy, hogy az üvegcső mind az oldalán jött ki. S ezt láttam én meg, hogy milyen hegek vannak a hímvesszőjén. S ezt aztán elmondta. Le volt kötve, s ottan egy lapítófélét vagy mit tettek oda, s azon törték össze gumibottal... (Molnár Ödön, Stockholm)
Komlóra ?49-ben kerültek az első elítéltek, ezek olyanok voltak, hogy grófnak a gyerekei, katonasághoz nem mehettek be, hanem behívták őket munkaszolgálatra, és barakkokat építettek, a bányában dolgoztak, s akkor ?49-től elkezdtek ezek a táborok megtelni. Ötezer-nyolcszáz ember dolgozott a bányában mint elítélt. Én úgy tudom, hogy kb. háromezer politikai volt, a többi része ilyen kulák s egyéb meghurcolt ember. (Kristály Árpád, Komló)
Üzenet Kistarcsára internált barátaimnak. Megrázó költeményt írt Sulyok Vince... Ha jól tudom, Oslóba emigrált, az egyetemen tanított később. (Lőrinczy László, Miskolc - Bonn)
A tehetség, a szellemi érték, a gondolat eleve potenciális ellenségnek számított. Le kellett törni! Ki kellett irtani! Meg kellett akadályozni a kibontakozását! Kormányprogram volt ez, rendszerprogram. Ha volt ,,elegendő bûne?, megölték. Ha nem: börtönbe zárták vagy internálták, épp csak hogy eltegyék láb alól. És mennyi értéket, mennyi észerőt, szellemi erőt aláztak meg, tettek tönkre, irtottak ki. A cél mindezekkel az értékpusztítás mellett: az általános rettegés! A tétlenségre, néma tûrésre kárhoztatás.
Olyan rettegésben éltünk az 1952-53-54-es években... Annyira félő volt még otthon is beszélni. Nagyon ritkán beszélt az anyám, hogy mi van. Nem tőlem félt, hanem attól, hogy egy haveromnak elmondom, s az elmondja az apjának, és abból baj lesz... (Bogyay Elemér, Budapest - Toronto)
Lefejezték az értelmiséget, lefejezték a magyar szellemet, a magyar tudományt. Korniss Gyula filozófust, aki a Magyar Tudományos Akadémiának is egy ideig elnöke volt, tíz-tizenkét könyv szerzőjét - akinek a tanársegédje lettem az ELTE-n - az Alföldre telepítették ki, a kaszásoknak vederben hordatták vele a vizet, aztán sötét, ablak nélküli szobába ,,számûzték?, ahol megvakult. Gróf Révai Józsefet, aki ugyancsak filozófusként indult, egyetemi magántanár volt, etikát tanított, több könyv szerzője volt már fiatalon, fő mûve Az erkölcs dialektikája - agyonlőtték. Gróf volt ugyan, de kiváló szellem is, a magyar filozófiatudomány egyik nagy reménysége. (Fáj Attila, Budapest - Genova)
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-18: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás